Égi édesanyánk könnyező figyelmeztetése után következik a Nagy Figyelmeztetés, majd 100 nap olyan keresztényüldözés, amilyen még nem volt a világon, aztán elragadtatva a 4 év alattiak és a mennybe tartozók, a többiek haladnak az utolsó ütközet felé

Armageddon nyomában

2019. február 22. - Andre Lowoa
Üszögös Szent Péter
(félreértés alapja az üszögös. Az üszékössége változott üszögössé. Ezen a napon nem végeznek semmilyen munkát, mert a hiedelem szerint szerencsétlen nap, és minden amibe belefognak üszkös lesz.)
A télbe fáradt hajdani öregek február 22-ét, Üszögös Szent Péter neve napját, mint jeles napot tartották számon. “Amilyen némű Péter urunk estélye, olyan idő lészen negyven napig” – állította a 300 évvel ezelőtti lőcsei kalendárium. “Ha éjjel meg nem fagy, tovább se félj a fagytul” – mondogatták. Hogy miért kapta Szent Péter az üszögös jelzőt? A néphit szerint, ha ezen a napon csapkodó eső esik, vagy ködös az idő, bizonyosan megüszkösödik a búza. Szántani sem volt szabad ilyenkor, sőt, mert szerencsétlen napnak tartották, semmi fontos dologba nem volt érdemes belekezdeni.
Mellesleg az átkos “üszög” kifejezés afféle félreértésből került a jeles szent neve elé. A galileai tengeren halászó Simonból előbb Jézus egyik követője lett, később Péter néven apostol, a szentírásban mint az apostolok fejedelme szerepel. A február 22-én tartott apostoli székfoglalójának emléknapján a rómaiak nagy ünnepségeket rendeztek. Később a keresztény egyház is elrendelte e nap megünneplését. Elnevezése a magyar néphitben a középkori fordítás – Szent Pétör ü székössége – elhallásából származik. Egyes helyeken ezen a napon semmilyen munkához nem fogtak, nem nyúltak lisztbe, mert üszögös lesz a búza, nem ültettek tyúkot, mert megfeketedik a tojás… “Péter üti az üszögöt, jön a melegebb üdő” – mondogatták.
Február 22. – Üszögös Péter napja
A név keletkezését Csefkó Gyula próbálta megfejteni. Az egyházi használatban szereplő Pétörnek ü székössége = Péter székfoglalása, püspökké választása szószerkezetből vált a népnyelvben Üszögös Szent Péter – értelmesebbé téve a prédikációk során hallott szószerkezetet. A Winkler-kódexben (1506) szerepel először Üszögös Szent Péter.
A néphit szerint, ha csapkodó eső esik, esik az üszög a búzára, ha ködös az idő, biztosan megüszkösödik a búza. Szántani, vetni sem szabad ilyenkor. Csantavéren árpát tilos vetni e napon, mert üszög terem benne. Különben is szerencsétlen nap lévén, nem tanácsos semmibe se belekezdeni. Padén pl. nem szabad a kemencében fűteni, hamuba nyúlni, mert üszkös lesz a búza. Székelykevén azt mondják: „Péter üti az üszögöt” – jön a melegebb idő. „Azt tartják, amilyen az idő ezen a napon, olyan lesz József-napkor. Ha hideg az idő, még negyven napig tart. Tehát negyvenes időjósló és tiltónap.

Oroszország az Egyesült Államokat is célba veheti

Amerikai közepes hatótávolságú rakéták európai telepítése esetén Oroszország nemcsak az ezeket az eszközöket befogadó országokat, hanem az Egyesült Államokat is célba fogja venni – jelentette ki Vlagyimir Putyin orosz elnök a törvényhozás két háza előtt szerdán Moszkvában elmondott évértékelő beszédében.

Közölte, hogy Moszkva nem szándékozik elsőként ilyen eszközöket telepíteni Európába.

Az elnök ismételten a szárazföldi telepítésű közepes és rövid hatótávolságú rakéták megsemmisítéséről megkötött INF-egyezmény megsértésével vádolta Washingtont. Ugyanakkor azt hangsúlyozta, hogy Oroszország senkit sem fenyeget, válaszlépései védelmi jellegűek, valamint teljes értékű, egyenjogú és baráti viszonyra törekszik az Egyesült Államokkal.

 

MTI

Zsuzsanna napja

(Zsuzsannát hamis vád alapján házasságtöréssel vádoltak. Ehhez kapcsolódik a “Zsuzsanna-játék”, mely többszerplős népi játék, és amelyben Zsuzsanna történetét játsszák el. A népi hiedelem szerint ha ezen a napon megszólal a pacsirta akkor közel a tavasz.)

A néphit szerint, ha ekkor magasan száll a pacsirta, hamarosan megjön a jó idő, és ha reptében még énekel is, akkor már biztosra vehető, hogy itt a szép kikelet. A délvidéken a megcsorduló eresz jó termést jövendöl. Szép idő esetén, e napon már sokfelé elkezdték a tavaszi szántó-vető munkák előkészületeit. Egy héber legenda szerint a szépségéről és jámborságáról ismert Zsuzsannát, akit tolakodó udvarlói a fürdőben megleptek, házasságtörés miatt perbe fogták, és halálra ítélték. Mivel férje nagyon szerette hitvesét, a legjobb jogtudóst kereste fel, hogy az asszonyt megmentse. Az ifjú és éles elméjű Dániel bíró beváltotta a hozzá fűzött reményeket: bebizonyította Zsuzsanna ártatlanságát, és vádlóit juttatta halálbüntetésre.

Február 19. – Zsuzsánna napja

Egy kishegyesi adatszolgáltató szerint „Zsuzsánna pisálja el a havat, friss füvet hoz, s megszólaltatja a pacsirtát” – azaz már nem kell számítani nagy havazásokra. A pásztorok is úgy tudják, hogy Zsuzsánna leginkább rápisil a hóra, és az elolvad.

Vidékeinken a természet jelenségeit számon tartók azt vélik, hogy Zsuzsánna napján akármilyen az időjárás, megszólal a pacsirta. A pásztorok szerint akármilyen az időjárás, még ha hó borítja is a tájat, megszólal a pacsirta. Ez pedig azt jelenti, hogy vége a téli zimankónak, a kegyetlen hidegnek.

Bácska, Bánát lakosai azt mondják, ahány nappal előbb szólal meg a pacsirta, annyival hallgat el utána a hideg miatt. A topolyaiak még azt is hozzáteszik, hogy nemcsak a pacsirta szólal meg, hanem a pipiske is meg a vadgerlice is, szép időt jeleznek.

A pacsirta röptéből is lehet az időjárásra következtetni. Ha Zsuzsánna-napkor magasan repül, akkor már közeleg a tavaszi munka ideje, de ha csak a háztetőig száll, akkor még hideg idő várható.

Egyesek szerint még csak most kell metszeni a szőlőt, hogy le ne fagyjon a rügy. A trágyát is ki lehet már hordani a földekre meg lehet kezdeni az előkészületeket a szántás-vetésre.

A régi öregek jó érvágó napnak tartották Zsuzsánna napját.

Bálint Sándor említi, hogy 1870 táján a bánáti Magyarittabén Zsuzsánna-játékot jegyeztek fel. A nagyböjtben fiúgyerekek adták elő. Sajnos, ma már nyoma sincs a játéknak, legfeljebb a nagyon idősek emlékeznek rá, hogy volt ilyen játék.

Alább közöljük a Magyar Nyelvőr 1876-os évfolyamából Zsuzsánna históriáját Hantz Gyula lejegyzésében.

Zsuzsánna históriája

E dramatizált bibliai műre nézve utánjárásom s több oldalú kérdezősködésem után azon hiteles tudomást vettem, hogy a református gyerekek – főleg Magyar Ittebén – nagy böjtben szoktak házról házra járni és ezt eljátszani; éppen mint nálunk katholikusoknál a minő a betlehemes játék. Az egészet egy ittebei gyermek nótás könyvéből írtam le.

