Kedves ismerős, és (még) ismeretlen barátaim!

I,
ALAPFOGALMAINKRÓL
MI A NEMZET?

Mit is jelent a ma emberének ez a szó? Egyes emberek, vagy csoportok kisajátítják maguknak, ezért mások már szitokszónak, megkülönböztető, szétválasztó fogalomként használják. Ma egy önmagát nemzetinek nevező politikai párt, egy másik önmagát nemzetinek nevező politikai pártot tart a legnagyobb ellenségének. Az egyik ember az életét is adná érte, a másik a legmélyebben megveti, és elítéli, akik így gondolkodnak. Vagy talán a dohánybolt ennek a szónak az értelme?
A szó nemzetközi kifejezése a natio, (náció). Ez egy népcsoportot jelent. Ha ma azt mondják valakire, hogy nacionalista, mindenki elmenekül a környezetéből, mintha pestises lenne, elzárkóznak, elhatárolódnak tőle, pedig ez a szó csak azt jelenti, hogy szeretem a saját nemzetemet. Nem mások ellen, hanem önmagunkért! Ma lehetőleg teljes fogalomzavarban tartanak mindenkit, mert így irányítani lehet a tudatot. Ha elveszítjük az öntudatunkat, ezzel elveszítjük az önvédelmi képességeinket, a titkos háttérhatalom azt tehet velünk, amit akar. Ez az Ő céljuk, a miénk pedig az, hogy ne engedjük értékeinket, öntudatunkat, a múltat, a jelent, és a gyermekeink jövőjét besározni, összemosni, és így eltörölni.

Számomra a nemzet kifejezés azt jelenti, hogy egy közös értékrenddel rendelkező közösség, a közjót szolgáló, emelkedett lelkiségű emberek alkotják, kik az önérdek elé helyezik a közérdek szolgálatát. Olyan emberek, akik képesek lemondani a rövid távú magánérdekeikről, hogy az egész nemzet, és a következő generáció hosszú távú érdekeit szolgálják vele. Ez szellemi, lelki, tudati, nyelvi, és kulturális fogalom. Ha az őseink nem tudtak volna nemzetben gondolkodni, mi már régen eltűntünk volna a többi nemzet között.

Hogy a nemzet fogalmát megértsük, az értékrend szót kell megértenünk. Mindenki az életét az általa meghatározott értékrend szerint éli, ez határozza meg a fontossági sorrendet. Ez minden embernél más, és más. Egymással összefogni csak azonos értékek mentén lehet. Első a családom, és a saját érdekem, aztán a kör bővül, a barátaim, ismerőseim, település, ország érdekeivel. Az egész ország érdeke a nemzeti közérdek.

Minden ország örökös érdekeit az alkotmányának kell képviselnie.
Kétféle alkotmány létezik, az egyik a szokásjogokon alapuló történelmi alkotmányunk, amit Szent Korona tannak is hívnak, és a másik az írott (chartális) alkotmány. Ma nem a több ezer év óta fejlődő alkotmányunkat használjuk, amely minden külső, és belső ellenséggel szemben mindig megvédte a nemzetünket, biztosította a túlélésünket, és a közjót szolgálta, hanem egy kommunista diktatúra által ránk parancsolt írott alkotmány tovább pofozgatott, a nemzet érdekeit teljesen kiszolgáltató alaptörvénye. Ráadásul, a régi alkotmányunk ma is érvényben van, hiszen hatálytalaníthatatlan, tehát a birtokosai vagyunk, de nem a használói! (Ez kinek az érdeke?) Ma nem a közérdek, hanem a magán, és háttérérdekek vezetik az országot, ezért vannak az alapfogalmaink összezavarva, hogy mindezt ne vegyük észre.

Ma a politikai pártok megosztják a társadalmat, szembefordítják egymással az embereket, elszigetelik egymástól őket, „megosztott társadalmat” hoznak létre. Ennek a lényege, hogy nem közösen, azonos értékrend szerint gondolkodnak, hanem mindenkinek egyénenként, egyedül kell minden problémát megoldania. A magányos ember kiszolgáltatott, irányítható, beletörődik mindenbe, mert tudja, hogy egyedül semmit sem tud megváltoztatni. Az iskolákban hamisított történelmet tanítanak, a médiákon keresztül pszihológusok által adagolt tudatmódosítást hajtanak végre. Mottó: oszd meg, és uralkodj! Ugyanaz, mint a Római birodalomban, csak most nem a fegyver erejével tartatják be, hanem tudatmódosítással.

Csak ahhoz tudunk hűek lenni, és azt tudjuk beépíteni az értékrendünkbe, amit pontosan ismerünk. Amiről nem tudunk, az nem létezik a számunkra! Az, hogy a Szent Korona tanról,
ami a létezésünk, és fennmaradásunk alapja, ma szinte senki sem tud, nem az Ő hibája, erről nem tudhat, mert sem iskolában, sem médiákban erről sosem beszélnek, és tanítanak.
A nemzethez tartozás feloldja az időt. Egyszerre kell tudnom az őseink történelmét, múltját, tudatát, cselekedeteik mozgatórugóját, mert ennek köszönhetem a létezésemet. Majd ugyanezt a gondolatiságot a saját rövid, cselekvő életemben (átérezve ennek felelősségét) továbbvinni, és továbbadni a következő nemzedéknek, hogy egy élhető, boldog jövőt adhassak át nekik. A jelen sem az enyém, (az őseimtől kaptam kölcsön) tehát nem tékozolhatom el, és az utódaimnak kell majd tovább adnom.
Csak az tud igazán nemzetben gondolkodni, aki egyszerre látja ezt a három idősíkot! Múlt, jelen, jövő.

Aki nem ismeri a múltját, az nem érti a jelent, és nincs jövőképe sem! Ezt az ellenségeink is tudják, ezért nem ismerhetjük meg a valós múltunkat, és a történelmünket.
Ha egyetlen mondatban el kellene mondani, mit jelent a Szent Korona alkotmánya, az így szólna.
Az őseink minden olyan jogot, kötelezettséget, törvényt, ami biztosította a függetlenséget, jólétet, és a jövő nemzedék életfeltételeit, magához a Szent Koronához kötötték, ezzel örök érvényűvé tették. A Szent Korona jelképezte a Magyar államot, a területét, és lakosságát, (tagjait, és nem alattvalóit), Övé volt a teljhatalom (szuverenitás), a kizárólagos tulajdonjog, Ő volt minden jog, erkölcs, és törvényesség őre. Az őseink mindezeket nem egy halandó, gyarló földi emberre (királyra) bízta, hanem egy olyan Isteni személyre, a Szent Koronára, akiben sosem csalódhatnak, és a folyamatosságot mindig biztosítani tudja.

A Szent Korona tan visszanyúlik a vérszerződés idejéig, ám a vérszerződést sem ott és akkor találták ki, az már sokkal régebb óta zajló jogfejlődés eredménye.
Aki nem ismeri a történelmi alkotmányunkat, az mire alapozza a nemzeti öntudatát? Ő csak arra építhet, amit az iskolában tanult, vagy a médiákban hallott, vagy amit a politikusok beszélnek. Mindhárom hazugság! A jó szándék, a tisztesség, és becsület ugyan előre visz, de amíg nem ismerjük az őseink tudását, a valós múltunkat, addig hamar elfáradunk, és elveszítjük hitünket, és nem találjuk meg a kiutat.

A történelmi alkotmányunk ismerete nélkül nem fogjuk megtalálni a nemzeti öntudatunkat.
Ez a tudás, és öntudat a Szent Korona tanban gyökerezik, mely az őseink több ezer éves tudását, és tapasztalatát gyűjtötte össze.

