GAMMESFELD, Németország – A 41 éves Peter Breiter nem egy tipikus bankár. Számára ismeretlenek a hatalmas bónuszkifizetések, bonyolult részvénycsomagok vagy multi-millió dolláros ügyletek.
Ehelyett boldogan állítja ki kézzel az elismervényeket az apró, 500 lakost számláló dél-német falu polgárainak.
„Minek ide pénztárgép?” kérdezi Friedrich Feldmann, a bank szerény várótermében üldögélő ügyfél, aki minden héten ellátogat az intézménybe, hogy készpénzt vegyen fel. „Az is pénzbe kerül.”
A Raiffeisen Gammesfeld eG szövetkezeti bank Németország 10 legkisebb bankjának egyike és az egyetlen, amely csupán egy fős személyzettel rendelkezik.
A német bankágazatot az ilyen kicsi intézmények jellemzik. A kisközösségekhez alkalmazkodott bankok csupán néhány fajta számlatípust és hitelt kínálnak a lakossági és vállalati ügyfeleknek.
Bár számuk az 1970-es évekre jellemző 7000-ről mára 1100-ra csökkent, a Raiffeisen Gammesfeld bankhoz hasonló szövetkezeti bankok igazi versenytársat jelentenek a két legnagyobb német bank, a Deutsche Bank és a Commerzbank számára.
Peter Breiter napi munkája leginkább abból áll, hogy a falubeliek napi készpénzszükségleteit kielégítse, és kisebb kölcsönöket biztosítson a helyi vállalkozásoknak, nem beszélve a saját otthonától 200 méterre lévő, a banknak otthont adó egyszintes ház takarításáról.
Breiter szerint a 2008-as lépés, hogy a nagybankot, aminek mottója „Eladni, eladni és eladni!”, mostani állására cserélte, élete legjobb döntése volt.
Az álláshirdetésben az állt, hogy olyan embert keresnek, aki hajlandó kézzel, számítógépek nélkül dolgozni. Az írógépen és a számológépen egyértelműen látszanak az állandó használat nyomai, bár Breiter, aki farmerben és pulóverben jár dolgozni, munkába lépése óta vásárolt egy számítógépet is.
„Nagyon élvezem,” mondja Breiter, aki lelkes matematikus, miközben kiszolgálja az ebédidőben érkező ügyfeleket. Természetesen mindenkit név szerint ismer és szívesen ad tanácsot munkavállalással, családi problémákkal vagy pénzügyi gondokkal kapcsolatban is.
„Egyesek azt mondták, hogy unatkozni fogok, de nem lett igazuk,” mondja.
Breitert az sem zavarja, hogy nem tud elmenni szabadságra. Beéri azzal, hogy egy-egy hétvégén elmegy a közeli hegyekbe síelni. „A munkám a hobbim. Mi lehet ennél jobb?”
A szövetkezeti bankok létezése szorosan összefügg a „Mittelstanddal”, a sokszor egyetlen család által vezetett német középvállalkozásokkal, amiknek az ország az export terén elért sikereit leginkább köszönheti.
„A Mittelstand Németország ereje és ők képezik ügyfélkörünket is,” mondja Steffen Steudel, a BVR szövetkezeti bankcsoport szóvivője.
Bár a válság sok szövetkezeti bankot keményen érintett, összességében az ilyen intézmények sokkal inkább képesek voltak átvészelni a nehéz időket, mint nagyobb társaik, amelyek túl gyorsan próbáltak terjeszkedni és túl nagy kockázatokat vállaltak.
A döbbenet, amit a nagybankok csődje okozott az állampolgárokban, tovább erősítette a kisebb, szövetkezeti bankokba vetett bizalmat.
„Pont úgy, ahogy a fogyasztók egyre inkább tudni szeretnék, hogy mi kerül az ételbe, amit megesznek, azt is tudni akarják, hogy mit csinál a bank a pénzükkel,” mondja Steudel.
A Raiffeisen Gammesfeld bank kizárólag hagyományos módszereket alkalmaz. Nincs bankkártya, nincsenek részvények, alapok, de még online hozzáférés sem.
Breiter elmondta, hogy sokan keresik fel tanácsért, hogy hogyan indíthatnának hasonló intézményt saját településükön, de sajnos a modell alkalmazása, nulláról indulva, ma már szinte lehetetlen, mert senki sem képes az induláshoz szükséges tőkével előállni.
Breiter büszke rá, hogy saját közösségét szolgálhatja és nem csupán a haszonért dolgozik. Bankjában minden ügyfél egyforma kamatot kap, legyen betétjén ezer vagy tízezer euró havonta.
Forrás: Reuters