Az együttbeszélő személyek:

Zsuzsánna, a Joakihm felesége.
Joákhim, a Zsuzsánna férje.
Melkhiás, az egyik vén.
Judás, az másik.
Simeon, az bíró.
Azária, a hajdú.
Dániel és az egész község.

Az elöljáró:

Hív músák jőjetek, gyüjetek sorba,
Ne űjetek ösztönözölt öntözött köny között a porba,
Ennek bizonyságára,
Tudomány piaczára,
Mások vigasságára,
A virtusnak a megmutatására.

Zsuzsánna szól:

Óh óh boldog egek! rajtam segítsetek,
Szivem tisztaságát őrizni jőjetek;
Ha bűnt nem akarok tenni ellenetek,
A gyilkos kezektől engem megmentsetek.
Imé két bűnökben élő, buja vének
Tisztaságot rontó czéllal rám jövének;
Hogy szép szóval rajtam semmit nem tevének,
Erővel is engem bűnre késztetének.
Jertek hamar, jertek a segítségemre!
Jaj honnan, jaj honnan törnek életemre!
Jaj de nagy félelem lövöldött szivembe!
Zuzia, Zuzia! jöjj segítségemre!

Zuzia szól:

Mi kiáltást hallok, vajon ki nevezett?
A fülembe igen gyászos hang érkezett.
Itt vagyok asszonyom, jaj mi leié téged,
Talán a gyilkosok halálra kergettek?!

Zsuzsánna szól:

Amott vágynak két vén elöljárók,
Engem gyalázatos gonoszságra várók;
Erőszakot akarának rajtam tenni,
De nem tudtak velem semmire is menni.
Segíts karjaimon, igen meg rémültem,
De jó hogy parázna kézre nem kerültem.

Joákhim szól:

Oh mi bajod esett Zsuzsánna, hív párom?
Majd ki reped szivem, halálomat várom.
Szived réműltségét látom szemeidben,
Tán meg alutt a vér ifjú ereidben?
Jaj talán gyilkosok vadászszák éltedet,
Vagy tisztaságodban bántottak tégedet??

Zsuzsánna szól:
Oh ugyan az elébb két parázna vének
Kárhozatos bűnre engem kísztetének;
Nem hajtottam semmit a buja kérésre,
Híven elmélkedtem amaz esküvésre.
De oh rebeg szivem, mi lesz dolgom vége?!
El nyom a két vénnek istentelensége!
Ok a roszak, mégis összevetett vállal
Véghez viszik, hogy én lakoljak halállal.

Joákhim szól:

Óh megveszett világ, melyből tisztaság
Elment, és erőt vett benne a bujaság!
Ha így tör ki a bűn az elöljárókból,
Mi lészen végtére az alattvalókból?!
Áldott légy ó hív pár, ki a tisztaságot
Többre nézted mint a buja kívánságot.
Nemes a te lelked, a bűn meg nem szállta,
Mert a házassági hitet jól meg állta!
Ne félj meg tartja ő szívednek reményit,
Mikor meg bünteti mások gonoszságát,
Nap fényre ki hozza lelked tisztaságát.
Ha a két buja vén kikéi ellenedre,
Bízd minden ügyedet igaz Istenedre;
Őket a halálnak torkába taszítja,
De a te lelkedet még meg szabadítja.

Zsuzsánna szól:

Óh adják az egek, hogy az igaz légyen!
őket ne engemet, nyomja el a szégyen.
De mégis rebegek, mert a jóság szentség,
Az erőszak nem mindenkor mentség.

Melkhiás és Judás:

Hol van, hol van, merre szaladt a parázna?
A ki el titkolná felettébb hibázna.
Ügy-e el ment: nem láttátok? most szaladt el erre?
Mindjárt ráüsmernénk a buja emberre.
Zsuzsannával együtt láttuk a fa alatt,
De hogy lármát üténk, hirtelen elszaladt.
Meg akartuk fogni, de nem bírtunk vele,
El futott és régen már e bűnben éle.

Melkhiás:

Judás hidd meg igen szerencsések lettünk,
Hogy ily okos móddal nagy lármát ütöttünk;
Már így a bűnt könnyen eltitkolni merjük,
De Zsuzsannát ugyan majd bele keverjük.
Büntetésit veszi ő makaccságának,
Hogy ő nem engedett két öreg szavának;
Tisztasága által akart szentté lenni,
De épen az által fog halálra menni.

Judás szól:

Úgy van, ha minekünk ő engedett volna,
Senki gyalázatot felőle nem szólna.
Bármint mentse magát, ő néki nem hisznek,
Midőn a bíróhoz véle együtt visznek.
Elöljárók vagyunk, ki támad ellenünk?
Könnyű lesz minekünk magunkat mentenünk.
Sokszor elnyomtuk mi már az igazságot,
Mégis nem gondoltak rólunk gonoszságot.
Ne gondolj lelkeddel, csak a szád hazudjon,
Hogy bűnünkről senki semmit is ne tudjon.

Melkhiás szól:

Okosan, mert hiszen a ki velünk szembe
Szállni fog, azt ejtjük még veszedelembe.
De ne késsünk tehát folytatni perünket,
Nehogy az igazság elérjen bennünket.
Zsuzsannát a kösség elébe hívassuk;
Vádoljuk halálra, aztán kárhoztassuk.
Menjünk Simeonhoz, a bíró ő légyen,
Köztünk, az asszony közt, igazságot tegyen.

Judás szól:

Nem bánom Melkhiás, azt jól cselekeszszük,
Vigyázzunk, mert másképp a szurkot megeszszük. (A bíró előtt)
Simeon biró vagy, tudod hogy mi vének,
Beadói vagyunk a mások bűnének;
Úgy-e tisztán éltünk egész életünkben?
Zsuzsánna kertjében amidőn sétáltunk,
Vele egy ifiut gonoszul tanáltunk;
El szaladt, de mi nem futottunk utána.
Hívd össze a népet. Haljon meg Zsuzsánna.

Simeon a biró, szól:

Oh mi dolog, hiszen egész életében
Szentül élt: esméri minden jó hírében;
De Zsuzsánna volt az, a Joákhim párja?
Minden belső részem a borzadás járja.

Melkhiás szól:

Az, az a Joákhim kegyes felesége;
Szent volt, de napfényre jött szemtelensége.

Simeon szól:

Oh egek! az ember de megcsalatkozik,
Titkos bujaságról nem is gondolkozik;
Zsuzsánnát itéltem mindenkor tisztának,
De tartozom hinni a vének szavának.
Ha bűnön kaptátok, én hát a kösséget
Egybe hívom, érjünk ő ügyében véget.
Azária! menj el, hívd össze a népet,
Itéljük meg ama vádoltatott szépet!

Azária szól:

Népek! gyülgyetek be Simeon házába,
E vagyon kiadott parancsolatjába:
Két vének egy bűnöst adtak be ő néki,
Rólok fog ítélni az igazság széki.

Simeon Szól:

Vitéz Azária menj el Zsuzsánnához!
Hívd fel az igazság ítélő házához;
Hadd terjeszszem dolgát a kösség elébe,
Mond, megáljon elő halálos ügyében.

Azária szól:

Zsuzsánna oh szánom sorsodat!
Sajnálom hogy ki kell mondanom bajodat.
A kösség elébe hivatott a biró,
Ott vágynak két vének, ott a törvényíró.
Tisztátalansággal vádolni akarnak,
Holott téged mások jónak itélének;
Ne félj mert az egek meg tartanak téged,
Pédául tette ki hitvesi hűséged!

Joákhim szól:

Oh boldogtalan sors!

Zsuzsánna szól:

Oh oh igaz egek!
Ne hagyjatok! sírva kiáltván rebegek!
Ártatlan fejemet kérlek ne hagyjátok,
Szivem tisztaságát napfényre hozzátok!

Bús szemeim sírjatok,
Könnyeim omoljatok,
Eső fakadj fejemre,
Forrás fakadj szivemre;
Mert jaj ártatlanságát,
Házam tisztaságát
Noha meg tárta testem,
Mégis ily bajba estem,
Egek ügyem nézzétek,
Lám nincsen bennem vétek!
Ne hagyjatok hogy végre
Jussak becstelenségre!