E nemzeti tudat nélkül nem találjuk meg azokat a pontokat, amelyek összekötik a különbözően gondolkodó emberek közös céljait. Az nem baj, hogy minden ember másként látja a megoldásokat, hiszen mindannyian egyéniségek vagyunk, és más úton keressük a közös, boldogabb jövőt, de ezt csak akkor találjuk meg, ha tudjuk, hogy mit, és hol keresünk.
Ha nem az egyéni, vagy szűk csoportok érdekeit keressük, hanem a közérdekeket, akkor válik világítótoronnyá a Szent Korona, és az őseink akarata!
A Magyar társadalom megosztottsága a Szent Korona akaratát követők, és az arról semmit sem tudók, vagy a tagadók között áll fenn!

A nemzetet nem lehet jobb, vagy baloldalra osztani! Csak a népet, vagy társadalmat. A nemzet gondolkodása egységes, hiszen közös az értékrendje, a tudata, és az erkölcsre épít. A megosztottság abból adódik, hogy valaki a közérdeket, vagy magán, vagy szűk csoport érdekeit képviseli. A kettő semmiképpen nem férhet össze, mert az erkölcs épít, és önzetlen, az erkölcstelen rombol, és önző. Ma a médiákon keresztül a tudatunkat olyan szinten manipulálják, hogy az erkölcs fogalmát nem is értjük. A hit, a szeretet, a becsület, tisztesség, önzetlenség, őszinteség, a jóság már teljesen elavult fogalommá vált, és lenézzük, aki ilyen hülyeségeket beszél. (Ez a világ már nem erről szól!) A filmekből csak az erőszak, agresszió sugárzik, és lassan elhisszük, hogy mindig ilyen volt, és ilyen lesz a világ. Ám ez csak egy virtuális világ, csak addig működik, amíg hiszünk benne.

A gondolatnak, és a hitnek teremtő ereje van! Ha sokan akarunk, és tudunk nemzetben gondolkodni, akkor az fog megvalósulni! Ha nem, akkor megyünk tovább a Lenini úton!
Az általános erkölcsi válság következtében a nemzet szó fogalmát teljesen lejáratták, átírták, és sok ember számára negatív előjelet kapott. Azért, mert egyesek önmagukra nézve ezt használták, mások úgy érzik ezzel őket kirekesztették ebből a fogalomból. Ez óriási tévedés! Csak önmagunkat tudjuk kirekeszteni ebből a fogalomból.

Ne a különbözőségeket keressük egymásban, hanem azt, ami összeköt! Szeretet, bizalom, és összetartás nélkül semmilyen közösség nem működik!
Ez a nemzeti gondolkodás alapja!

Magyarország Európa talán leginkább összetett nemzetiségű népe (a Kárpát medencére gondolok). Amíg a Szent Korona alkotmánya vezette az országot, egyetértésben élt egymás mellett mindenki, mert egyformák voltak a kötelezettségei, és a jogai.

A rendi társadalomban a nemesség számított a nemzet fogalma alá. Nemességet bárki kaphatott, ha bizonyította a hűségét a legnagyobb hatalomhoz, a Szent Koronához, és bárki elveszthette, ha szembefordult vele, vagy nem teljesítette a kötelezettségeit. Ők alakították ki a történelmi alkotmányunkat, kötötték a Szent Koronához, biztosítva ezzel a függetlenséget, és a jövő nemzedék életfeltételeit.

A Szent Korona minden eddig élt, ma élő, és az ezután születendő összes tagjának az érdekeit védi, ezért ezzel senki nem fordulhat ezzel szembe a hazaárulás vádja nélkül!
A csatlakozó társországok vezetői teljes joggal vettek részt a királyi tanácsban, és rendszeresen újra kérték a Szent Korona tagságukat, függetlenül attól, hogy milyen nyelvet beszéltek, és milyen vallásúak voltak. Zrínyi Miklós Horvát bán mondta, „Horvát vagyok, tehát Magyar”. Ha megnézzük az Aradi tizenhárom kivégzett tábornok nemzetiségeit, akkor látni fogjuk, hogy nem az a Magyar, akit Kovács Jánosnak hívnak, hanem aki lelkében érzi, hogy hová tartozik. A Szent Korona egy befogadó tan, bárki tagja lehet, aki betartja azt a pár alapszabályát, és megérti, mi a közérdek, és magánérdek közti különbség. A Szent Korona országa soha nem gyarmatosított, minden társországa önként kérte a Szent Korona védőboltozatát maga fölé, amíg a nyugat elfoglalta, és gyarmatosította a fél világot, mi a testünkkel védtük őket a tatár, török, és később a szovjettel szemben. (Köszönet? Trianon 2x!)

Mit jelent a haza? A haza több mint a szülőföld, több mint az ország. Egy olyan kulturális tér, ahova megszülettünk, ahol élünk az őseink nyelvét beszélve, azonos kultúrában, tudatban élő barátaink között, ott nyugszanak az őseink, és ott érezzük otthon magunkat.
A hazáját soha nem hagyja el valaki, csak akkor, ha az életét menti meg ezzel, vagy még akkor sem, attól függ, az értékrendjében mi a fontosabb.
Az országát már jobb életkörülményekért is elhagyja, és még csak rossz lelkiismerete sincs, hiszen máshol jobban megfizetik. Az utódai már azt fogják hazájuknak tekinteni, ahol születtek, és felnőnek.

Aki a honvágy fogalmát érti, az már tudja, mi a haza!
A nemzetben gondolkodó ember nem hagyja el a hazáját jobb életkörülményekért, hanem tesz azért, hogy itthon biztosítsa a jövő nemzedékének a fennmaradást! A kezünkben van, és érvényben van az a fegyver, (az alkotmányunk) amit az őseink ezért fejlesztettek ki! A feletteseink nem ezt használják? Követeljük ki tőlük! Ez nemcsak jogunk, de kötelezettségünk is a magunk, és a következő nemzedék nevében.
Senkit nem jogosítottunk fel arra, hogy eladja a múltat, a jelent, és ezzel megfossza a jövőnket.
A haza a nemzet tulajdona!

Miért nem tudunk ma ezekről?
Azért találták ki a kommunizmust (szocializmust), hogy a nemzeti öntudatunkat eltöröljék. Mi történt? Akinek voltak birtokai, (föld, gyár, üzem, stb) azt elvették, és úgymond, államosították. A közvagyont már senki nem úgy kezeli, mint egy magánvagyont, ráadásul,
mikor látta, hogy a felettesei szabad rablást gyakorolnak büntetlenül, hát akkor ő is megpróbált „boldogulni”. Így törölték el az erkölcsöt. (Tisztelet a kivételeknek!)
Egy parasztember mindig önállóan osztotta be az idejét, és a munkáját. Elvették a földjét, és az önállóságát, munkahelyre kellett járnia, ahol mások parancsoltak. Ezzel elveszítette az önállóságát, mások gondolkodtak helyette. Ez ellentétes mindenki szabadság érzetével. (Alá-fölé rendeltségi viszony.) Nem volt szabad gondolkodnia, mert ha észrevette a rendszer hibáit, megütötte a bokáját. Ha nem tiltakozott semmi ellen, nyugodtan, létbiztonságban leélhette az életét.

Szétszakították a családokat. Azt mondta a parasztember a fiának, a földet elvették, menj a városba ipari tanulónak. A fiatalok beköltöztek a lakótelepekre, ahol az idősebb generációnak már nem volt hely. Az ideális családban legalább három generációnak kellene együtt élni. Nagyszülők, szülők gyerekek. A középosztálynak mindig a munka, a gyarapodás a feladata, ám az idősek otthon vannak, ők végzik a ház körüli munkát, és ők nevelik a gyerekeket. Egy életen át gyűjtött tudást, és tapasztalatot játék közben tanítja meg az unokának. Mi lesz majd felnőttként a feladata, megtanítja a föld, a munka, az állatok szeretetére, mivel nagycsaládban élnek, mások elfogadására, és a régi családi történetekre. Amikor ő volt kisgyerek, ugyanezt a tudást a nagyapjától kapta, így nyugodtan mondhatjuk, hogy egy több ezer éves tudás adódott át mindig nagyapáról unokára.

