Égi édesanyánk könnyező figyelmeztetése után következik a Nagy Figyelmeztetés, majd 100 nap olyan keresztényüldözés, amilyen még nem volt a világon, aztán elragadtatva a 4 év alattiak és a mennybe tartozók, a többiek haladnak az utolsó ütközet felé
Bejelentették az indiai Hold-misszió hétfőre tervezett, de a start előtt megszakított indításának új időpontját – idézte a BBC az Indiai Űrkutatási Szervezet (ISRO) közleményét.
A Csandraján-2-t magyar idő szerint július 22-én 11.13-kor lövik fel, ez lesz India második Hold-missziója. Az ISRO hétfő hajnali információi szerint technikai probléma adódott a hordozórakétán, biztonsági okokból ezért lemondták az indítást. A megszakítás 56 perccel a rakéta tervezett felemelkedése előtt történt.
Az Andhra Prades tartományban lévő Szatis Dhavan űrközpontról lőtték volna fel a Csandraján-2 űrszondát, fedélzetén egy landolómodullal. Ez a Hold Déli-sarkjáról indulva többek között víz nyomai után kutatna a felszínen.
A misszió sikeres teljesítése esetén India lenne a negyedik ország az Egyesült Államok, Oroszország és Kína után, amelynek sikerül a Holdon landoltatni egy űreszközt.
India minden alkotóelemet maga fejlesztett ki, a misszió költsége mintegy 10 milliárd rúpia – 42 milliárd forint –, amely összehasonlítva más Hold-programokkal meglehetősen alacsony összeg. A mintegy 50 napig tartó út után az ISRO leszállóegysége „puha”, irányított leszállást hajtana végre a tervek szerint a Hold felszínén.
India első űrmissziója, a 2008-as Csandraján-1 csak keringett a Hold körül, de nem szállt le. A projekt során az indiai űrszonda segítségével erősítették meg, hogy létezik víz a Holdon.
A Csandraján-2-t eredetileg az orosz Roszkoszmosszal közös együttműködésben tervezték megvalósítani, 2013-ban azonban India technikai nézeteltérések miatt megszakította az együttműködést.
Az indiai lesz az idei harmadik, Holdra irányuló landolási kísérlet, miután a kínai Csang’o-4 sikeresen teljesítette a tervet, az izraeli Beresit viszont végül a Holdra zuhant áprilisban.
Kozmosz Anyja-Atyja, Te teremtettél mindent, ami a Fényben mozog. Gyüjtsd egy pontba fényedet mibennünk! Teremtsd most meg egységed uralmát, hogy a Te Egy-Vágyad a miénkkel cselekedjék, miképpen minden fényben, akképpen minden alakban is! Minden nap add meg nekünk, amire szükségünk van kenyérben és szellemi látásban! Oldd ki hibáink szálait, melyek kötve tartanak minket, amiként mi is eloldozzuk azokat a kötelékeket, melyekkel másokat tartunk! Egyesítjük a Mennyet és a Földet. Teljesítjük igazi célunkat: a Szeretet hatalmát megcselekedni, amely korról korra megújul. Hittel és bizalommal megpecsételve egész lényünkkel megerősítjük mindezt.
A Mén, Amely Ő, a Menny
Juhász Gyula: Csáktornya
Nem voltam itt, de a rozsdás avarban Lelkem bejárta százszor a helyet, Hol Zrínyi élt, ki a búsult magyarba Tüzes igével hitet égetett.
Az erdő áll még, ősi koronáján Hárfáz a szél és vihar orgonál, De földdel egyek már az ősi bástyák, S reményeinknek földje oly kopár.
Ma már düledék vára lőn Szigetnek Egész hazán, s a késő énekesnek Bús lelke sírva járja az avart,
És néma daccal, fojtott fájdalommal Idézi ősét, aki porba rogyva Vérével írta: Ne bántsd a magyart!