Joákhim szól:

Oh hív pár ne epeszd magad
Felette, Most a szived az ég próbára ki tette;
De azért el nem hagy, bízzál az Istenben,
Meglásd, hogy segélőd lészen ő mindenben.
Tudom én, hogy mindig tiszta volt a szived,
Híven kedvellettél engemet, mint híved.
Végy erőt és menjünk a kösség elébe.
Talán nem ad az ég a halál kezébe.

Azária szól:

Itt van nagy érdemü közönség Zsuzsánna,
Bánatos rokoni jajgatnak utána.

Melkhiás és Judás szól:

Hallgassátok népek, kik ide gyültetek,
Azt, a mit beszélünk, renddel megértsétek.
Tegnap midőn jártunk Joákhim kertében,
Oda jött Zsuzsánna szép öltözetébe;
A kertnek ajtaját hirtelen betette,
Kisérő leányát ki is rekesztette.
Akkoron egy ifjú, ki ott el rejtezett,
Hozzá ment és vele csúfosan vetkezett;
Mi eztet a dolgot ketten észre vettük,
Kik egy titkos zugba magunkat rejtettük.
Oda is szaladtunk, mihelyest meg láttuk,
De a gonosz ifjút mi meg nem foghattuk;
Mert erősebb lévén, mint mi, kinyitotta
Az ajtót és magát megszabadította.
Megfogtuk Zsuzsánnát és kérdeztük tőle,
De meg nem vallotta, mivel hogy nem merte,
Mellyel magát bűnbe mélyebben ejtette.
Hogy pedig higyjetek, kezünket fejére
Vetjük; ha nem igaz, rajtunk legyen vére.
Most pedig fedezd fel előttünk orczádat,
Ne tagadd bűnödet, ki ne nyissad szádat.

Zsuzsánna szól:

Oh ti gonosz vének! vélem így mért bántok?
Ártatlan ügyemben miokon nem szántok?
Ne tegyetek csúffá, hogy mások láttára,
Felfedezzem orczám szivem bánatjára.

Melkhiás:

Oh oh de szent aszszony, de tud szenteskedni;
Hogy akarja titkos tetteit elfedni!
Szégyenli előttünk képét felfedezni;
Bezzeg nem szégyenlett ám tegnap vetkezni.
Meg nem csalsz másokat a színészkedéssel.
Rakva van a szived istentelenséggel.

Simeon:

Zsuzsánna mit szólasz magad mentségére,
Különben halál lesz rút bűnödnek bére?!

Zsuzsánna:

Uram én nem tettem semmi gonoszságot,
Az ég maga tegyen itten igazságot!
Hidd el uram, hidd el, nincs semmi vétségem,
Meg tartam férjemhez mind addig hűségem.
Sőt ők a bűnösök, kik megtámadának,
Erőszakot rajtam tenni akarának;
De én nem engedtem szivek rút tüzének,
Ellenem vádakat csak azért költenek.

Melkhiás:

Enye istentelen hát mered tagadni?
Hogy mersz bűneidnek oly hamis színt adni?
De nézzed csak Judás, hogy pirul orczája!

Judás:

Úgy van, mert hamisan beszél hazug szája,
A lelkiismeret belülről furdalja;
Ma gonosz bűnének bérét meg tanálja.

Simeon:

A pirongatásnak legyen immár vége!
Csak azt valljátok meg: igaz-e vétsége?

Melkhiás és Judás:

Igaz uram, igaz, úgy volt mint mondottuk;
Magunk láttuk mi azt, nem mástól hallottuk.
Nem lehet füleink senkinek gyanúja,
Mert nem a fül, hanem a szem volt tanuja.

Simeon:

Mit mondasz Zsuzsánna ezekre, azt kérdem?

Zsuzsánna:

Mit tudjak? Ha tetszik, előtted két térdem
Meghajtom, esküszöm igazán az égre,
Hogy nem vetemedtem ily fertelmességre.

Melkhiás:

A te esküvésed semmit is nem tészen,
Minden gonoszságod tudva van egészen.
A hamis lelkűknek különös szokások
Esküdni, hogy jónak véljék ötét mások.

Simeon:

Már most mit ítéljek ezen két fél között,
Nem tudom; e perben elmém megütközött.
Zsuzsánna tagadja, hogy a bűnt nem tette,
Ellenben a két vén esküszik felette.
Elöljárók látták, igaznak kell lenni;
A népnek kell erről ítéletet tenni.
Mit itél a község? Most igazat szóljon!

A kösség szól:

A bűnös Zsuzsánna meghaljon, meghaljon!

Simeon szól:

Hallottad Zsuzsánna a nép végezését?
El vészed bűnödnek csúfos büntetését.
Vitézek, a szokott helyre ki vigyétek,
Hogy a törvény szerint őt meg kövezzétek.

Joákhim szól:

Jaj jaj szerencsétlen pár! oh hát meghalsz-e?
Tisztaságod mellett gyalázatot valsz-e?
Jaj esdeklő szivem most mindjárt ki reped,
Éretted ó drága! ezer kín közt eped.
Mutassatok a jó szívűnek mentséget.
Ne engedjétek meg a virtust szenvedni,
A gonosz bűnt azon győzedelmeskedni!
Sirassátok sorsunk jó szívü kísérők,
Rokonink és mások, minket jó esmérők!

Első Ária:

Így szenved-é az ártatlanság,
El nyomja-e már a virtust a tisztaság?
Boldog egek ne engedjétek,
Hogy ily erőt végyen a vétek.
Ti igazok vagytok, a bűnt megbüntessétek!

Második Ária:

Látjuk hogyan bír virtussal ma,
A kinek van el fedezni bűneit hatalma.
Az erőszak leszen tisztaság;
A hamisság örűl,
Mikor szenved az igazság.

Harmadik Ária:

Ime szenved a jó Zsuzsánna,
A hitetlen buják pedig örülnek utána.
Keljetek ki egek mellette;
Tiszta ő és a bűnt más tette!
Büntessétek meg azt,
A ki ily bajba ejtette.

Zsuzsánna:

Oh, mit sírtok? szűnjön könnyetek árja!
Az én lelkem az ég segedelmét várja.
Érzem ha meghalok is, dicsőségben élek.
Rút másnak meghalni a nagy gonoszságért,
De nékem nem szégyen lesz a tisztaságért.

Dániel szól:

Oh de nagy gonoszság, hogy a hív Zsuzsánna
Meghal; ily jólelkű asszonyt ki ne szánna!
Ha a tisztaságnak nincs őrzője senki,
így a virtus vége gonoszul megyén ki.
Tudom, hogy a birák magok bűnben élők,
Mégis egy ártatlant halálra ítélnek.
Nem hagyom, nem hagyom Zsuzsannát meghalni.
Rút volna virtusért gyalázatot vallni.
Meg álljatok népek! hova mentek vájjon?
Én nem engedem, hogy Zsuzsánna meg haljon.

Melkhiás:

Micsoda? nem hal meg? nem egyez meg benne?
Mintha bizony szavad olyan nagyot tenne.

Dániel:

Úgy felelsz te gonosz?

Melkhiás:

Hallgass, te gyermek vagy;
A te tekinteted a nép előtt nem nagy.

Dániel szól:

Nem nagy?
Meg mutatom, hogy akkor nagy lészen,
Mikor a bűnötök utól ér egészen.

Melkhiás:

Oh ne hallgassátok, gyermek ő, menjetek, merre indultatok.

Dániel:

Meg álljatok népek! mert ma a bűn s gazság
Kisűl és két vénet elér az igazság.

Joákhim szól:

Oh segíts Dániel, hogy ha lehet, rajtunk,
Ama kedves párért mindnyájan sóhajtunk.

Melkhiás:

Oh ne hallgassátok, menjetek előre.
Mintha biz e gyermek vonhatna kérdőre!
Dániel: Meg álljatok népek! kérlek igen szépen,
Ne tegyetek csúfot az ártatlan szépen!
Térjetek mindnyájan a bíró házához vissza,
Ma két vén a halál poharát meg iszsza.

Melkhiás:

Megiszszuk? te gyermek! No azért sem bánom,
Térjünk vissza, mit szól, hallani kívánom.