Amikor a generációkat szétszakították, ez a tudás továbbadása megszakadt, az óvodák, iskolák vették át ezt a szerepet, ahol tudjuk, mindig a győztesek írják a történelmet. Az óta már a negyedik generáció eltelt, hogy a kulcsos gyerekek nevelnek gyerekeket! Ő csak azt tudja tovább adni, amit az iskolában, és a médiákban hall. Ez az ősi tudás teljesen eltűnt, átalakult! Az Isten hitet, és az öntudatot kiölték az emberekből, gyökértelen, sodródó néppé váltunk. Lassú, de tudatos tudatmódosítással így lehet nemzetből népet nevelni!
Ha a Magyarság történelmét nézzük, már nagyon sokszor ki kellett volna pusztulnia a nemzetünknek, hiszen ennyi sorscsapás után már el kellett volna tűnnünk. Trianon egy olyan tökéletesen megtervezett nemzet kivégzés volt, amit egy nemzet sem élt volna túl.
A nemzet minden sorscsapás után helyreállította a jogfolytonosságot az ősi alkotmányunkkal, és a Regnum Máriánum (Mária Országa) újra felemelkedett, és megerősödött.
Ma is ez lenne a megoldás, hiszen hazánk minden problémájára ott a megoldás a Szent Korona tanban!

Végezetül álljon itt egy olyan embertől egy idézet, aki nevében nem is volt Magyar, ám az egyik legnagyobb bajban, Trianon után így ébresztette a nemzetet:
„Mert lehet egy nemzetet szegénnyé, vagy koldussá tenni, de ha a nemzetben lakozó szellemi, és erkölcsi erőket megtartani, és megerősíteni képesek vagyunk, akkor a nemzet nincs elveszve, és mindent vissza lehet szerezni” Klébersberg Kúnó

Úgy legyen!

II,
A HŰSÉGRŐL

Mit jelent ez a fogalom a mai Magyar ember számára, hogy hűség? A legtöbb embernek a házastársi hűség jut az eszébe, de sokan még arra is csak legyintenek. Ez a szó is elveszítette már a tartalmi mondanivalóját, úgy, mint szinte minden más hasonló fogalmaink.
Számomra ez a kifejezés azt jelenti, hogy kitartok egy gondolat, személy, fogalom, egy eszme mellett, megvédelmezem, nem hagyom bemocskolni, vagy eltörölni, mert számomra rendkívül fontos, és ha kell, akár az életemet is feláldozom érte. Teljesen azonos értékrendet képvisel, mint a nemzet, a haza, szeretet, becsület, tisztesség, vagy az igazság fogalma.
De hűek csak ahhoz tudunk lenni, amit egész pontosan ismerünk, és beépült a személyes értékrendünkbe. Arról, amiről nem tudok, vagy csak felületesen, ahhoz nem tudok hű lenni, még ha akarnám sem, mert nem ismerem, sőt, ami a jelenlegi világ sugallt eszméivel ellentétes (iskola, médiák, szórakozás, liberalizmus, élj a mának, stb) azzal jobb nem is foglalkozni, mert az már idejét múlta, és nem akarok kilógni a sorból, mert akkor kinéznek a társaim maguk közül.
Minden ember a saját egoizmusa foglya, azt hiszi önmagáról, hogy tökéletes, és mindent tud, amire neki szüksége van. Ez nem véletlen, hiszen minden média ezt sugallja a számára, és ezt pszihológusok adagolják, hogy mikor, mennyit, és hogyan kell elhinteni, hogy a tudatot irányítani lehessen. Számukra a legfontosabb a tudat irányítása, és a valós múltunk, a történelmünk eltörlése!

Aki nem ismeri a valós múltját, az nem érti a jelent, és nincs jövőképe sem! Hű csak ahhoz tud lenni, amit ismer!
Az őseink életében a hűség volt a legnagyobb erény, és a hűtlenség volt a legszörnyűbb bűn, amit valaki elkövethetett! Ám ez a hűség, vagy hűtlenség nem a király személyének szólt, mint a nyugati királyságok mindegyikében, mert hazánkban a legnagyobb hatalom nem a királyé volt, hanem magáé a Szent Koronáé, hiszen nálunk a korlátlan teljhatalmat (szuverenitást), maga a Szent Korona gyakorolta, akit, mint akarattal bíró, élő, organikus személyiségként tiszteltek. A Szent korona megosztotta a hatalmát a király, (fő) és a tagok, (nemzet) között, és egyik fél sem hozhatott törvényt a másik fél jóváhagyása nélkül. Ez volt a valódi hatalommegosztás, ahol egyik fél sem gyakorolhat teljhatalmat, hiszen egyik fél sem törhet a Szent Korona hatalmi magasságába! Ez az ősi alkotmányunk, melyet „Szent Korona tan”-nak is neveznek, egyik legszigorúbb alapelve.

Ezek szerint törvénytelen volt, ha a király teljhatalmat akart gyakorolni (centrális szuverenitás), de ugyanígy törvénytelen (illegitim) ha a nép nevében tör valaki, vagy valakik (pártok) a teljhatalomra (népszuverenitás). Ezért a Szent Korona tan szerint törvénytelen (illegitim) a mai államformánk, és alkotmányunk is!
Függetlenül attól, hogy éppen van-e földi királya Magyarországnak, vagy nincs, Magyarország örökös királyság, és a hozzá kapcsolódó alkotmánya, a Szent Korona tan érvényteleníthetetlen. Szent István halála előtt, mikor látta, hogy nincs méltó örököse, a koronát, és ezen keresztül az ország területét, és minden lakosát meghatározott időben, és helyen felajánlotta Nagyboldogasszonynak, így ez örökös égi szerződés, melynek egyik tagja égi személy, így azt földi ember fölül nem írhatja! A világon egyedül Magyarország királynője, (reginája) míg más nemzeteknek csak segítője, (patrónája). Az egész világon csak egyetlen létező koronát szabad a Szűzanya fején ábrázolni, a Magyar Szent Koronát!

Ha egyetlen mondatban kellene elmondani, hogy mit jelent a Szent Korona tan, vagyis az ősi, történelmi alkotmányunk, az így szólna:
Az őseink minden olyan törvényt, szokást, kötelezettséget, és jogot – mely az ország érdekeit, jólétét, függetlenségét, és a jövő nemzedék életfeltételeit biztosította – magához a Szent Koronához kötötték, így örök időkre bebiztosították azokat!

A Szent Korona hatalmi magasságába senki nem törhet, sem egy személy, sem egy népcsoport (párt) nevében, mert akkor törvénytelen állapot jön létre, így az ősi törvényeink örök érvényűek, és megvédik hazánkat minden olyan törekvéssel szemben, amely ellentétes az érdekeinkkel.
Minden ország, és a tagjai érdekeit az alkotmánya védi. Kétféle alkotmány létezik, az egyiket úgy hívják, hogy szokásjogokon alapuló alkotmány, ilyen van Angliának, és Magyarországnak, a másik, az un. írott, vagy chartális alkotmány.

A szokásjogokon alapuló alkotmány lényege, hogy az őseink egyszer leültek, és összegyűjtöttek minden olyan szokást, és jogot, melyet már kipróbáltak, és bevált, ezeket rögzítették, és attól fogva ezeket bármikor, és bármivel lehet bővíteni, korszerűsíteni, de mindig csak a már meglevők szellemiségének megfelelően! Olyan új törvény, vagy szokás nem épülhet bele, ami szembefordul, vagy megmásítja a meglevőket. Rendkívül rugalmas, bővíthető, de mindig a közérdeket szolgálja! Főbb alkotórészei: a vérszerződés öt pontja az alap, ma is ezek képzik a kiinduló pontot, majd Szent István intelmei, 1222-ben az Aranybulla, 1514-ben Werbőczi foglalta össze az addigi szokásjogokat a Tripartitumban, 1848.-i áprilisi Pozsonyi országgyűlés törvényei, 1867-ben a kiegyezés, és 1920-ban állították helyre a jogfolytonosságot utoljára.

