Roppant veszélyes ha létezik egy egységes ám legfőképpen önfejű délszláv állam, ezért már Hitler is azzal kezdte, hogy a megvehető horvátokat szembefordította a konok szerbekkel. Lényegében a mi nyugatunk sem csinált most mást, legfeljebb csak annyi, hogy mi itt Európában nem tudunk róla mert ebben a témában is lassan 20 éve hazudnak nekünk. A XXszd végi konfliktusban ugyanis az egységet megbontó horvátok területileg és gazdaságilag irdatlan nagyot nyertek, míg a szerbek többet vesztettek mint mi Trianonnál. Ám eléggé szemét mód a hétköznapokban mi mégis a szerbekről hisszük azt, hogy ők voltak a hódítani akaró rosszfiúk.
Hosszú lenne ezt a konfliktust eseményről-eseményre végigjárni, ám a történet mégiscsak azzal kezdődik, hogy Szlovénia és Horvátország bejelenti Jugoszláviából való kiválását /1991.június/ Persze tudom ezt nekünk úgy tálalták, hogy azt a belgrádi-szerb vezetés hegemónia törekvése váltotta ki, hisz indokolni azért mégiscsak valahogy muszáj. Csakhogy a Jugoszláv hadsereg Horvátországba való küldése után sem kértek a szerbek egyebet, mintsem azt, hogy ezt a kiszakadást legalább 3 hónapra halasszák el. Márpedig aki hegemón és elnyomni akar az nem 3 hónapnyi tárgyalási időt kér arra, hogy beszéljék meg…
Szerb genocidium 1 – Krajinai Szerb Köztársaság
Aztán ha ugrok picit a történetben, akkor érdemes csak egy pillantást vetnünk a különvált Horvátországból kiszakadó Krajinai Szerb Köztársaság térképére /1991. december 19-én kiáltják ki/ Arra az államéra amelyet Szerbián kívül soha senki nem ismert el (így mi magyarok sem) ám fontos adat, hogy az 1991-es népszámlálás 100 horvátországi járás (obcina) közül 13-ban szerb többséget mutat(ot!) Ezek lényegében a Károlyvárostól (Karlovac) DK-re levő egykori határőrvidék és a dalmát partok hátországában, Knin környékén helyezkednek el, méghozzá egybefüggően(!)
A gazdaságilag látszólag fejletlen Krajina azonban létfontosságú volt a születő horvát állam számára. A Zágrábból Dalmácia kikötői felé tartó mindkét vasútvonal Kninen vezet keresztül, így a krajinai szakadár szerbek megszakították a szárazföldi összeköttetést Dalmáciával, lezárták az Adria-kőolajvezetéket, sőt a Velebit-csatornán átívelő maslenicai híd felrobbantásával két évre megbénították az Adria-országút forgalmát is.
További gondot jelentett, hogy a dalmát városokat villannyal ellátó vízerőművek krajinai szerb vagy boszniai területre estek. Ezért az új horvát állam az etnikai szempontokat teljesen figyelmen kívül hagyva(!) katonai megoldást választott. 1995-ben a Villámcsapás hadművelettel a horvát hadsereg lényegében meghódította(!) a Krajinai Szerb Köztársaságot. A hadműveletek súlyos atrocitásokkal jártak, a szerbek túlnyomó részét (kb. 180 000 lakos, ám más források 250ezret említenek) mindjárt a hódítást követően közvetlenül menekülésre kényszerítették. Mindennek eredményeként az 2001. évi horvát népszámlálás során az országban a tíz évvel korábbi 600 000 helyett már csak 200 000 (4,5 %) szerb nemzetiségű lakost írtak össze, míg a horvátok aránya viszont 78%-ról megközelítette a 90 %-ot.
Genocidium 2 – Bosznia-Hercegovina
Roppant érdekes egy bábállam. Ha az 1991-es etnikai térképet vesszük elő, akkor megállapíthatnánk, hogy horvátokat ebben az országban csak az Adria-partján (Neum) és attól észak-nyugatra találhatnánk. Ám ha vesszük a fáradtságot és mondjuk autóval bejárjuk a Neum-Dubrovnyik-Trebinje-Neum útvonalat, akkor Trebinjéből a hegyek közt észak-nyugatnak haladva azt is megláthatjuk, hogy az 1991-es térkép szerint szerbek lakta területről ezen a szakaszon is miképpen kergették el a horvátok a szerbeket. Trebinjétől ugyanis alig pár kilométerre észak-nyugatra már olyan falvakat láthatunk (még Bosnyák területen!) ahol az új falú főterén vagy horvát zászló leng vagy az teljesen kiégett-kihalt.