A hazaszeretet
Ha hazaszeretet él szívünkben, élni fog a hon! Ha hazaszeretet él szívünkben, élni fog a hon! Szép országom védlek, úgy szeretlek, úgy imádlak téged, Drága hazám, örömest neked adom utolsó csepp vérem. Míg magyar kebel lehel, benne szív dobog, Élni fog szép hazám, míg a föld forog. Rajta ifjú nemzedék, itt az alkalom, Munka és erő után a siker, hatalom! Jóban-rosszban védlek, úgy szeretlek, úgy imádlak téged, Drága hazám, örömest neked adom utolsó csepp vérem!
Vargha Gyula: Ébresztő
Még megmaradt egy kis darab A régi magyar hazából; De véreink sok milliója rab. Az elszakított testvér és rokon Felénk kezét epedve nyújtja távol, Rablóhad ül tort a szent sírokon.
Nem volt soha egünk íly sötét, Mohács, Világos ily gyászt nem hozott ránk. Érezzük a halál fojtó ködét. De nem fojt meg, mert élni akarunk! Árpád silány, méltatlan népe volnánk, Ha láncait szét nem törné karunk.
Romokba ezredév munkája dőlt. A szent romot kezünk építse újra, Henyén ne lásson senkit ez a föld. Kalapács, véső, kapa és kasza, S könyv a mi fegyverünk. S zászlónkra írva Két szó ragyogjon: Isten és Haza.
Szeressük egymást, mert úgy áld a sors, Nemzetrontó viszályokra most az ér rá Ki vak, vagy önző, s aljas, céda, korcs. Élő hit eddze már a gyermeket, Tegye szívét lánggá, karját acéllá, S fölkél a Nap megint a hegy megett!
Egy idős kályhásmester gondolatai
Van egy néhány versem. Írom őket keservesen. Arról szólnak, milyenek vagyunk; Szinte égnek áll tőle a hajunk. Hisz apánkat, anyánkat, hazánkat, Potom áron adunk. Az életemet adnám, ha volna értéke, Hogy megmentsem hazám A romlástól végre. Fogjunk össze testvérek, Osszuk el a dolgot, Hogy „széphazánkba”, újra, Minden ember legyen boldog.
Az Úr tévedett, amint e világra Embert teremtett. Rég volt, hogy lejöttünk a fáról. Tollat fogtam, hogy verset írjak a máról. Ez még nem a versem, Csak a szavakat keresem. Nem egy vidám állapot. A holtak, ha sírjaikból fölkelnek, Elszámolni velük, hogy e világgal Mi mit tettünk, bizony nem lehet. Hogy ember embernek farkasa, Hogy erdők bokrok kiirtva, Sivataggá vált a természet a világ. Nem marad majd rajta helyünk. Mi lesz velünk, mit tegyünk? A Mennyországban nincs helyünk. A pokol dugig van velünk.
Itt az idő emberek, fogjunk hozzá, Rakjunk rendet, míg lehet. Porból vagyunk, porrá leszünk, Itt élünk, itt születtünk, itt a helyünk. Mennyországot nem érdemlünk. Elkárhozott már a lelkünk, Hisz Isten és ember ellen vétkeztünk. Egyre több a gondunk. Nem elég csak imádkoznunk, Végre tenni kéne valamit, Amitől visszatér a remény és a hit. Mondom én, egy kályháslegény, Ki itt poroszkál, megvénülve, Az élet útporában szegény, Hogy megjavul ez a világ, kevés rá a remény.
Hiába kel fel holnap is nap, Ha lelkünkben sötétség marad. Kéne már egy olyan harmat, Amire a sötétség megvirrad. Kakas szóra megébrednénk, Szomszédunkat üdvözölnénk: Hogy szép jó reggelt - dobre ráno, Felébredt a világ mára. Lehet, hogy békesség lesz valahára?!
Munkács, 2008.
Igazságot Magyarországnak!
Nem kell nekünk a más folyója, Nem kell nekünk a mások bérce, Csak magyar hegy és magyar róna, Ahogy az Isten rég kimérte.
Nem kell nekünk idegen égbolt, Egy porszeme sem a világnak, Csak az kell, ami a miénk volt, Igazságot, igazságot, igazságot Magyarországnak!