Simeon szól:

E gyermek úgy látszik, mutat bátorságot,
Tán nap fényre hozza még az igazságot.
Térjünk meg, nem bánom. Dánielt közinkbe?

Ülj le, mentsd a bűnöst, ki van a kezedbe.

Melkhiás:

No szent gyermek kezd már azt a nagy mentséget,
Mosd le Zsuzsánnáról a fertelmességet.
Dániel: Választasd el őket, Simeon, egymástól,
Kik meg részegedtek a bujálkodástól.

Simeon:

De mire mégy vele, éppen nem semmire.
Maradj itt Melkhiás, felelj beszédére.

Dániel:

Állj elő bűnfészek; azt fogom kérdezni,
Mi fa alatt láttad Zsuzsannát vetkezni?
Felelj hamar, úgy-e vér futkossa hátad?
Azt kezdem kérdezni, mi fa alatt láttad?

Melkhiás:

Nézd, nézd, ez a gyermek hogy akar próbálni,
De hamis, de czélját nem fogja tanálni.

Dániel:

Felelj egyenesen!

Melkhiás:

Mi? Mán az nem értem.
Elég az, hogy őket egy fa alatt értem.

Dániel:

Micsoda fa alatt?

Melkhiás:

Reá kevés gondom;
Lentikusfa alatt, egyenesen mondom.

Dániel:

No te rosz bűnváz! fejedre hazudtál;
Testedet, mely sok bűn büdös fészke vala,
Még ma ketté vágja az urnak angyala.
No már a másikat állítsátok elő.
Meglátom, szavamra ugyan mit felel ő?!

Azária:

Jöjj bé már te Judás! Simeon mondotta,
Bünének Melkhiás csúfságát vallotta.

Dániel:

Hallod-e te bűnváz, te ördögi mívű,
Minden álnoksággal meg rakodóit szívű!
Mond meg: hol tanáltad Zsuzsannát vétekben;
Igazán szólj, ne tégy kárt a jó lélekben.

Judás:

Hol láttam Zsuzsannát? Már erre ki szólna?
Mintha hamisságot mi gondoltunk volna.

Dániel:

Ne tétovázz, mond meg, mi neve a fának.
A mely alatt láttad Zsuzsánnának?

Judás:

Én a kertben láttam.

Dániel:

Nem azt kérdeni tőled.
Úgy látom, rosz lélek hazudoz belőled.
Mond meg egyenesen, mi a fának neve,
Mely alatt Zsuzsánna gonoszságot teve?

Judás:

Tölgyfa, ha akarod egyenesen tudni.

Dániel:

Ejnye gonosz! de jól tudtál most hazudni.
Az első azt mondta, hogy lentikus alatt
Látta, a mely alól egy ifjú elszalatt.
Hát te tölgyfa alatt? Bezzeg hazudtatok,
De szépen sűl a bűn, gonoszok, reátok!
Az urnak angyala ma ketté vág téged,
A ki másra kented istentelenséged.
Meghaltok mindketten, kik sok bűnt tettetek,
A nép bizonyság lesz ma ti ellenetek!
Soknak tisztaságát már meg rontottátok,
De ezt ki vallani nem merték reátok.
A szép Zsuzsánnát is bűnre kísztettétek,
De mint hűséges párt meg nem széditetek;
És hogy ki ne sülne reátok a vétek,
E nagy gyalázatba azért kevertétek!
A kösség feleljen, mit csináljunk vélek;
Úgy-é hogy meghaljon e két gonosz lélek?

A kösség szól:

Halljon meg, haljon meg mindkettő erővel,
Verjük agyon őket száz meg ezer kővel.

Télen bezárták, felszámolták...

7+100+345

Körmend és Vidéke 2014. január 23. Debrecen, Egyházasrádóc, Kecskemét, Nárai, Szerencs, Szombathely, Zalaegerszeg.

Pátria 2015. január 1-ejével: Csemő, Dánszentmiklós bezárt

A MNB 2015. február 23-án bejelentette, hogy azonnali hatállyal felfüggesztette a Buda-Cash Brókerház Rt. működési engedélyét, és felügyeleti biztosokat rendelt ki. A biztosok még aznap átvették a brókercég irányítását az igazgatóságától. A takarékszövetkezetekből kinőtt DRB-bankcsoport négy bankjának tevékenységét szintén felfüggesztették.

  • DRB Dél-Dunántúli Regionális Bank Zrt. (röviden: DRB Bank) -A DRB Bank jogelődjei az 1950-es években Baranya megyében működő takarékszövetkezetek voltak. Ezek 1976-ban egyesültek a Siklós és Vidéke Takarékszövetkezetben.- Beremend, Dombóvár, Drávaszabolcs, Harkány, Kaposvár, Kémes, Nagyharsány, Pécs, Sásd, Siklós, Szederkény, Villány
  • az Észak-magyarországi Regionális Bank (ÉRB), Miskolc -- Abasár, Álmosd, Bagamér, Berettyóújfalu, Bodrogkeresztúr, Debrecen, Eger, Esztár, Furta, Gáborján, Gyöngyös, Gyöngyösoroszi, Gyöngyössolymos, Hencida, Kazincbarcika, Kecskemét, Kismarja, Konyár, Létavértes,  Mátrafüred, Mátraszentimre, Nyíregyháza, Parasznya, Pocsaj, Sajószentpéter, Szentpéterszeg, Tiszaladány, Tokaj,
  • a Dél-Dunántúli Takarék Bank (DDB) - Drávamenti és a Nagybajom és Vidéke Takarékszövetkezet egyesülése által-  Babócsa, Barcs, Berzence, Buzsák, Csokonyavisonta, Csököly, Csurgó, Darány, Gölle, Gyékényes, Hetes, Homokszentgyörgy, Igal, Kadarkút, Kaposfő, Kaposmérő, Kaposvár, Kutas, Lakócsa, Lengyeltóti, Nagybajom, Nagyberki, Öreglak, Porrog, Pusztakovácsi, Siófok, Somogyjád, Somogysárd, Somogyszil, Somogyudvarhely, Somogyvár, Szulok, Taszár, Vízvár, Zákány és
  • a Buda Regionális Bankkal (BRB) - Biatorbágy és Vidéke és Vértes Takarékszövetkezetek egyesüléséből- . Alcsútdoboz, Budakeszi, Budaörs, Csákvár, Dunaharaszti, Etyek, Halásztelek, Herceghalom, Mány, Páty, Szár, Szárliget, Szigethalom, Szigetszentmiklós, Taksony, Telki,  Tököl, Vál, Vértesacsa, Vértesboglár, Zsámbék


B3 2017. január 16. BadacsonytördemicBakonynánaBalatonederics, Besnyő, DudarKislángLesenceistvándNagylókNemesgulácsSárkeresztúr, Szabadhídvég,

B3 2017. január 30. Attala, GyulajIgarKurdOzora, Pátka,

B3 2017. február 1.  Jásd, Ugod,

Centrál 2018. december 10. Adács, Apc, Atkár, Csány, Detk, Ecseg, Galgahévíz, Galgamácsa, Gyöngyöshalász, Heréd, Hévízgyörk, Jászberény, Jászdózsa, Jobbágyi, Kápolna, Karácsond, Kétbodony, Kisköre, Kosd, Kömlő, Letkés, Magyarnándor, Mátraballa, Mátraderecske, Mátraverebély, Mezőtárkány, Nagybárkány, Nagyfüged, Nagykörű, Nézsa, Palotás, Pély, Püspökhatvan, Recsk, Rózsaszentmárton, Sarud, Szurdokpüspöki, Szücsi, Tarnaszentmiklós,Tiszasüly, Visonta, Visznek, Zagyvaszántó, Zaránk.

Pátria Kocsér fiók utolsó nyitvatartási napja: 2018. december 19. (szerda).

Pátria Felsőlajos, Pusztavacs, Tatárszentgyörgy fiókok utolsó nyitvatartási napja: 2018. december 28. (péntek)

Mohács  2018. december 31-ével  Borjád, Egerág. Erzsébet, Kátoly, Kozármisleny(2),  Majs, Nagynyárád, Pécs, Szajk, Szalánta, Töttös, Vokány.