Az írott, chartális alkotmány lényege: egyszer, egy adott hatalom szakít az addigi szokásjogokkal, és olyan alkotmányt talál ki, ami az ő érdekeinek megfelel, és attól kezdve mindenkinek ezt kell betartani. Ezt a történelmünkben először Károlyi Mihály tette meg 1918-ban. Szakított az államformával, a Magyar Királysággal, köztársaságot hozott létre, és Szovjet mintára új alkotmányt írt le. Az írott, chartális alkotmányban minden újabb törvény felülírja a régebbit, ezáltal minden kormány a saját, vagy a háttérhatalmak akarata szerint változtathatja, újíthatja, ahogy neki tetszik. Ha egy parlamenti párt el tud érni két-harmados többséget, akkor azt tehet a törvényhozásban, amit akar! Bármilyen törvényjavaslatot kezdeményezhet, ezt önmaga el is fogadja, és törvényerejűvé teszi! Ez nem demokrácia, ez diktatúra! Így tudja a magánérdek felülírni a közérdeket! Nincs hatalmi ellensúly, hiszen az alkotmánybíróságot maguk a politikai pártok hozták létre a saját tagjaikból, a rendszerváltáskor, és nekik csak az a feladatuk, hogy a jelenlegi írott alkotmányt (alaptörvényt?) betartassák, és magyarázzák.

Ha az ősi alkotmányunk érvényben van, akkor törvényes, (legitim). Ezt a jogfolytonosságot négy ok szakíthatja meg, I. ha a király nincs megkoronázva a Szent Koronával, (ezt helyettesítheti kormányzó, nem teljes királyi jogkörrel), II. ha a király teljhatalomra tör, III. ha a nemzet nevében valakik teljhatalomra törnek, (ezért törvénytelen a mai rendszerünk), IV. és ha ellenséges katonák vannak az országban (ez szakította meg utoljára). Ez a négy ok ideiglenesen megszakítja a jogfolytonosságot, törvénytelen, (illegitim) helyzet áll elő, ám érvényteleníteni nem tudja a Szent Korona tant. Amikor a jogfolytonosságot megszakító ok megszűnik, (a Szovjet katonák elhagyták az országot), a következő kormánynak össze kell hívnia az Alkotmányozó Nemzetgyűlést, és a „törvényszegés jogot nem alapoz” alapelv alapján érvénytelenítik az illegitim időben hozott összes törvényt. Egyetlen percre jogilag vissza kell menni az utolsó megszakadásig, (1944 március 18, a Német megszállás előtti nap), és az azóta hozott törvények közül csak az maradhat, ami megfelel az ősi alkotmányunknak. Ugyanígy érvénytelen minden államközi szerződés is, amit nem a Szent Korona nevében kötöttek! Természetesen mindent újra lehet tárgyalni, de az egyik legszigorúbb alaptörvény betartásával. „hungária semper libera!” Magyarország örökké szabad!

A Szent Korona felül zárt korona, ami azt jelenti, hogy fölötte nincs földi hatalom, csak egy, aki a tetején van, a Teremtő Jó Isten! Kívüle más nem szólhat bele Magyarország belügyeibe.
II. András óta minden királynak koronázása előtt hitlevelet kellett írnia, és koronázásakor esküt tennie arra, hogy a Magyar szokásjogokat mindig fenntartja, és ezek ellen nem tehet.
Ha a király, (vagy az ország bármilyen tisztségű vezetője) szembefordul a Szent Korona akaratával, elveszíti a nemzet hűségét. Az Aranybullában foglalt ellenállási jog értelmében minden nemesnek, 1848 óta minden állampolgárnak nemcsak joga, hanem kötelessége a hűtlen uralkodóval, (vagy bármilyen vezetővel) szemben ellentmondani, ha ez nem elég, ellenállni, és ha ez sem elég, fegyveresen ellenállni, a hűtlenség vádja nélkül! Ezt az ellenállási jogot erősítette Mátyás után a vármegyék ellenállási joga, amely lehetetlenné tette, hogy az uralkodó kizárólagos hatalomra tehessen szert.

A Szent Korona érdeke, és Magyarország érdeke egy, és ugyanazon kifejezés. Ha valaki bizonyította a koronához való, (és nem a király személyéhez) hűségét, (harci cselekedet, testi-lelki erények tudomány, stb,) és ha a király erre felfigyelt az illetőnek nemesi rangot, és a Szent Korona tulajdonából birtokjogot adott, mely örökké az övé, és utódaié maradt. A nemesi rangot, és a birtokot csak akkor veszíthette el, ha nem maradt utóda (magszakadás), vagy ha bebizonyították a Szent Koronához, (az ország érdekeihez) való hűtlenségét. Ez volt a legsúlyosabb bűn, mit valaki elkövethetett, ennek a büntetése teljes vagyon, és fővesztéssel járt! A birtok mindkét esetben visszaháramlott a Szent Koronára, mint tulajdonosra.
Amikor már nem Magyar nyelvű, és szívű királyok uralkodtak hazánkban, ők igyekeztek a hűséges embereket lecserélni szolgákra. Amíg a király hű a koronához, addig biztos lehet abban, hogy a nemesség egy emberként áll mögötte, és hozzá hűek. Ám ha a király a teljhatalomra szeretne törni, és teher neki a kötelezettségei, akkor a koronához hű nemesség őt félreállítja. (A már megkoronázott Luxemburgi Zsigmondot hat hónapra börtönbe zárták, mert szembefordult a Szent Korona akaratával.) A nemesség a Szent Koronához hű, a szolga pedig ahhoz, aki jobban megfizeti. Ma vajon kik vezetik az országot?

Mit is jelent a tulajdon, és a birtok közti különbség? A tulajdonos tulajdona az övé, senki nem szólhat bele, azt tesz vele, amit akar! Ez minden ember legrosszabb tulajdonságait hozza elő, az önzést, az egoizmust, a gőgöt, és a hatalmi vágyat. Jogai vannak!
A birtokosnak nemcsak jogai, hanem kötelességei is vannak. A birtok nem az övé, csak használhatja, (hiszen az őseitől örökölte, és a gyermekeinek kell tovább adnia), a közösséget szolgálja vele, gyarapíthatja, megőrzi, és tovább kell adnia a következő nemzedéknek. Ha jogában állna eladni, elzálogosítani, tönkretenni a rövid távú érdekeiért, akkor mit fog továbbadni a gyermekeinek?

A Szent Korona alkotmánya kimondja: „Minden a Magyar földön, a föld alatt, és a föld felett található érték, természeti kincs, vagy erőforrás az egyetemes Magyarságot jelentő Szent Korona örök, és elidegeníthetetlen tulajdona, hogy az ország minden lakosának a jólétét szolgálja. A Szent Korona államában minden érték magyar érdekeket szolgál!”

A Magyar föld, és minden más tulajdonjoga kizárólag a Szent Koronáé, azon keresztül a Jó Istené, így idegennek még birtokjoga sem lehet Magyarországon! Itt az igazi földvédelem!
Másik alaptörvény: „Sem a király, sem a nemzet nem határozhatja meg a Szent Koronához való viszonyát.” Ez azt jelenti, hogy senki nem vonhatja ki magát a Szent Korona védőboltozata, és törvényei alól! Mindenki egyenlő jogú tagja a Szent Koronának, ez 1848 előtt a nemességre vonatkozott, azóta minden állampolgárra. A Szent Korona tagság azt jelenti, hogy mindenkinek egyformák a jogai, és a kötelezettségei. A jogok, és kötelezettségek egységében mindenki egyforma szabadságjogokat élvez.

Mit jelent a jogok, és kötelezettségek egysége? Aki teljesíti, (vagy már teljesítette) kötelezettségeit, vagyis adófizető állampolgár, annak teljes értékű jogai vannak. Ám aki még sosem tett le az asztalra semmit, és nem is akar, az mit akar onnan elvenni? Tehát aki nem teljesíti kötelezettségeit, annak arányosan meg kell vonni a jogait is! Ne az döntse el az ország sorsát, aki nem tesz érte semmit. Viszont ha valaki többlet kötelezettséget vállal, annak arányosan több jogai is lehetnek. Ez a jogok, és kötelezettségek valódi egyensúlya!
Ha a Szent Korona vezetné az országot, mindenkinek biztosítani tudná a képzettségének megfelelő munkát.