Bodó Róbert: LEHET, NEM LEHET
Egy nemzet ünnepelhet, hogy ha boldog. De addíg nem, míg nyakán ül a zsarnok.
Addíg amíg a lelkét tapossák, addíg amíg gyermekét rugdossák, addig nincsen mit ünnepelni.
Mert lehet harcolni és meghalni, lehet feláldozni életet, de ha a nemzet fele vak, süket és beteg, akkor csak sírni vagy beletörődni lehet. De ünnepelni nem.
Mert lehet bármily dicső a múlt, igazán szépen majd csak akkor fest, ha a nemzet végre egy lélek és egy test lesz.
De addig ünnepelni nem lehet...
Kovács Gábor: Nemzeti Dal 2006.
Száz évek távolából szólnak hozzád Őseid, kik rád hagyták hazád. Asszonyt és a gyermeket – a jövő életet – A halál ellen karjuk óvta meg. Itt állsz a Haza életének keresztútjánál, A jövő nemzedékek sorsa most terajtad áll!
Ha szívedben félelem, vagy kétely az úr, Tudd; az éjben ezer csillag gyúl! Ezer ősöd példája vezesse lépteid, S mint csillagot, követnek véreid! Itt állsz a Haza életének keresztútjánál, A jövő nemzedékek sorsa most terajtad áll!
Hány bölcsőt ringattak itt féltő kezek? Hányszor dübörögtek fegyverek? Mennyi élet lobbant el, hogy megszülethessél, Az Örök Élet része lehessél? A hősök minden áldozata gyermekeikért A jelen bátor tetteivel kapja értelmét!
Sorsod a Mindenható mérte reád, Tudnod kell, hogy mit vár el Hazád! Nyitnod kell egy kaput, melyen át a magyar nép A megbűnhődött jövendőbe lép! A hősök minden áldozata gyermekeikért A jelen bátor tetteivel kapja értelmét!
Századok távolából halld meg a szót, Fogadd szívedbe a bíztatót! Egy hangon szól hozzád most a múlt és a jövő: - Cselekvésre fordult az idő! Úgy állj az igaz küzdők közé, hogy akkor se add fel, Ha véráldozat, amit értünk holnap hoznod kell!
Sorsod a Nemzet sorsa – így rendeltetett, Nincs más utad, mely tovább vezet! Nyitnod kell egy kaput, melyen át a magyar nép A megbűnhődött jövendőbe lép! Úgy állj az igaz küzdők közé, hogy akkor se add fel, Ha véráldozat, amit értünk holnap hoznod kell!
Örök fény, örök láng éltet Magyarország! Örök tuz, örök láz, örök bizonyosság: Megtartó erő és hit, mely lángol ezer éve már, Fiainkban lobog majd tovább! Fordítsd a fénybe arcod, Hazám! Szálljon a napfény áldása reánk! Új nemzedékek lépnek elő, Készül egy boldogabb, szebb és jobb jövő
Tudod hogy érted történnek mindenek - mit busulsz? A csillagok örök forgása néked forog és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog a te bünös lelkedért.
Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs Madárka tolla se hull ki, - ég se zeng, - föld se remeg, hogy az Isten rád ne gondolna. Az Istent sem értheti meg, aki téged meg nem ért.
Mert kedvedért alkotott mennyet és földet s tengereket, hogy benned teljesedjenek, - s korok történetét szerezte meséskönyvedül, - s napba mártotta ecsetét, hogy kifesse lelkedet.
Kinek színezte a hajnalt, az alkonyt, az emberek arcát? Mind teneked! És kinek kevert sorsokat és örömet és bánatot, hogy gazdag legyen a lelked? És kinek adott annyi bús szerelmeket,
szerelmek bűnét és gyászát? s hogy bűn és gyász egysúlyú legyen, eleve elosztott számodra szépen derűt és borút, sorsot és véletlent, világ nyomorát, inséget, háborút, mindent a lelkedre mért
öltöny gyanánt: - úgy van! eónok zúgtak, tengerek száradtak, hogy a lelked: legyen császárok vétkeztek, seregek törtek, hogy megkapd azt a bút, amit meg kellett kapnod, és világok vihara fútt a te bűnös lelkedért!