A3 2019. január 1-jén már nem nyitnak ki: Balotaszállás 2TB, Bordány 2TB, Csanádpalota, Csengele, Felgyő. Forráskút 2TB, Jánoshida, Pusztamérges 2TB,  Pusztaszer, Tömörkény, Zsana 2TB.


M7 A jelenlegi 55 fiókjából 20-at bezárnak,2019. január 1-jén ezek a következők: Balatonszentgyörgy?, Bázakerettye, Búcsúszentlászló, Gellénháza, Gelse, Hahót, Lábod, Mesztegnyő, Miháld, Molnári, Nova, Páka, Rezi, Sármellék, Tornyiszentmiklós, Türje, Vonyarcvashegy, Zalaapáti, Zalaszántó, Zalaszentiván.


B3 2019. január 4. BakonybélDombóvárDöbröközKaposszekcsőLepsény, Somlószőlős, Szabadegyháza,

B3 2019. január 8. PócsmegyerSzigetmonostor, Városlőd,


B3 2019. január 10. , Pilisszántó, Pilisszentkereszt ,

Fókusz 2019. január 21-én már nem működnek: Ágasegyháza, Apostag, Bátmonostor, Bátya, Bugac. Császártöltés, Csávoly, Csátalja, Csikéria, Dávod, Dunaegyháza, Fajsz, Gara, Imrehegy, Jakabszállás, Katymár, Kisszállás. Kömpöc, Kunbaja, Kunfehértó, Kunszállás, Miske, Nyárlőrinc, Petőfiszállás, Szentkirály, Tataháza, Tázlár, Úszód, Városföld..

B3 2019. január 30.   CsabrendekPerbál, Ráckeresztúr .

Korona 2019. január 31-én Andornaktályát, Bánhorvátit, Borsodivánkát, Borsodszirákot, Bőcst, Bükkábrányt, Ceredet, Csernelyt, Dédestapolcsányt, Feldebrőt, Felsőnyárádot, Felsővadászt, Héhalomot, Hidasnémetit, Homrogdot, Ináncsot, Kállót, Karcsát, Kenézlőt, Krasznokvajdát, Lakot, Maklárt, Megyaszót, Mezőnagymihályt, Mezőzombort, Monokot, Novajidrányt, Olaszliszkát, Parasznyát, Rátkát, Ricsét, Sajóbábonyt, Sajószögedet, Sajóvámost, Szilvásváradot, Tardot, Tiszakeszit, Tiszapalkonyát, Vattát ,


Dél 2019. január 31-én bezár: Baksa, Berkesd, Bicsérd, Bükkösd, Felsőszentmárton, Görcsöny, Nagykozár, Nagypall, Pellérd, Somogyvár, Szabadszentkirály, Zákány.

Nyugat 2019. január 31-én:  Ágfalva, Bakonyszentkirály, Bezenye, Bő, Egyházasrádóc, Farád, Fertőrákos, Gyarmat, Gyömöre, Hegykő, Iván, Kópháza, Levél, Lukácsháza, Mezőörs, Mosonszolnok, Ostffyasszonyfa, Rábapaty, Salköveskút, Simaság, Szárföld, Tanakajd, Tápszentmiklós, Torony, Uraiújfalu,  Zsira,

3A 2019. február 1-jén már nem elérhetőek: Cibakháza, Csépa, Deszk, Jászfelsőszentgyörgy2TB, Jászladány, Jásztelek, Kengyel, Örményes, Rákócziújfalu, Tiszaderzs, Tiszapüspöki2TB, Zagyvarékas2TB.

Mohács 2019. február elsejétől a kölkedi fiókban megszűnik az ügyfélkiszolgálás

2019. február 1-jével a Kinizsi Bank Zrt. állományátruházása a B3 TAKARÉK Szövetkezet felé  (Révfülöp, Szentantalfa, Tótvázsony)
 

2019. februárjában (6 s 7 jelőlés a bezárást jelenti) már nem lesznek a következő fiókok: Bágyogszovát7, Csákánydoroszló7, Csörötnek7, Egyed7, Nagylózs7, Pankasz6, Rábapordány7, Rábatamási7, Szilsárkány6, Telekes6, Vitnyéd7,
 
 
Korona 2019. február 10-én Felsőtárkány, és Sajókazát bezárják.

3A 2019. február 15-én Tiszabő, Tiszaroff.


Békés 2019. február 15-ével: Bélmegyer, DombegyházaTB1, Dombiratos, EcsegfalvaTB1, Gerendás, Kamut, Kardos, Kardoskút, KétegyházaTB1, KétsopronyTB1, KunágotaTB1, LőkösházaTB1, MagyarbánhegyesTB1, Méhkerék, Mezőgyán, Mezőtúr, NagybánhegyesTB1, NagykamarásTB1, Okány, Örménykút, PusztaföldvárTB1, Végegyháza bezár.

Tiszántúli 2019. február 18. Apagy, Balsa, Báránd, Beregsurány, Bocskaikert, Buj, Encsencs, Fényeslitke, Győrtelek, Hajdúbagos, Hortobágy,    Kisar, Kocsord, Kótaj, Körösszegapáti, Monostorpályi, Nagykereki, Nagyrábé, Nyírmada, Nyírmeggyes, Nyírpazony, Ófehértó, Ópályi, Őr, Pócspetri, Ramocsaháza, Sáránd, Szakoly, Szamosszeg, Szatmárcseke, Tépe, Tiszabercel, Tiszadob, Tiszakerecseny, Timár, Tiszanagyfalu, Váncsod bezár.

Február 16. – Julianna napja

(Julianna ókeresztény vértanú volt. Ezen a napon általában esik a hó, és ettől az időjárás enyhülését várják.)
Általános az a vélemény, hogy már jön a jobb idő. Ezt úgy fogalmazták meg: „Ha Dorottya szorítja, Julianna tágítja.” A tavaszt váró emberek Juliannától várják a tél szorításának megengedését, a szebb, a jobb időt, a természet ébredését.

Február 15. – Fausztinus napja

A doroszlóiak mesélik, hogy már nekifognak a gyümölcsfák nyeséséhez, rendezkednek a szőlőskertben, gyümölcsösben, mert jó termést várnak a korai nyeséstől, munkától.
A háziasszonyok számára e nap varrástiltó nap. Nem szabad varrniuk semmit, mert bevarrják a tyúkokat, s egész évben hiába reménykednek majd, nem tojnak a tyúkok.

Mi hunok 300millióan vagyunk

Andróczky Lászlóné: Adósunk Európa





Volt egyszer egy ország,
ahol együtt élt a magyar,
a Kárpátok védték,
ha jött a zivatar.

Az idők folyamán
ráéheztek mások,
széjjeldarabolták
Nagymagyarországot.

Ki akarta? - Ma élők
tehetünk mi róla?
Felelős mindezért
a vén Európa!

Széttépték országunk'
és sok millió szívet,
kisebbség nemzetünk
öt országban így lett.

Ki kérdez meg minket:
jó nektek így élni?
Kinek van jogában
szíveinket tépni?

Trianont sínyli
hat ország magyarja,
köztük nem sok akad,
aki így akarja.

Fel is sorolhatom:
a szép Kárpátalja
lakossága magát
ősmagyarnak vallja.

Ott nyílt meg számunkra
a Kárpát-medence,
ontotta a magyart
az áldott Verecke.

Ezeréves múltat
biztosított nekünk,
s mi erre a múltra
mindig büszkék leszünk.

De megjelent Trianon
és sorsokkal játszva,
csodás országunkat
darabokra vágta.

Ekkor szlovák, végül
orosz lett Verecke,
ez a magyarságnak
mindenkorra lecke.

De mindegy ki hogy számol,
összead vagy szoroz,
ha magyar a magyar,
nem lesz abból orosz!

És így van ma Bánát,
Baranya és Bácska
hetven év óta lenn
Jugoszláviába'.

Ezért román Erdély,
szlovák a Felvidék,
Nagymagyarországot
ekképpen tépték szét.

És Szlovákiában még
elvárnák e néptől:
váljon meg örökre
a múlt emlékétől.