Mohács óta minden háborúnkat elveszítettünk, ám az utána következő közjogi csatáinkat mindig megnyertük a Szent Korona tannak köszönhetően. A fegyverrel vívott szabadságharcainkat (Rákóczi, 1848, majd Trianon után) túlerővel mindig leverték, ámde utána az alkotmány erejével mindig helyreállította a nemzet a jogrendet, és az ország újra megerősödött, fellendült. Trianon egy tökéletesen végrehajtott nemzetkivégzés (misztériumjátékban a keresztre feszítés) volt, amit egyetlen európai nemzet sem élt volna túl, ám a nemzet helyreállította a jogfolytonosságot az ősi alkotmányával, és hat év alatt felzárkózott Európa középszintjéhez. Ha összehasonlítjuk a Horthy korszak 25 évét a rendszerváltás óta eltelt ugyanennyi idővel, akkor látszik mit jelent, ha az ősi alkotmányunk vezet minket, vagy mások által diktált (Sztálin) írott alkotmány.
A Szent Korona jogfolytonosságának helyreállítása nem egy lehetséges alternatíva, a sok közül, hanem az egyetlen, ami kötelező!

Ismerjük meg, mi a valódi múltunk, történelmünk, alkotmányunk, tisztítsuk le fogalmainkról a rákent sarat, és felragyog előttünk az az út, melyen az őseink jártak, és a hűségünket bizonyítva tegyük utódainknak is járhatóvá!

Ez nemcsak érdekünk, és jogunk, hanem kötelezettségünk is!
Ha Isten velünk, ki ellenünk?

III,
ALKOTMÁNY

Minden nemzet érdekeit a saját alkotmánya védi. Mindenkire kötelezően foglalják törvényekbe, hogy hogyan kell, és lehet élni abban a közösségben, (országban). Kétféle alkotmány létezik, az egyik a szokásjogokon alapuló, ahol nincs minden apró részlet szó szerint leírva, alap, vagy sarkalatos törvények csak iránymutatást adnak, és a többit a szokások, hagyományok, és a becsület pontosítják, a másik az írott (chartális) alkotmány, ahol minden törvény szó szerint le van írva.

A szokásjogokon alapuló alkotmány lényege, (ilyen van Angliának, és Magyarországnak Európában, és Izraelnek) hogy egyszer az őseink leültek, és összegyűjtötték az addigi kipróbált, és bevált szokásokat, amik a közérdeket, és a közjót szolgálják, ezeket rögzítették, és attól kezdve csak olyan új törvény születhet, amely nem fordul szembe az eddigiek szellemiségével. Ez mindig rugalmasan bővíthető, újítható a kor, és a fejlődés igényeivel, vagy a külvilág befolyásolása ellen válaszként, de csak a már meglevők eszmeiségében.

Az írott alkotmány lényege, hogy egy adott hatalom szakít az addigi szokásjogokkal, és új, írott alkotmányt vezet be, amit mindenkinek be kell tartani. Itt minden új jogszabály felülírja a régebbit, minden kormány a kénye-kedve, és a háttérhatalom igényei szerint változtathatja.
Az ősi alkotmányunk alapja a vérszerződés öt pontja, amit nyugodtan kijelenthetjük, hogy nem ott, és akkor találtak ki, az már régóta letisztult szokások összefoglalása.
Anonymus így írta le az egyezményeket:

I. „Azon fejedelmi személyek, akik tulajdon szabad akaratukból választották Álmost urukká, sem Ők maguk, sem a fiaik soha, semmi esetre ne essenek ki a vezér tanácsából, és az ország tisztességeiből.
II. Ameddig az Ő életük, sőt az utódaiké tart, mindig Álmos vezér utódaiból lesz a vezérük.
III. Ami jószágot (vagyont) csak fáradalmaik árán szerezhetnek, mindegyiküknek része legyen abban.

IV. Hogyha valaki Álmos vezér és a többi fejedelmi személyek utódai közül az esküvel kötött megállapodásokat meg akarná szegni, örök átok sújtsa.

V. Ha valaki az utódaik közül hűtlen lenne a vezér személyéhez, vagy egyenetlenséget szítana a vezér, és rokonai között, a bűnösnek vére omoljon, mint ahogy az Ő vérük omlott az esküben, amit Álmos vezérnek tettek.”

A jogfejlődésünk további főbb állomásai: Szent István intelmei, 1222-ben az Aranybulla, 1514-ben Werbőczi foglalta össze az addig kialakult szokásjogokat a Tripartitumban, 1848-ban a Pozsonyi országgyűlés törvényei, 1867-ben a kiegyezés, majd 1920-ban állították utoljára helyre a jogfolytonosságot.

Elemezzük a vérszerződés pontjait: az elsőben azt olvassuk, hogy a vezérek kiválasztanak maguk közük egy fővezért, de az nem kap teljhatalmat, mindenben csak a vezéri tanáccsal közösen dönthet. Ez a megosztott hatalom alapja. A királyság felvétele után ezt rögzíti Szent István az intelmek hetedik pontjában: A tanács állít királyokat, dönti el az ország sorsát, csendesíti a csatát…. Tehát nem királyi teljhatalmat alapított, (mint Európa minden más országában kialakult), hanem megosztott hatalmat. Ez a később kialakuló Szent Korona tan legfontosabb alaptörvénye.
A második pont: Álmos születését szakrális, (szent) jelek kísérték, és Ő beváltotta a jóslatokat, ezáltal hatalmas tisztelet övezte, és benne, és az utódaiban látták az ősi szent vezérek utódait. Ez azt jelenti, hogy kapcsolatban van az örökös Égi Igazsággal, és Isten akaratát közvetíti a földi emberek felé. Ezt a kapcsolatot erősítette meg a Szent Koronával az első királyunk. „Szentként tisztelünk minden olyan fogalmat, tárgyat, személyt, amely
mindenek felett áll, megtámadhatatlan, és a legnagyobb tiszteletnek örvend!” A földön egyetlen Szent Korona létezik, a miénk.

A harmadik pont: Az egyenlőség. Ma azt tanítják nekünk, hogy mindenkinek egyformák a jogai, függetlenül attól, hogy a kötelezettségeinek eleget tesz-e. Ez régen nem így volt. Ha valaki teljesítette a kötelezettségét, megkaphatta a jogait. Ha valaki nem teljesítette, elveszítette azokat. Ha valaki bármivel bizonyította a hűségét a Szent Koronához, (a Szent Korona érdeke, és az ország érdeke egy, és ugyanazon kifejezés) és erre a király felfigyelt, akkor az illetőnek nemesi rangot, és a korona tulajdonjogából birtokot adományozott neki. Ez attól fogva örökkön az övé, és utódaié maradt. Ezt csak kétféleképpen veszíthette el, ha utód nélkül maradt, (magszakadás) vagy ha rábizonyították a hűtlenséget a Szent Koronához.
A hűtlenség ára teljes vagyon, és fővesztés.

Mindkét esetben a birtok visszaháramlik a tulajdonosra, a Szent Koronára, és a király egy új nemesnek újra kioszthatja. A legkisebb (hétszilvafás) nemesnek ugyanannyi joga van, mint a legnagyobb bárónak. Természetesen, ha valaki többlet kötelezettséget vállal, többlet joga is van.
Ezt a pontot a később kifejlődött Szent Korona tanban így írták le: „Minden a Magyar földön, a föld alatt, és a föld felett található érték, természeti kincs, vagy erőforrás az egyetemes Magyarságot jelentő Szent Korona örök, és elidegeníthetetlen tulajdona, hogy az ország minden lakosának a jólétét szolgálja. A Szent Korona államában minden érték Magyar érdekeket szolgál.”
A negyedik, és az ötödik pont az ellenállási jogról szól. Sem a király, (negyedik pont) sem a nemzet nevében senki (ötödik pont) nem fordulhat szembe a szokásjogokkal, és az ország érdekeivel!