Mert ne gondold hogy annyi vagy amennyi látszol magadnak, mert mint látásodból kinőtt szemed és homlokod, úgy nagyobb részed énedből, s nem ismered föl sorsod és csillagod tükörében magadat,
és nem sejted hogy véletleneid belőled fakadnak, és nem tudod hogy messze Napokban tennen erőd ráng és a planéták félrehajlítják pályád előtt az adamant rudakat.
Henrik napján emlékeztek a vallásosabb hívek a tizenkét apostolra. Apostolok oszlása, - mondogatták olyankor, ha mennydörgéses vihar támadt, annak reményében, hogy az égiháború hamarosan szétoszlik, és a kaszások folytathatják az aratást. Egyébként a háziasszonyok próbaképpen, ezen a napon sütötték az új lisztből az első kenyeret.
Július 15. – Henrik napja
Az új kenyér sütésének napja. Kipróbálják az új lisztet. Szlavónia református községeiben (Kórógy, Szentlátszó, Haraszti, Rétfalu) új kenyeret sütnek az új lisztből, és úrvacsoraosztáskor vesznek belőle magukhoz.
A nap időjárásához fűződő néhány muravidéki megfigyelés: „Ha viharok vannak e napon, eloszlanak a viharok, nem lesz egyhamar vihar. Ha északi szél fúj, drágaság lesz.”
Aratási névünnepüket az időjárás előrejelző néphiedelem negyvenes napnak tartotta. Sokfelé Mérges Margitnak nevezték, és volt, ahol Pisis Margitnak csúfolták, mert többnyire esőt, zivatart hozott, ami ha bekövetkezett a későbbiekben is megzavarhatta az aratást. A megfigyelést tudományos tapasztalatok is valószínűsítik, hiszen a Medárdi monszun utóhatása sokszor könnyen birokra kelhetett a perzselő forrósággal.
Július 13. – Mérges Margit ~ Pisis Margit
Az általános népi megfigyelés azt mondja, hogy Mérges Margit vagy Pisis Margit többnyire esőt, zivatart hoz, ezért kapta jelzőit is.
Negyvenes nap lévén az a hiedelem, ha esik, dörög, villámlik, vihar dühöng Margit napján, akkor 40 napig ilyet várhatunk. Termésjósló is Margit. Régen azt vallották, ha Margit napján esik, a dió, a mogyoró lehullik vagy férges lesz.
Doroszlón mondják: „Margit meg Anna napján rajzanak a kis legyek.”
Vidékünk népe ilyenkor kezdte meg a szabadban, a folyókban, patakokban, tavakban való fürdést.
Az új mobiltelefon-technológiák az utolsó két évtizedben rohamosan fejlődtek, és a mobil hírközlés jelentős gazdasági tényezővé vált. 2020 végéig egész Európában be akarják vezetni az 5G mobilhálózatot. Mivel az 5G technológia az elektromágneses sugárzás mikrohullámú tartományában működik és a beton, az üveg, az eső vagy a fák is gátolják ezt a sugárzást, így új távközlő rendszerekre van szükség.
A római katolikus egyház emlékezik meg Szűz Máriának Keresztelő Szent János édesanyjánál tett látogatásáról. Viszonylag kései keletkezésű Mária-ünnep, a 14. században vált általánossá. Boldogasszony a várandós anyák, a szegények, a szükségben szenvedők és a halottak oltalmazója. Hazánkban az aratás kezdőnapjaként tartják számon. A nap elnevezése az aratás egykori módjára utal, amikor a nők még sarlóval arattak.
Július 2. – Sarlós Boldogasszony napja
A búza beérése, az aratás kezdete kapcsolódik ehhez az asszonyi és vegetációs jellegű naphoz. A szegedi kirajzású helyeken (Padé, Jazovo, Csóka, Száján, Debellács, Telecska, Horgos, Majdán, Ürményháza, Rabé, Torda, Verbica, Magyarcsernye, Udvarnok, Hetény, Kisorosz, Törökkanizsa stb.) azt tartották, hogy az asszony sarlóval arasson egy keveset, szedjen kalászt, hogy a jószág el ne pusztuljon. Az asszonyi sarlós aratás hagyománya Szlavóniában még a XIX. században is gyakorlat volt. Az asszony nyomában járó férfi kötözött.