A szlovák a magyartól
- fájdalom - irígyli,
ha Felvidéket mond
őt még az is sérti.

Az erdélyieknek sem
fényes a sorsa,
értük is felelős
marad, - Európa!

Ők azok, kiket a sors
kevésbé kényeztet,
de annál gazdagabbak:
szeretnek, éreznek.

Ott vasvillákkal, bottal
erőltetnék rájuk,
hogy a magyarokból
legyenek románok.

Ebből kifolyólag
békétlenség zajlik,
de az igaz magyar,
nincs amiért hajlik!

Így nem csak minket sújt
a trianoni átok,
kik bennünket tipornak,
azokra is szállott.

Számukra sem hozhat
eszményi boldogságot,
míg más, üldözöttként
éli a világot.

Ausztriában sem
mindenkinek mindegy,
ha jól megy is sora
mégsem cserél szívet.

Van, ki nem feledi
honnan jön, hova tart,
nem hagyja kiölni
magából a magyart!

Nézem így sorjába'
mi maradt még hátra?
Sok-sok széjjelűzött
magyar a világba.

Fontosnak tartom, hogy
még Bácskáról meséljek,
mert születésemtől
e vidéken élek.

Ennek a porában
játszottam mint gyerek,
ez oltotta belém, hogy
mindig magyar legyek!

Ez tanított arra,
hogy ami nekünk sóhaj,
más nemzeteknek
az ne legyen óhaj.

Erről a síkságról
látni a végtelent,
ez tár fel számunkra
múltat, jövőt, jelent.

Itt van a Kárpátok lánca
a szívben bent;
ej, ha érezhetnék:
nekünk ez mit jelent...

A magyar nem kér mást,
nem a régi földet,
egy, amit nem ad fel,
hogy értsék végre őket!

Lássa be a világ
a békétlenség okát:
e nép azért harcol,
ne vegyék el jogát!

Ne legyen a magyar
mások keze-lába,
ne, ne alattvaló
a saját hazájába'.

Beszélhesse nyelvét
úgy, ahogy tanulta,
hisz' ő tekinthet vissza
a leggazdagabb múltra.

Sokaknak nem tetszik,
ha mi ezt kimondjuk,
de - ÉL AZ IGAZSÁG -
akárhogy titkoljuk.

Együvé tartozunk,
de büntetnek azóta...
e hét évtizedért
a vádlott Európa!

1991. 04. 21. Andróczky Etelka Topolya


http://magyarszo.com/fex.page:2009-11-19_Bonyodalmak_az_Adosunk_Europa_cimu_vers_korul.xhtmlhttp://magyarszo.com/fex.page:2009-12-05_Egy_ellopott_nev.xhtml






Akármi jő, emlékezünk

Imádkozom, sötét az ég,
a földi kínból már elég.
Meghalni, mondják, oly nehéz
és fel sem foghatja az ész...
de élni tán még nehezebb -
s megküzdeni, világ, veled.

A világ szajha mostoha,
elad és nem segít soha,
bilincsbe ver, börtönbe vet,
bár szenvedtünk már eleget.
Küzdjünk, hogy szabadok
legyünk.
S hogy megmaradjon
NEMZETÜNK !
Akármi jő, emlékezünk,
nehogy meghurcolt, vén szívünk
azt mondhassa, hogy nem szabad
megbolygatnunk a múltakat...
De én, bár szívem megszakad,
megidézem a holtakat!

Felriasztom a népemet,
másként a világ eltemet,
mert rab még, félre-vezetett,
hisz', Uram, ő is gyermeked
s ha nem is tesz még semmi
mást,
már várja a feltámadást.

Várja e keserű toron,
melyet úgy hívnak:
Trianon, vagy talán magyar Golgota,
mit nem feledhetünk soha,
ahol testünk megtöretett,
hogy megküzdjön, világ, veled!

Higyj népem, bízz, védjed
magad,
másként sohsem leszel szabad
és állj helyt, ameddig lehet,
hogy megmenthesd az életed'
s ha benned ég a tett s a hit,
meglásd, az Isten megsegít. az ISTEN MEGSEGÍT !!

Isten Isten !!




Szőke István Atilla: Árpád sírjánál



Holdvilág-árokban száll az ősi ének,
Magasztosan áldoz Árpád szellemének,
Lelke beivódott a rögökbe mélyen,
Tovább él majd vélünk a Nagy Mindenségben!

Reménység világít a pilisi tájon,
Örök csillag ragyog magyar éjszakákon,
Egymást öleli a valóság és álom,
Árpád hős alakját fényesedve látom.

Ő volt, aki nékünk e földet szerezte,
Turulmadár röpte idáig vezette,
Atilla honába, őseink földjére,
Jó hun-magyar múltú Kárpát-medencénkbe.

Bátor harcosival sok csatát megvívott,
Segítségül mindig égi erőt hívott,
Zengte-zúgta nevét puszta, Pilis, Kárpát:
"Atilla rokona, Álmos fia, Árpád!"

Eme szép, szent helyen mikor eltemették,
Sírjára az Örök Fogadalmat tették:
"Árpád fejedelem, neved nem felejtjük,
Véres-ezüst zászlód magasba emeljük!"

Holdvilág-árokban száll az ősi ének,
Magasztosan áldoz Árpád szellemének,
Összeölelkezett valóság és álom,
Árpád üzenetét fényesedve látom!






Szőke István Atilla
Béfestetem a sorsomat...

Szép bölcsőben fekszem,
csillagok felettem,
kinyitom a szemeimet,
újra megszülettem.

Mostan megérkeztem,
magyar ember lettem,
köszönöm a Jóistennek,
hogy ide születtem.

Múltat megidézek,
varázsos igézet,
az Időnek kezdetétől,
száll, repül a lélek.

Megjöttem e földre,
ezt kaptam örökre,
béfestetem a sorsomat,
piros, fehér, zöldre.

2009. december 5.





Marton Pál: Égi ítélőszék



Fent a felhők felett az Ég magasában
Örökös napfényben egy ragyogó vár van.
Szivárvány a fala, a teteje végig
A tornya felér a legmagasabb égig.
Öröktől fogva áll e fényes palota,
Földi szem idáig nem láthat el soha.
Itt mérik az időt egy perc egy évezred,
De kezdete és vége a végtelenbe terjed.

Az égi palota legragyogóbb terme
Napsugár-szőnyeggel van beteregetve,
S a teremben szemközt a nagy emelvénnyel
Hatalmas könyv előtt maga Clió székel.
Nemzetek és népek élete és sorsa
Be van írva abba, hófehér lapokra.
Dicsőséggel szerzett s vértől ázott képek
Itt búsongó gyászdal, amott hősi ének.

Nagy ítélőszék van összehíva mára
Jönnek már a bírák csillogó talárba'.
Legelöl az elnök, maga a zord Végzet,
Közvetlen utána az Igazság lépked,
Aztán a Szeretet követi őt halkkal,
Végül Mars hadisten és a Békeangyal.
Fellépnek a fényes magas emelvényre
Int az elnök, - s Clió ígyen kezd beszédbe:

"Égi ítélőszék! Vádolok egy népet,
Amely ősi jussát s mindent elfecsérelt
És a többi nép közt rongyossá lezüllött
S honszeretet helyett politikát űzött!
Fegyelmet nem ismer, összeférhetetlen,
Ma butaságig tűr, - holnap vad, kegyetlen.
Pazarló és léha, a versenyben renyhe,
Szalmaláng csak minden lelkesedés benne.

A lelke mélyén meg csupa önzést látok,
Örök gyűlölködés rajta ősi átok,
Hogy jobban gyűlöli honfitársát, vérét,
Amiként számtalan esküdt ellenségét. -
Pártoskodó, lusta, konok és munkátlan,
Irígy és törtető, hitetlen, hálátlan,
Még most is veszekszik, bűnét másra tolva
Mikor a hazája széthullt darabokra.