Ez az öt pont a jogfejlődésünk, alkotmányunk, államiságunk, és a Szent Korona-tan alapja, és jelenleg minden pontját megszegik, és megszegetik velünk!!!
Amikor Szent István megalapította, és megerősítette a királyságot, és ezzel mindenki számára nyilvánvalóvá tette, hogy Magyarország önálló, független ország, a vérszerződés egyik pontját sem semmisítette meg, csupán kiegészítette a fiához írt Intelmekkel, melyben leírja, hogy mik a fő uralkodási pontok, melyekkel uralkodni kell, és lehet a nemzet érdekében.
Az intelmek tíz pontja a következőkről rendelkezik: I, A katolikus hit megőrzése, II, az egyházi rend becsben tartásáról, III, a főpapoknak kijáró tiszteletről, IV, a főemberek, és vitézek tiszteletéről, V, az igaz ítélet, és a türelem gyakorlásáról, VI, a vendégek befogadásáról, és gyámolításáról, VII, a tanács súlyáról, VIII, a fiak kövessék az elődöket, IX, az imádság megtartásáról, X, a kegyességről, az irgalmasságról, és a többi erényről.

Ezzel fejezi be az intelmeket: „És mindez, amiket itt összeszedegettem, jelentik a koronát, mely nélkül sem a földön, sem az égben nem uralkodhatsz.” Tehát az első királyunk már pontosan ismerte a korona Isteni voltát, és a Magyarság küldetését! Halála előtt, mikor látta, hogy nincs méltó örököse, a koronát, és ezen keresztül az ország területét, és lakosságát felajánlotta Nagyboldogasszonynak, (meghatározott helyen, és időben), így ez égi szerződéssé vált, ezért mindegy, hogy Magyarországnak van-e földi királya, örökös királyság, mert örökös égi királynéja van. Ezt a szerződést földi ember fölül nem írhatja!

1222-be kiadja a király az Aranybullát, amely 31 pontban foglalja össze az újításokat.
Az ellenállási jogot így írják le az Aranybulla utolsó törvényében: „I § Oly módon, hogy az írást mindenkor szem előtt tartván, se Ő maga meg ne tévelyedjék valamiképpen a mondott dolgokban, se a királyt, vagy nemeseket, avagy másokat megtévedni nem engedjen; Hogy Ők is örülhessenek az ő szabadságuknak, és ezért nekünk, és a mi követőinknek minden időkben hívek legyenek, és a királyi koronánknak tartozó engedelmes szolgálatjokat meg ne tagadják.
II§: Hogha pedig Mi, vagy az utánunk következő királyok közül valaki ezen szerződésünknek ellene járna valaha, ezen levél adjon szabad hatalmat mind a püspököknek, mind más jobbágyuraknak, és országunkbéli nemeseknek mindnyájan, és egyes-egyes jelenvalóknak, és az Ő megmaradékaiknak, hogy Nekünk, mind az utánunk következendő királyoknak minden hűtlenség szégyenvallása nélkül ellentállhassanak, és ellentmondhassanak mindörökké.”
Mit tesz a király? Szétválassza a neki (a személyének) járó szolgálatokat, a Koronának járó engedelmességgel. Tehát hatalomban önmaga fölé helyezi a koronát (mint személyt), és a királynak csak akkor tartoznak engedelmességgel, ha Ő is hű a koronához.

Az Aranybulla pontjai nem a király, vagy a főnemesség hatására lett kiadva, ezt az egyre erősödő köznemesség követelte ki a királytól, rendkívül erősen megnyírbálva ezzel a király jogait, és ezeket a jogokat nem egy gyarló földi ember, (király) kénye-kedvére bízta, hanem egy olyan személyre, (korona) akiben soha nem csalódnak, és örökre megőrzi ezeket az utódaik számára. Később az Aranybullát több király is megerősítette, és tovább fejlesztette.
1514-ben az ország nádora, Werbőczi István összegyűjtötte, és leírta az addigi szokásjogokat, és törvényeket a Tripartitumban, (hármas könyvében) melyet hivatalosan alkotmányként nem fogadtak el, de mindenben az ott leírtak határozták meg a következő idők törvényi, és jogi alapjait.

1848-ban a Pozsonyi országgyűlésen a Magyar nemesség lemondott a nemesi kiváltságairól, és az ország összes lakosának megadta ugyanazon jogokat, és kötelezettségeket (kortól, nemtől, nemzetiségtől, vallástól függetlenül), melyeket előtte csak Ők gyakorolhattak. Ezt nevezik jogkiterjesztésnek. Azóta a Kárpát medence minden lakója egyenlő jogokkal, és kötelezettséggel bíró nemesember. Mivel Ferenc József nem volt megkoronázott Magyar király, így a szabadságharc leveretése után nem tartotta be a szokásjogokat, és rendeletileg (önhatalmúlag) kormányzott, és a Bach korszak alatt megmutatta, hogy mennyire szereti Ő a rebellis magyarokat. Amikor megtalálta az elrejtett koronát, meg akarta koronáztatni magát. A kor legnagyobb jogtudósa, Deák Ferenc azt mondta, hogy lehet, de le kell írni a hitlevelet, és letenni a királyi esküt, amely II, András óta minden Magyar király számára kötelező. A hitlevél, és az eskü kötelezi a királyt, hogy semmiben nem fordulhat szembe a Magyar szokásjogokkal, mert elveszíti az ország hűségét, és a hűtlenség vádja nélkül bárki szembefordulhat vele. Ferenc József mindent elvállalt, csak koronázzák meg. Ez volt a kiegyezés, amikor a nemzet, és a király újra közösen uralkodott.
A szokásjogokon alapuló alkotmányunkat először Károlyi Mihály miniszterelnök 1918-ban szakította meg hivatalosan, szakított a királysággal, mint államformával, az ősi alkotmányunkkal, és köztársaságot alapított, és Szovjet mintára új (írott, chartális) alkotmányt vezetett be. A hatalmat átadta Kun (Khón) Bélának, és a kommunistáknak, akik népköztársaságot vezettek be. Minden széthullott, és Francia tábornokok irányítottak mindent, a kommunistákat segítve. Amikor már a Román hadsereg Budapestet fosztogatta, a nemzeti ellenállás következtében felállt a Nemzeti Hadsereg, és Horthy Miklós vezetésével bevonult Budapestre, és 1920 februárjában kimondták a jogfolytonosság helyreállítását a Szent Koronával. A Trianonban teljesen kivéreztetett, és szétdarabolt ország hat év alatt újra Európa középmezőnyébe emelkedett a Szent Korona tannak köszönhetően.

Utoljára a Német megszállás szakította meg a jogfolytonosságot, (1944 március 19) melyet azonnal követett a Szovjet megszállás, és 1949-ben a 49/XX. Ideiglenes alaptörvény, melyet Sztálin parancsára vezettek be, a jogfolytonosságot a 1919-es népköztársasággal állították helyre. Amikor az utolsó Szovjet katona elhagyta a hazánkat, ugyanazt kellett volna tenni, mint 1920-ban, összehívni az Alkotmányozó Nemzetgyűlést, és kikiáltani a jogfolytonosság helyreállítását az ősi alkotmányunkkal. Ezt sem akkor, sem azóta egyetlen kormány sem tette meg! (Hűség???) A Szent Korona tan szerint: „Sem törvényhozó (parlament), sem végrehajtó (kormány) hatalom nem alkotmányozhat.” Az alkotmányhoz kizárólag a független Alkotmányozó Nemzetgyűlés nyúlhat, egyetlen feladata van, az utolsó megszakadás óta (1944 március 19) hozott összes törvény felül bírálata, és ami megfelel a Szent Korona alkotmányának, az marad, ami pedig legcsekélyebb módon nem felel meg, azt eltörlik, így állítva helyre a jogfolytonosságot. Az ezután hozandó új törvényeket pedig a Parlamenti Felsőház bírálja el ugyanígy, hogy csak az kerülhet bele, ami mindenben megfelel a Szent Korona eddigi törvényeinek.