Szlavóniában még a közelmúltban is, mikor még arattak, és nem kombájnoztak, minden férfi és nő tiszta fehér, csak aratáskor használt ruhában aratott, mert ünnepnek tartották. A férfiakon fehér vászoning, fehér gyolcsnadrág, előttük fehér vászon félkötény, „pregacsa” volt, hogy védje a ruhát, mert a kalász nagyon szaggatja. Szalmakalap vagy micisapka és fekete bocskor egészíti ki az öltözetet. Az asszonyok fehér aratóréklit öltenek, a szoknya bármilyen színű lehet. Előttük durvább gyolcsból kötény, „pregacsa”, a fejükön fehér kendő. A lábszár védelmére ők maguk varrnak bő szárú, egyenes, térdig érő, vékony gyolcsból szabott harisnyafélét, „szárcsarapot”, amit gumival szorítanak le a térd alatt. A lábukon fekete gumibocskor. A lányok öltözéke már színesebb. Hosszú, bő ujjú fehér réklit vesznek fel, amelynek a gallérja, a gombolójának a széle, a hosszú ujjak széle pirossal van körülhorgolva. Cifra, piros szoknya, bő, kivarrott fehér félkötény, „pregacsa”, „szárcsarap”, fekete bocskor és a fejükön cifra, piros kendő egészíti ki az öltözetüket.
Mielőtt hozzáfognának az aratáshoz, reggel hat órakor megfenik a kaszát, azután egy percre megállnak, magukban imádkoznak. A marokszedők, kötélterítők félhangosan mondják: „Édös jó istenem, segíts meg!” Délelőtt 11 óráig dolgoznak, ekkor hazamennek. Délután folytatják a munkát két órától este hét óráig. Mikor bevégzik az aratást, mindenki hálát ad, mondván: „Hálá istennek!”
A kévébe kötött gabonát hetesbe rakták. Két hetesből lett egy kereszt. Az alsó kéve neve: fenék, a legfelsőé: pap. A „kapradékot”, az elhullott és összegereblyélt szálakat a kereszt alá tettek. Sok helyen aratókoszorút készítettek kalászból, és a lámpára akasztották. A koszorú szemeit tavasszal a vetőbúzába keverték.
A gabona learatása és behordása után kihajtották a jószágot a tarlóra.
A kévéket régen a búzás pajtába rakták, később rúgatták vagy csépelték ki.
Sarlós Boldogasszony napja az asszonyoknak bizonyos munkák esetében dologtiltó volt. Ezen a napon pl. nem volt szabad kenyeret sütni, mert kővé válik. Doroszlón a földekre sem lehetett kimenni dolgozni. Kint álltak a rendőrök a falu végén, és visszazavarták azt, aki a földjére akart menni.
Az időjárás fontos volt. Legmegfelelőbbnek a szárazságot tartottak az aratás miatt. A szárazság viszont nem kedvezett más növényeknek, ezért azzal vigasztaltak magukat: „Majd hoz Illés esőt!” Ha viszont esett az eső, negyvenes nap lévén, 40 napig várhattak csapadékot. „Sarlós, ha vizel, soká vizel, ha nem vizel, nem ér rá egyhamar.”
A június hónap nevének származtatásánál már maguk a rómaiak is zavarban voltak. Egyesek a régi római "Junius"-nemzetség nevéből eredeztették, amelynek leghíresebb tagjai: L. Junius Brutus, a római királyság intézményének megszüntetője, továbbá a két fivér - M. Junius Brutus és D. Junius Brutus - voltak, tudvalevőleg Julius Caesar gyilkosai. Miután ez a Marcus Junius Brutus a naptárt reformáló Caesarnak természetes fia volt, lehetségesnek kell tartanunk, hogy az új kalendáriumban róla nevezték el a június hónapot. Amikor azonban ez a Brutus a saját természetes atyját politikai okból meggyilkolta, akkor őt már nem tartották arra méltónak, hogy az egyik hónap az ő nevét viselje, s ettől fogva - főként Ovidiusnak, a költőnek befolyása alatt - Juno istennőről származtatták a hónap nevét. Ovidius kimondottan "mensis Junonius"-nak, Juno istennő havának mondja.