Íme ez a kép a jelenkor magyarja!
Hiába volt e népnek annyi hőse, nagyja,
Nem hallgatott rájuk, - de sőt megkövezte, -
S inkább demagógok frázisait nyelte!
Feljegyeztem mindent! - A számadást várom.
Betelt már a mérték, - túl sok van rováson.
Nincs helye a földön hitvány nemzedéknek,
Töröljétek le a térképről e népet!"

...Mély csend támadt erre a kegyetlen vádra,
Rideg szigor ült ki a bírák arcára.
- Jaj ha mindez igaz, amit Clió állít -
- Jaj ha e súlyos vád ítéletté válik.
De lebben az ajtó - s a félelmes csendbe
Most a geszti Mártír lép be a terembe.
Oda tart egyenest a nagy emelvényhez,
S fátyolozott hangján halkan kezd beszédhez:

"Bírák! - Kik méritek nemzeteknek vétkét,
S tudjátok, hogy mi az igazságos mérték, -
Ne csak azt nézzétek mi a magyar máma,
Hogy széttörve-tépve ősi szent hazája!
Hisz a jelen - s mit egy emberöltő láthat
Örökkévalóság rövid perce már csak.
S magyarnak a vétke nem olyan nagy vétek,
Fölötte a pálcát hogy már eltörjétek. -

Hát az herdálta el ősi örökségét
Akit kiraboltak, kifosztottak végképp?
Akit letiportak, megejtettek csellel,
S évekig titokban mérgezték métellyel?
Ha hibázott népem, az nem volt gonoszság,
Hitvány álpróféták elbolondították!
Hiszékeny volt csupán, s ez a nagy hibája,
Hogy hitt Wilson ravasz, csábító szavába.

A kegyetlen önzés, bosszú és irígység
Nyugatot kelettel aljas frigybe fűzték. -
Szegény hazámat csak úgy tehették tönkre
S ma közös bűntudat tartja őket össze.
Vetélkedő rablók jó cimborasága
Ez volt elleneink erkölcsi palástja!
S tán hazám földjével fizessük meg nékik
Orgyilkos barátunk árulása bérit?

Mi küzdöttünk bátran, becsületben, hitben -
Örömöd volt benne Vitéz Mars hadisten!
Mikor lépre-csaltak s eldőlt szent határunk
Te szelíd Szeretet - Téged ott nem láttunk!
S aztán viaskodtunk hiéna-hadakkal,
S Te elkéstél onnan fehér Békeangyal!
Végül ránkszakadt a trianoni gazság,
Hol voltál Te akkor pártatlan Igazság?

Vagy tán a bűn nem bűn, ha a győző tette
Aki az ártatlant máglyára vetette?
Ha győz is a földön az ármány s gonoszság,
De itt fenn az Égben legyen hát igazság!
Minket csak a balsors lángostora vág csak,
Vér áztatja földjét Nagymagyarországnak!
Szűnjön meg a csapás! Bízva nézek rátok -
Nem kegyelmet kérek, - igazságot várok!"

...Menydörgéssé vált már a szónokok hangja,
Mely az ég felhőit szerte űzi, hajtja,
S amint felszakad a fehér fellegfátyol,
Magyarország látszik az ég magasából.
Feltűnik a gyászos Muhi puszta képe,
Távolabb Mohácsnak vérázott vidéke.
Amott sóhajtozik a majtényi róna,
Mintha visszhangjából tárogató szólna!

S feltűnik Aradnak véres golgotája,
Majd a geszti kripta álmodó magánya.
Csupa mérföldkő, mely a sors útját jelzi, -
Ezerszer fájdalmas emlék valamennyi!
S az elrabolt Kárpát komor zúgásában
Annyi néma bánat, fájó imádság van.
Rab székely rónákon zokogó szél támad,
S magyar álmok sírján lengeti a fátylat.

A komor bíróság halk tanácsba mélyed,
Mély halotti csendben megszólal a Végzet:
És mintha szemébe egy könnycsepp lopódzna,
Ítéletet mond ki - a védőhöz szólva:
"Vértanú halálod legyen hát a Váltság,
Lásd meg innen hazád új feltámadását.
S hogy megmutathassa méltó-e a létre,
Próbára bocsátjuk, - még egy ezredévre!"




Babits Mihály: Hazám!



Kelj fel, lelkem, keresd meg hazámat!
Nem egy szűk ház, az egész kis város
mint egy árchipelagus vár nyájas
zöldje közt a tenger akácfának.
Szállj ki, lelkem, keresd meg hazámat!
Ott a szőlőhegy, a tömzsi présház,
mely előtt ülve ha szertenéztem,
dallá ringott bennem kétség és láz
s amit láttam tejszín napsütésben,
mind hazám volt! Lenn az utca híven
nyúlt alattam, mint a futószőnyeg
és a dombsor hullámzott, mint szívem,
halkan hullva égig a mezőnek.

"Az ország, mappa szerint."

Röpülj, lelkem, keresd meg hazámat!
Enyhe dombsor, lankatag magyar föld!
S az a róna túl már a nagy-alföld
szemhatártól, ahol a nap támad.
Röpülj, lelkem, röpüld át hazámat!
Szemhatártól-szemhatárig, s újra
merre emléked, a halk selyempók
vonja szálát, szállj a rónán túlra,
s át hol állnak a bolond sorompók:
és akármit ír a kard a rögre,
lankád mellől el ne bocsásd bérced:
ha hazád volt, az marad örökre;
senkisem bíró, csak ahogy érzed!

"Az igazi ország."

Szállj ki, lelkem, keresd meg hazámat!
Oly hazáról álmodtam én hajdan,
mely nem ismer se kardot, se vámot
s mint maga a lélek, oszthatatlan.
Álmodj, lelkem, álmodjad hazámat,
mely nem szorul fegyverre, se vértre,
mert nem holt rög, hanem élő lélek.
Galamb álom! s rókák rágtak érte;
odu-féltő kapzsi szenvedélyek.
Az én álmom sohse legyen róka!
Az én tanyám magassága védje!
Lelkem madár, tág egek lakója,
noha mindig visszajár fészkébe.

"Európa."

Röpülj, lelkem, röpüld túl hazámat!
Hogy röpültem egykor! Tornyok szálltak,
Montblanc süllyedt, narancsfák kináltak,
láttam népet, mordat és vidámat:
így találtam nagyobbik hazámat.
Rómát fiús tisztelettel jártam,
mintha őseim városa volna
és Avignon nevetett, mint Tolna,
vígan fürdött egyazon sugárban
és egy lélek font be néptől-népig
messze földrészt eleven hálóba:
egy lélek, egy ország végtül-végig
magát-tépő hazám: Európa.

"A glóbus."

Röpülj, lelkem, tágítsd még hazámat!
Mily kicsiny a Föld! Mily csöpp melegség
fészke a zord Űrben! Bús kerekség!
Szigete a tér Robinsonának!
Óh röpüld át kis csillaghazámat
s míg e hibbant Robinsonok bambán
ölik egymást, szigetük felejtik
és sohasem ér szemük a partig.
te a végső szirt fölé suhanván
a villanyos messzeségbe kémelj,
tán egy ismeretlen sugarat hoz,
amely úgy jön, dallal és reménnyel,
mint dús hajó vén Robinsonokhoz.

"Epilóg."

Mégis, lelkem, szeressed hazámat!
Nem neked való az űr hidegje!
Itt a glóbus, a meleg szigetke
s lélekágya szent Európának.
Soha el nem hagyhatod hazámat;
útjaidat akármerre bolygod,
egy országot hordozol magaddal,
veled jön egy makacs íz, egy halk dal
viszed, mint a kárhozott a poklot;
de halálig, mint ki bűn között él,
várja híven az Éden sugáros
türelme: úgy vár reád a város
és a kis ház, melyben megszülettél.








Horthy Miklós édesapánk

Horthy Miklós édesapánk, küldj el a csatába!
Büszke leszel fiaidra, a magyar bakákra.
Egy szál se, de egy szál se marad az ellenségből,
Még az Úristen is de vígan néz le ránk az égből!