Érdekességként láthatóak errefelé olyan házak is amiknek a felújítását pár éve (tehát a békefolyamat kihirdetése óta) kezdték meg, részben új rajtuk pl a tetőcserép, ám gazdáik azt be már nem fejezhették. Azaz a visszatelepülni szándékozó szerbek házait a horvátok ismételten lerombolták. Történik mindez még napjainkban is, csak ezt nekünk nyilván megint nem reklámozzák.
Bosznia-Hercegovina érdekessége még, ha megnézzük a háborúskodás után készült etnikai térképet akkor tehetünk még egy fontos és meglepő megállapítást. Nevezetesen azt, hogy a mi sajtónk által nemes egyszerűséggel csak a „Balkán mészárosának” csúfolt Radovan Karadzsics nem is mondott olyan butaságot mikor a térképek főlé hajolva egybefüggő szerb államot szeretett volna. Ugyanis a mai Boszniának a déli része teljesen tisztán horvátok lakta (amely akár Horvátországhoz is tartozhatna), míg az ország közepe lényegében muzulmán, ám körben a keleti, északi és nyugati fele etnikai összetétele alapján nyugodtan tartozhatna akár Szerbiához is.
Csakhogy ez szintén nem jó a nyugati hatalmaknak. Ugyanis a fent vázolt esetben a hagyományosan oroszbarát Szerbia még mindig túl nagy és akár veszélyes is lehetne, ezért ebben a témában is a sajtónk azóta is folyamatosan azt hazudja nekünk, hogy Bosznia-Hercegovina etnikailag annyira túl bonyolult, hogy ott még közel igazságos határokat sem lehet megvonni. Pedig csak a térképre kellene nézni..
Napjainkban ezért a Daytoni békeszerződés (1995) szerint Bosznia-Hercegovinát mint szövetségi államot két egyenjogú tagköztársaság alkotja: a Bosznia-Hercegovinai Föderáció amely az állam területének 51 %-át, és a Boszniai Szerb Köztársaság (Republika Srpska) amely 49 %-át birtokolja. Az állam élén a testületként működő, háromtagú elnökség áll, amelynek egy-egy tagját az államalkotó nemzetiségek (bosnyák, szerb, horvát) adják.
A kétkamarás parlamentben egyenlő arányban képviselteti magát mindhárom államalkotó nemzet, viszont a döntéshozatalai mechanizmusok oly módon kerültek meghatározásra, hogy a fontos határozatok és jogszabályok meghozatalához valamennyi nemzet képviselőinek konszenzusára van szükség. Magyarán működésképtelen! Ezért a legfőbb közjogi méltóság és ugyanakkor a széleskörű jogalkotási és végrehajtási hatáskörökkel rendelkező ENSZ főmegbízott (jelenleg Miroslav Lajcak szlovák(!) diplomata) az ország vezetője. Bosznia-Hercegovina tehát nincs teljes szuverenitásának birtokában, szuverenitásának ténylegesen gyakorolt elemeit pedig gúzsba kötik a nemzeti-etnikai alapon kiegyensúlyozott és szándékosan ellehetetlenített döntéshozatali mechanizmusok.
Ellenben Szarajevóban nagyon komoly NATO támaszpont létesült, míg blogom írásának időpontjában is itt horgonyoz a boszniai Neum előtt a USS Higgins 8800 tonnás “irányított rakétás” romboló. A világ urait ebben a hagyományosan oroszérdekszférájú régióban pedig csak ez érdekli…
Genocidium 3 – Koszovó (mikor a NATO légicsapásokkal végleg megtörik a szerbek derekát.)
Ide csak pár szerb forrásból származó térképet és fényképet töltenék be.
1999. március 24-én kezdődött a NATO 78 napig tartó légicsapássorozata. Ezt a NATO eredetileg azzal indokolta, hogy Koszovóban a szerbek tisztogatnak és ezt fogják megakadályozni.
A két alábbi térkép azonban azt mutatja meg, hogy a NATO által rövidesen kikényszerített “béke” alig 1 évvel később milyen hatással volt Koszovó városára és ezen a NATO által felügyelt területen mennyi szerbnek gyújtották fel a házát, hányat foglaltak el erőszakkal, hányat kergettek el, tettek földönfutóvá. Mindez pedig történt szövetségesünk, a NATO égisze alatt, a kumanovói békeszerződéssel megkötése után. Azután, hogy a szerb katonaságnak és az egész szerb hatalmi gépezetnek ki kellett onnét vonulnia ám a NATO erői szavatolták a terület “békéjét”.
A piros kocka az albánok háza, kék a szerbeké.. Érdemes a két térképet összevetni.
Koszovó etnikai összetétele a NATO légicsapások előtt és után.