A névnek ez az átmagyarázása annál könnyebben ment, mivelhogy Juno istennő is beletartozott Mars, Venus és Juppiter famíliájába (akiről a márciust, az áprilist és az eredeti május hónapot elnevezték), hiszen Juno istenasszony Juppiter nővére és felesége volt (a római istenek ebben a tekintetben nem nagyon voltak válogatósak), a házasságnak és a születéseknek védőistennője, azonkívül pedig a csillagos égboltnak is királynője. Juno a házasság által megszentelt szerelem pártfogója s a családi áldás istenasszonya. Ő védi az asszonyokat, kiket egészséggel és szépséggel ruház föl. A művészetben úgy ábrázolják, mint a házasság harmóniájában kifejlett női szépséget. Kedvenc madara a páva.
Népi megfigyelések: - ha Medárd napján esik, akkor negyven napig esik - a júniusi eső koldusbotot nyomhat a gazda kezébe - ha a kakukk Szent Iván napja előtt megszólal, úgy olcsó lesz a gabona, ha utána, úgy drága - ha Szent Iván napján eső esik, úgy mind mogyoró, mind pedig dió kevés lészen, így tehát dió helyett sültalmát ehetünk
Jeles napok júniusban: Szentháromság vasárnapja (június 07.) Medárd napja (június 08.) Úrnapja (június 14.) Szent Vitus (június 15.) Jézus Szent szíve (június 19.) Alajos és Szent Iván (június 21.) Péter-Pál napja (június 29.)
Rudan Mária: Rák zodiákusEz az egyik legzivatarosabb hónapunk. Június 21-e a nyári napforduló dátuma, a csillagászati nyár kezdete. Az év leghosszabb napja ez, amikor a nappal 15 óra 58 percig tart. Sajnos, e naptól kezdve már három perccel újra rövidülnek a nappalok, ám a nyarat élvezők ezt még nemigen veszik észre. Az optikai csalódáshoz hozzájárul a nyári időszámítás is, amely késő estig nyújtja a nappalt. A meteorológusok Nyárelő-ként tartják számon, a régi Székely-Magyar naptár szerint Napisten havának nevezik, eleink (az Avisura szerint) a Gödölyetor (Eper) hava elnevezést használták júniusra, a hónap régi magyar (katolikus) neve pedig Szent I(st)ván hava. A Nap a Rák jegyébe lép.
Népi mondóka Ha száraz a nyár eleje Szent Víd Bő esőt hoz, szavamra, ezt Elhidd! Margit-napi esőcseppek Tizennégy napig peregnek. János-napi zivatar Negyven napig elvakar.
Mit jövendöl a 100 éves naptár? Szép idő lesz, ha Szent János bogara igen fénylik, ha az égen sok bárányfelhő létez, ha a dongók este sűrűen repülnek. Rossz idő vagy eső szokott lenni, ha sok béka jő elő, ha a macskák nyalják, tisztítják magukat, ha a tyúkok a porban fürdenek, ha a kutyák füvet rágnak, ha a vakondok magasra túrnak.
A Duna folyam a világon az egyetlen vízfolyás, melynek vízgyűjtő területén 19 ország osztozik. A Duna hossza 2857 kilométer, 801 463 négyzetkilométeres vízgyűjtő területén (más források szerint a vízgyűjtő terület nagysága 807 000 négyzetkilométer) 19 ország osztozik: Albánia, Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Cseh Köztársaság, Horvátország, Lengyelország, Macedónia, Magyarország, Moldova, Montenegró, Németország, Olaszország, Románia, Svájc. Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna, 80.5 millió lakosával, a világ legnemzetközibb folyója, egyfajta speciális makrorégiót alkot.