Rendszerváltáskor valóban rendszert váltottunk, hiszen kommunizmusból áttértünk a kapitalizmusba, ám egyedül nálunk maradt ugyanaz az alkotmány, melyet még elnyomás alatt alkottak, csak továbbfejlesztették az un, Weimári alkotmánnyal, (kancellária rendszer), melyet a Németek a háború után büntetésként kaptak. Ezzel utólag törvényesítették az elmúlt rendszer összes politikai, és gazdasági bűncselekményét, senkit nem lehet felelősségre vonni, mert már elévültek ezek a bűncselekmények. Ráadásul jogilag vitathatatlanná tették a privatizációt, az állami vagyon (ami a Szent Korona tulajdona!) magán, sőt idegen kézbe adását! A bányakincseket, a földet, és tulajdonképpen mindent megvásárolhat bárki, aki ki tudja kerülni a jelenlegi szabályokat!

Miért kellene (kötelezően!) helyreállítani az Ősi alkotmányunkat?

1. Nem dobhatjuk félre, mert az őseink tudását hordozza, mely bármilyen nehézségből képes kivezetni az országot, ha használjuk.
2. Nincs jogunk félredobni, mert a „sem a király, sem a nemzet nem határozhatja meg a Szent Koronához való viszonyát,” alaptörvény ezt nem engedi meg.
3. Ha külső, vagy belső hatalom ezt mégis megszakítja, a „törvényszegés jogot nem alapít” alapelv alapján, a megszakadást előidéző ok megszűnte után helyre kell állítani a jogfolytonosságot, az illegitim (törvénytelen) időkben hozott törvények eltörlésével.
4. A Szent Korona tana az Isteni Igazságot, és a közjót, és a túlélést biztosítja minden tagja számára, ezért nem érdekünk a félredobása.
5. A következő generáció részére csak a történelmi alkotmányunk tudja biztosítani a Szent Korona tulajdonjogával, hogy ne szolgaként, hanem gazdaként élhessenek a hazájukban.
A Szent Korona alkotmánya ma is érvényben van, ezt törvényes hatalom, vagy népszavazás sosem érvénytelenítette. Meg sem próbálta senki, mert hatálytalaníthatatlan! Így a birtokosai vagyunk most is, de nem a használói!
Sokan mondják, hogy jó ez az alkotmány, csak be kellene tartani.

1. Ha lehet egy alkotmányt „nem betartani” akkor nem jó.
2. Ha ezt az alkotmányt magyarellenesség szülte, akkor nem jó.
3. Ha ez az alkotmány nem tudja megvédeni az országot a gazdasági, és az erkölcsi csődtől, akkor nem jó.
4. Ha a régi alkotmányunk érvényben van, hogy lehet egy másik törvényes?
5. Ha az alkotmány – ahelyett, hogy felelőségre vonná a bűnösöket – menti őket, jogilag el kell fogadni mindent, ami történik, nincs tiltakozási jogunk, (az alkotmánybíróság nem engedélyezi az államadósság, az alkotmányozás, stb ügyében népszavazás kiírását) „felelősség nélküli országgá” teszi a hazát, akkor az nagyon nem jó!
6. Ha ez az alkotmány nem teszi lehetővé a nemzeti vagyon megőrzését, gyarapítását, a jelen, és a jövő életfeltételeit nem biztosítja, akkor nem jó!

2012-ben új alkotmánymódosítást vezettek be.

1. Ez az alaptörvény nem a Szent Korona tannal vállalja a jogfolytonosságot, tehát még mindig a 19-es tanácsköztársaság jogfolytonosai vagyunk.

2. Törvényhozó, (parlament), és végrehajtó (kormány) hatalom nem alkotmányozhat. Még ehhez a rossz alkotmányhoz sincs joguk hozzányúlni, ezt kizárólag az Alkotmányozó Nemzetgyűlés teheti!

3. A nemzet megkérdezése nélkül vezették be, népszavazás ezt nem szentesítette.
4.Egyetlen politikai párt kezdeményezte, megszavazta, és törvényerőre emelte, a Szent Korona alkotmányában a megosztott hatalom miatt ez lehetetlen volna.

Ez az alaptörvény ugyan óvatos lépés a Szent korona tan felé, de amíg nem állítjuk helyre a jogfolytonosságot, addig csak azt toldozzuk-foldozzuk, ami nem a mi érdekeinket szolgálja.
Mi az alkotmány, és az alaptörvény közti különbség? Az alkotmány alap, vagy sarkalatos törvények szerves összessége, az alaptörvény az alkotmány töredéke, része. Tehát az alkotmány az egész, az alaptörvény az alkotmány egy része. Az alaptörvény nem jelenti az alkotmány egészét.

A történelmi alkotmányunk az Isteni természet törvényeit, és az erkölcsöt szervesen egybeépíti az alkotmánnyal. Ezt az alkotmányt nem kellett leírni, ez mindenkinek a lelkébe volt írva. Egy Magyar ember nem kötött írásos szerződést egy másik Magyar emberrel, kezet fogtak, egymás szemébe néztek, ittak rá egy áldomást, és a szerződés meg volt kötve. Senki nem kockáztatta meg, hogy ezt nem tartja be, mert akkor elveszíti a becsületét, és többet veszít, mintha nem tartja be ezt az ígéretét. A tisztesség, és a becsület nagyobb kincs volt, mint a becstelenül szerzett vagyon. Genetikailag most is így vagyunk kódolva, és az ellenségeink ezt tudják, és ki tudják használni, mert elém áll, szemembe néz, hozzám beszél, és elhiszem neki, hiszen „megmondta”! Aki becsületes, nem is tudja elképzelni, hogy a másik nem olyan.

Az írott alkotmányt teljesen leválasztják az erkölcsről, hiszen egészen pontosan meghatároz mindent, hogy mit nem szabad tenni. Tehát, ha valahogyan meg tudom kerülni a jelenlegi szabályokat, akkor azt egészen nyugodtan megtehetem. Jogom van hozzá! Ha én nem teszem meg, megteszi más, és előnyhöz jut velem szemben. Semmilyen erkölcs ne tartson vissza, aki kapja, marja. Ha a közjót leválasszuk az erkölcsről, a zsebjó váltja fel.

Ha összehasonlítjuk a kétféle alkotmányt, nem nehéz eldönteni melyik a jobb a számunkra!
A következő történet mutatja meg talán legjobban, mi a különbség. Erdélyben egy éjszaka a tábortűz mellet vitatkoztam egy Székely barátommal. (Kondra József.) Azt mondta, hogy az erkölcsöt el kell törölni a föld színéről. Ettől kiborultam és ordítottam vele, hogy ilyen nincs, akkor megszűnik a világ. Mire elszívta a cigarettáját, rájöttem, hogy azért vagyok itt vele, hogy tanuljak tőle, és mondtam, oké, hallgatlak. Azt mondta, az erkölcs egy parancs, nem azzal van baj, amit mond, hanem azzal, hogy ezt azért tartod be, mert félsz a Jóistentől, a lelkiismeretedtől, a hatóságoktól, stb. Jó, de akkor mi legyen helyette? A morál! De hát ez ugyanazt jelenti! Nem, mert ez azt jelenti, hogy nem valamitől való félelmedben tartod be a parancsokat, hanem van benned empátia, beleérzés, és eszed ágában sincs olyat tenni a másikkal, ami neked sem esne jól.
Az erkölcs egy felülről jövő parancs, a morál pedig belülről jövő késztetés. Ezért nem kellett leírni, hiszen ez mindenki számára magától értetődött.
Az írott alkotmány nem csak a morált, hanem még az erkölcsöt is leválasztja magáról, hát döntsük el, melyik úton akarunk járni?

