Hetek óta a bevándorlók elleni kormányzati gyűlöletkampány vezeti a politikai napirendet. Háttérbe szorít olyan fontos kérdéseket, amelyek az adófizetők érdekét nagy mértékben sértik. Foglalkoztat valakit, hogy mi történik az adóforintjainkkal a költségvetés korai tervezése során? Kit érdekel, hogy Tarsoly Csaba, a Quaestor vezére, kiket kent meg? Valakinek feltűnik, hogy a közbeszerzési törvény módosításával teszik legálissá a saját holdudvaruk további hizlalását? Hangos attól a sajtó, hogy Orbán új kedvenc oligarchája érdekében módosítanak a reklámozási szabályokon?

gcs

 

Az adófizetőknek százmilliókba kerülő gyűlöletkampány magas fokozatra kapcsolta a mémgyárakat, ellenzéki politikusok plakáttépkedésben vesznek részt, amiből általam nagyra becsült aktivisták is kiveszik a részüket. A facebook falon unos-untalan szembe jönnek a kék plakátok vicces és kevésbé humoros módosításai. Nekem nem abból van elegem, hogy a humor fegyverével vágunk vissza a gyűlöletkeltésre, hanem abból, hogy nem vesszük észre azt, hogy mindez csak egy jól megkoreografált figyelemelterelés.
Amikor a kirobbant a kitiltási botrány, akkor is próbálkozott a kormány mindenféle szemfényvesztéssel, hogy ne arról szóljanak, a hírek és a web2-es tartalmak, hogy az államszervezet korrupt. A netadó csúnyán visszaütött, a pisitesztes javaslat pedig nevetségessé vált gyorsan. Aztán a halálbüntetés (ami európai keretek között soha meg nem valósítható) ötlete is csak arról szólt, hogy mindenki ezen legyen felháborodva. Utóbbi annyira jól sikerült, hogy már a saját pártcsaládjában is kezd vállalhatatlanná válni a Fidesz. Jól megtanulta a Habony művek, hogy nem szabad közpolitikai gumicsontot odadobni. Az egyszerűbb megoldás a Finkelstein által régóta gyakorolt gyűlöletkampány. Ha valamely társadalmi csoportot kipéciznek maguknak, akkor a jó érzésű emberek, rögtön azzal lesznek elfoglalva, hogy a támadott csoport védelmére kelljenek.
Minden energia, amit arra fordítunk, hogy a kormány agresszív blöffjeire reagáljunk, az a kormányt erősíti. Hiszen a valódi problémákat könnyen elfedik ezekkel a trükkökkel. Az ellenzéki csoportoknak csak akkor lehet esélyük a közbeszéd tematizációjára, ha valódi súllyal rendelkező társadalmi és gazdasági kérdésekről beszélnek konzekvensen és egyszerűen. Ilyen a rendszerszintű korrupció, vagy az egészségügyben tapasztalható áldatlan állapotok, a szétzilált oktatási rendszer, a szociális dolgozók sanyarú sorsa. Ameddig azt lessük, hogy hol vannak letépendő kék plakátok, addig a kék plakátokról fog beszélni mindenki. Eresszük el a kormány által bedobott gumicsontokat, (amit boldog kacagással marcangolunk) akkor is, ha morális kötelességnek érezzük azokat rágni, mert addig sem tudunk sem a Fidesz, sem pedig más maffiózócsoportjaink rablási ügyeire ráharapni!

(Vágó Gábor)