Péter és Pál apostol Az első az apostol- fejedelem, a másik a népek apostola volt. Ezen a napon kezdődik az aratás, mivel a néphit úgy tartja, hogy a búza töve "Péterpálkor" megszakad. Szent Péter a halászok védőszentje, hiszen maga is halász volt, mielőtt Jézus tanítványai közé állt. A halászok régen ezen a napon tartották a céhgyűlést, a legény- és a mesteravatást. A lakatosok is patrónusuknak tekintették, mivel ábrázolásain a mennyország kulcsát tartja a kezében.
Péter és Pál emléknapja, mint az aratás kezdete vált ismertté a néphagyományban. Sokfelé ekkor kezdték vágni a rozsot, a búzát. Ha ez utóbbi még nem érett meg a betakarításra, akkor egy-két kaszasuhintást végeztek, csak hogy képletesen megkezdjék az aratást. Péter-Pál, valamikor dologtiltó nap volt. Sokfelé ekkor fogadták fel a gazdák a kaszálni tudó részes aratókat és a napszámosokat. A hiedelem szerint a hajadonok közül, aki elsőként hallja meg a harangszót, év végéig biztosan férjhez megy.
Június 29. Péter-Pál napja
Szent Péter és Pál apostolok vértanúhalálának feltételezett napja.
Június 29. – Péter-Pál napja
Péter-Pál napja ősi ünnep, az aratás kezdő időszaka. A Muravidéken megkezdik aratni a rozsot. Szabadka, Kispiac, Bánát, Muravidék, Szlavónia, Szerémség, Baranya népének tapasztalata szerint erre a napra már megszakad a búza gyökere, szőkül, zsendül, pár hét múlva lehet aratni. Topolyán ilyenkor kimentek a gazdák a határba, megnézték a búzát, egy-két kaszasuhintást tettek próbaképpen, de komolyabb munkát nem végeztek. Ez a nap ugyanis tilos nap, és dologtiltó.
Doroszlón azt tanácsolják, hogy Péter-Pálkor ne menjenek a gyerekek fürdeni, mert könnyen belefulladhatnak a vízbe. Fürdeni különben is csak azokban a hónapokban egészséges kint a szabadban, amelyiknek a nevében nincs „rö” betű, vagyis májustól augusztusig. Székelykevén Péter-Pál előtt nem jó késsel vágni az almát, mert jég lesz. A mezőre sem ajánlatos menni, mert akkor is jég lesz.
Ezen a napon legízesebb az eper. Ekkor verik mindenfele az epret a fáról, majd kitűnő pálinkát főznek belőle.
Szlavónia, Muravidék, Baranya lakosai bizonyos termésjósló tulajdonságát is számon tartják e napnak. Azt mondják, hogy ha sok eső esik Péter-Pálkor, sok lesz a gubacs a tölgyesekben.
Az időjárást illetően azt tapasztalták, hogy Péter-Pál után az igazi nyár kiegyensúlyozott napjai következnek. De vigyázni kell, mit eszünk. Székelykevén nem ajánlatos késsel vágni az almát Péter-Pálkor, mert jégeső veri el a határt. A rétre sem jó ilyenkor menni, mert az is jeget eredményez.
Balázs Mátyás pásztor elbeszéléséből az derül ki, hogy Péter-Pál napja nevezetes a juhásznak. Amelyik juhot csak fél évre fogtak fel, annak letelt az ideje. Ekkor jöttek a bárányok is a falkába, amelyekre félévi bért számoltak. Ettől kezdve már nem kellett éjszaka járni a marhajárásra titkon legeltetni, mert Péter-Pálkor felszabadult a legelő, mehettek a pásztorok, juhászok arra, amerre csak nekik tetszett.
Zentán és környékén a kaszálni tudó részeseket és napszámosokat ekkor fogadták meg a gazdák az emberpiacon, vagy ahogyan akkor nevezték, a köpködőn, a régi Szentháromság-szobornál.