IV,
AZ IGAZSÁG

Mi is az igazság? Ma azt mondják nekünk, ahány ember, annyi igazság. Szerintem kétféle
alapigazság létezik. Az egyiket kisbetűs, a másikat nagybetűs igazságnak hívom.
A kisbetűs igazságnak a jellemzője az egoizmus, az Én központúság kérdése. Ez azt jelenti,
hogy Én vagyok minden központjában, és mindenben csak az számít, hogy Nekem jó legyen.
Ezzel mindig meg tudom magyarázni, hogy miért használom ki az embertársaimat, miért
tehetek meg mindent, hogy a számomra jó legyen. Szükségem van a pénzre, mert a boltban
semmit nem adnak ingyen, be kell fizetnem a csekkjeimet, szeretném segíteni a gyerekeimet,
szüleimet, szeretnék jobban élni, stb. Ez a gondolkodás az általam mélységesen megvetett
liberalizmus gondolata.

Ez az az eszme, ahol a magánérdekeket a közérdek elé helyezik
Ma ezt sugallják minden felől, iskolákban, munkahelyen, és az összes médiákban. Minden
reklám erről szól: most élsz, jár neked, megérdemled. Nem számít, van-e pénzed, hozzuk a
kölcsönt, csak valósítsd meg álmaidat. Aztán megszüntetjük a munkahelyed, és a kölcsön
fejében később visszük a házadat!

A kereskedelmi rádiókból, és a televíziókból a műsorvezetők, és a humoristák válogatott
gúnnyal figuráznak ki minden jóérzést, és erkölcsöt, amin első reakcióban jót nevetünk, ám
ezzel átlépünk egy olyan határt, ami rombol, és ezt a problémát legközelebb már sokkal
lazábban vesszük. Akik ezt az egészet a háttérből irányítják, pontosan tudják: aki nevet, nem
haragszik!

Ezt nevezik totális agymosásnak!
Mindezt azért nem vesszük észre, mert pszihológusok állítják össze, akik pontosan tudják,
hogy mikor, milyen arányban kell adagolni. Mindez nem csak a mának szól, már 50-100 évre
előre meg van tervezve. Akik a pénz által, vagy a létbizonytalanság szülte félelemmel
irányítják a világot, tudják, mit akarnak. (Globalizmus, új világrend, stb…)
Ennek a gondolkodásnak az alapeszméje a versenyszellem. A lényege: küzdj, és harcolj
mindenért, amit szeretnél. Nem lehetsz tekintettel senkire, mert akkor más lesz a győztes, és
hátrányba kerülsz. Ha nem te nyomsz a víz alá másokat, akkor ők fognak lenyomni.
Gátlástalanul ki kell, (és lehet) használni minden lehetőséget, csak akkor boldogulsz.
Ebben a küzdelemben óhatatlanul mindig a jó testvér az áldozat, és a gátlástalanabb fog
győzni. Minden ember legrosszabb tulajdonságai, az önzés, gátlástalanság, hataloméhség,
gőg, és a kettős mérce alkalmazása fog előtérbe kerülni. Ha az írott alkotmány tiltásait
valahogyan meg tudod kerülni, bármit megtehetsz. (Liberalizmus.)

Minden jóérzésű ember érzi, hogy ez így nem jó, szenved tőle, de mivel nem ismer más
módot, elhiszi, hogy mindig ilyen volt, és ilyen lesz a világ, és a farkastörvények uralkodnak.
Ez az egymásból való megélés igazsága.

Ám létezik egy másik igazság is, amit én a Nagybetűs, azaz a Jóisten Igazságának nevezek.
Itt is versenyszellem uralkodik, de nem az a győztes, aki lenyomja, és kihasználja a másikat,
hanem az, aki segíti a gyengébbet, magához, sőt maga fölé emeli! Ha a másik bajban van,
akkor segítek neki, és amikor én kerülök bajba, ezt tőle visszakaphatom. Nem biztos, hogy
pénzzel kell segíteni, sokszor elég egy vállveregetés, és máris újult erővel folytatja, és leküzdi
a nehézségeket, vagy összehozom valakivel, aki segít neki.

A szervezett közösségen belül, ahol azonos értékrend a mérvadó, nem egymásból, hanem
egymásért élnek az emberek, és közösen mindenki könnyebben boldogul. Itt azonban
nélkülözhetetlen a szeretet, bizalom, és az összetartás. Itt nem a magánérdekek, hanem a
mindenki számára közjót jelentő törvények, (a közérdekek) a fontosak.

Mindkét féle gondolkodás alapjaihoz visszatérve találni fogunk testvérpárokat. Az előbbinél Káin, és Ábel, vagy Romulusz, és Rémusz, ahol a testvérét is jogában áll megölni, hogy Ő maradjon életben. Ma ezt tanítják minden erkölcs alapjának!

A másik oldalon is van egy testvérpár, Őket úgy hívják, hogy Hunor, és Magor. Ha meghallgatjuk a regéinket, megnézzük a régi ábrázolásokat, mindenütt együtt, és egymással tartanak az őseink. (Hátukat egymásnak vető íjász, egy ivótülökből egyszerre ivó két férfi, stb.) Ha megvizsgáljuk a vérszerződés pontjait, ugyanezt a gondolatiságot fogjuk felfedezni benne, és erre épül a történelmi alkotmányunk is.

Rendkívül fontos, hogy ezt a két igazságot szét tudjuk választani, mert különben nem érthető a Szent Korona tan! Egy történelmi példát is szeretnék leírni, hogy még jobban lássuk a különbséget.

Ma a világ „felvilágosulását” a nagy Francia forradalom óta számítják. Mi volt a jelszó? TESTVÉRISÉG, SZABADSÁG, EGYENLŐSÉG! Hogyan hajtották végre? Úgy, hogy aki kilógott a tömegből, mert gazdagabb, tehetősebb, okosabb, vagy arisztokrata volt azt lefejezték. Létrehozták az egyenlőséget a nép legszegényebb, öntudatlanabb szintjén. Megdönteni a trónt, és az oltárt, bevezetni a liberalizmust, és Isten helyébe a pénzt helyezni. Ugyanezt hogy hajtották végre az őseink? 1848-ban a Pozsonyi országgyűlésen a Magyar nemesség lemondott a nemesi kiváltságairól, és minden Szent Korona tagra kiterjesztették ugyanazokat a jogokat, és kötelességeket, melyet előtte csak Ők bírtak. A nemzetiségtől, vallástól függetlenül mindenkit bevontak a jogok „sáncaiba”. Ezt nevezik jogkiterjesztésnek! Tehát nem a gondolkodó réteget fejezték le, hanem a gondolkodó réteg emelte magához a többit. Ez a Hunor-Magor féle gondolkodás, ez a magyarság, és a Szent Korona küldetése, és ettől retteg a világ sötét oldala! Ezt bizonyítja az egész történelmünk.

Ma Atillát, és a „kalandozásokat” vetik a szemünkre. Atilla győzte le a rabszolgatartó, gátlástalanul erőszakos, a fél világot leigázó Római birodalmat, győzelmét nem kihasználva nem fosztotta ki Rómát, és Leó, Róma püspöke jött Atilla elé könyörögni, és I. Leó pápa tért vissza Róma falai közé. (?) Atillát úgy nevezték a „keresztény” világban, hogy „flagellum dei”, ami Isten ostorát jelenti. Tehát nem a Sátán, hanem Isten büntetését hajtja végre!

Atillát a korabeli leírások felváltva hol hun, hol magyar királyként tüntetik fel, ezzel bizonyítva a hun-magyar folytonosságot. Mi hungárok vagyunk, és nem fingárok! A hazánkat mindenki úgy ismeri, hogy „hungária”! A világ első királya az ősapánk, Nimród volt, Atillát királynak nevezték, mért mondják nekünk, hogy István volt az első királyunk?

A kalandozásokról: Amikor Árpád vezér, és a Magyarok visszatértek a Kárpát medencébe Atilla örököseiként, a „művelt, és keresztény” nyugat háromszoros túlerővel támadt ránk, zászlójukon azzal a felirattal, hogy „ölj meg minden Magyart”. Tehát nem mi k