Sértő Kálmán: Kolozsvár

Szomorúan jár-kel benned a költő,
Sok régi búja mélyből felfakad,
Már alig hitte, hogy meglátja benned
A sziklaerős, ódon házakat.
Ha véletlenül kalapom is lenne,
Mint másoknak van, levenném ma itt,
Mert akkora öröm és gyász van bennem,
Hogy azon még a sírás sem segít...
Beteg vagyok, már közel a halálom,
De megköszönöm, édes Istenem,
Hogy Mátyás szobra előtt meghajthattam
A letisztelgő, őszülő fejem.
Nem is tudom, hogy hány Mátyás kellene
Ma ide, s mennyi férfi, mennyi kard,
Mert siratni kell bizonytalanságban
A roppant hős, de maroknyi magyart...




Magyarok madara




Magyarok madara segítsed e népet,
simogasd a hittel ki utadra lépett!
Ne légyen az úton múltveszejtő homály,
ragyogjon a fényed, repülj Turulmadár!


Szárnyaiddal érintsd, érintsd meg az eget,
óvjad és vezessed magyar nemzetedet!
Úgy sarjad a növény, ha időben vetünk,
véled légyen boldog, s termő az életünk.


Magyarok madara segítsed e népet,
simogasd a hittel ki utadra lépett!
Ne légyen az úton múltveszejtő homály,
ragyogjon a fényed, repülj Turulmadár!





Credo - Mert a haza nem eladó



Mert a haza nem eladó.
Ezüst pénzre sem váltható.
Mert a haza lelked része,
Határait belédvéste
Ezer éve,
Ezer éve a hit.

Mert a haza kereszted is.
Betlehemi csillagod is.
Hiába tiporták hadak él,
Hiába tiporták hadak él.
Mert a haza
Mert a haza
Te magad vagy.

Mert a haza minden,
Kínokkal születő mozdulat,
Mit rejt és nem felejt az agy.
A haza te magad vagy.





Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke



Egyik olaszóra sodrán,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok-sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Mért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, miért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés -
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", miért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló miért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, eloldalog -
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul vagy vonul,
Vagy hömpölyög - s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, mért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!





VAN MÉG EGY SZÓ

Úgy állok itt, mint kinek rend ruhája ha foszlik,
Bár moly sose látta, mégis ezerré hasad szét,
Eljöve egybe hű nemzete, mind kora éke,
Ha szakad a szív, még sem szűnik dobogni érte
Nemzet e földön egy van ma ki mindig kesereg,
Tudják bár hazugokról, hogy szavuk csak egy meg egy,
Pedig hát látjátok, mit se számít árulásuk,
Mégis rágódik éveket egy elcsalt vokson.
Tenne helyette tán új törvényt, hisz maga törvény,
Nem idegennek átjátszva népünknek erejét,
Hol van hát végtére is, hol van az ősi virtus?
Hallik-e szó, mire járhatjuk újra a táncot?
Győzelem ünnepe, nem felemás, rideg számok,
Mi szabunk mezsgyét eztán, nem az idegen bábok.
S halljad, halljátok hát jó magyar testvéreim,
Nincs szava maradásra, kik vérünk veszejtenék.

Kell ma szólni e nyelven, méltón, büszke magyarul!
Hol az ezerről mindnek eszébe hazája jut.
Pici vágya, ha van még, titok erdején dajkált,
Úgy foszlik, sorvad a népünk, jövőből mit se lát.
Egy szava, csak egy legyen életre kellő, vitéz!
Szél hátán viszi hírét, világnak csodát idéz.
Mert magnak népe, aki őrzi ősei lángját,
Holtig is, porban is követi egyre csillagát.
Mert nem kell új haza egynek sem, csak az, ami volt,
Vetné parázsára kíntáncra a céda Trianont.
Szólni kell, mert unokáknak meg csak így maradunk,
Álmokat őrző, bércekre súgni visszajárók.
Napra nap, ha keríteni kél vad nyoma mentén,
Úgy jár-kel táltosa most is áldásra közibénk.
S e nagy titkot mások ésszel sose érthetik,
Megtartani kevesek, osztani tudják másét,
Mondani idegenből cifra térítő igét,
Vetni a tűzre rovást, dobot, tiszta gyolcs ingét!
Halljad hát, Európa! Ki tartani véled a magas egeket,
Éneke kél minden magyarnak, neked rettenet,
Hogy egy vala mégis nemzete, úgy szíve szerint,
Küldhetsz csuhást, Kárpát mégis zengi énekeit.
Hangzik a szó szerte a síkon, megtart, haza hív.
Lásd, maradunk, és csak magyarul tesszük a törvényt!

Szórd hát szét, akinek lelke szerint kellhet a szó,
kik megmaradtak, s akiknek nem kell harsogó
csenevész látványország. Indul most útjára
gyújtani tüzeket ormán, régi-új határra.
Végeken innen, mind, aki él és élni akar,
hívja a testvért, magyart hívja most is a magyar.

Ferencváros, 2009. december 4.
Lengyel Károly

Bálint napja
(Bálint napján ha hideg, száraz az idő, akkor jó lesz a termés. Az ország különböző részein más-más hiedelem kötődik ehhez a naphoz.)
A tavaszvárás gondolata kapcsolódik Szent Bálint pap és vértanú – február 14-én esedékes – régi, jeles névünnepéhez. A néphiedelem szerint ekkor tartják menyegzőjüket a madarak, párosodnak a verebek. A Bálint-napi időjárásból – száraz hideg esetén – jó termésre következtettek. A gazdaasszonyok jó alkalomnak tartották ezt a napot a kotlóstyúk-ültetésre, míg a férfinép szerint az ekkor ültetett facsemete bizonyosan megered.
Február 14. – Bálint napja
A földműves háztartásokban mindenfele megindul a tavaszi tevékenység, mert mint Topolyán hallottuk, Bálint napján megszólalnak a verebek, jelzik a tavasz közeledtét. Feketicsen is beszélnek a veréblakodalomról, ami már jó időt jelent. Meg is indul mindenfele a tavaszi munka a gyümölcsösökben: metszik a fákat, a szőlőt, gyümölcsfákat is ültetnek, mert hamar kihajt és megerősödik. Feketicsen azonban a további hideg időnek is van jele: ha Bálint napján megszólal a pacsirta, s azt mondja: „csücsülj be!”, akkor még hidegre kell számítani.
Szlavóniában, Szerémségben, Muravidéken nemcsak a gyümölcsősben kell dolgozni, hanem foglalkozni kell az állatokkal is: most kell párosítani őket, el kell ültetni a kotlókat is.
Topolyán a szeles időt nem szeretik a háziasszonyok, mert ez azt jelenti, nem lesz sok tojás egész évben. A férfiak meg az esőtől félnek, meri a hagyomány szerint akkor kukoricán kívül másból nem lesz jó termés.

Február 12. – Eulália napja

Szlavóniában a földművesek az évszázados tapasztalatok szerint úgy vélik, sőt biztosak benne, hogy az ekkor vetett mag jó termést hoz. Éppen ezért – ajánlják – igyekezzék is mindenki kihasználni az alkalmat.

Elek napja
A csíkgyergyói székely hegyi pásztorok ezen a napon tartották a kígyók ünnepét, mert hitük szerint ekkor bújnak elő a csúszómászók. Ezért a nap dologtiltó és gonoszjáró napnak számított. Előestéjén pásztortüzekkel riogatták a gonosz ártalmakat, és köszöntötték a reményeik szerint közelgő tavaszt.
A kígyók – miképpen a csúszómászók – mindig is undort keltettek, nem véletlenül még mózesi tiltás is van arra, hogy húsukat a zsidók nem fogyaszthatják. A kígyó mint jelkép már az Ádám-Éva legendában is megtalálható, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy ábrázolása a templom építkezéseknél mindig csak a külső falon jelenhetett meg. Az ok a “kint” és “bent”, a “rossz” és a “jó” ellentétének a kifejezésére való törekvés volt. Bévül csak a tiszta, megszentelt jelképek foglalhatnak helyet, és így a bűnök – a kígyó, vagy a hét főbűn – megjelenítése is csak a falakon kívülre kerülhetett. Az ablakrácsok gyakorta csavart, “kígyózó” formája is erre a szimbolikus értelemre utal, mintegy kirekesztve a belső térből a rosszat.
Elemző auditok:

Külső feed