Égi édesanyánk könnyező figyelmeztetése után következik a Nagy Figyelmeztetés, majd 100 nap olyan keresztényüldözés, amilyen még nem volt a világon, aztán elragadtatva a 4 év alattiak és a mennybe tartozók, a többiek haladnak az utolsó ütközet felé

Armageddon nyomában

2019. június 28. - Andre Lowoa


Jézus Szent szíve

Az Úrnap nyolcadát követő péntek, az egyházi év utolsó változó ünnepe. A Szent Szív a vallásos lélek számára Jézusnak az emberért való önfeláldozó, megváltó szeretetét állítja oda követelményül.
A kultuszt Alacocque Szent Margit látomásai szentesítették: a megjelenő Jézus különösen az emberi hálátlanságot fájlalta, és a Szív tisztelőinek az engesztelést, a hónap első péntekjén való gyónást, áldozást kötötte lelkükre. Margit mindjárt a Szent Szív különös oltalmába ajánlotta magát. Ezt a felajánlást később egészen napjainkig jámbor egyének és közösségek, városok és nemzetek követik. Maga XI. Pius az Egyházat is a Szív oltalmába ajánlotta.

A brazil államfő, Bolsonaro felhívása: „El akarják venni Brazíliától Amazóniát”

Bolsonaro aggódik az októberi szinódus miatt. Az Amazonas-alföld legnagyobb része Brazíliában terül el. Latin-Amerika legnagyobb és legnépesebb országának, Brazíliának államfője szó szerint ezt nyilatkozta a Valor Economico napilapnak: „El akarják tőlünk rabolni Amazóniát. … Új államokat akarnak brazil felségterületen létrehozni. … A három A-ról van szó: Egy 136 millió hektár nagyságú területről az Andoktól Amazónián keresztül az Atlanti óceánig. Ezt a hatalmas területet a környezetvédelem nevében globális kontroll alá akarják vonni. … El akarják venni tőlünk Amazóniát, de ezzel mi nem értünk egyet, … azt akarom, hogy Amazónia továbbra is a miénk maradjon.”

Az Amazonas medencéről a három A (németül AAA-folyosó, portugálul Caminho da Anaconda, spanyolul Corredor AAA = Andok, Amazónia, Atlantik) szólam alatt Brazílián kívüli erők már évek óta politikai és gazdasági terveket kovácsolnak, melyek azt a célt szolgálják, hogy elvegyék Brazíliától a gigantikus nagyságú, nagyon alacsony népességű, de ásványi kincsekben igen gazdag terület feletti szuverenitást. Ezt a lopódzó elvételt tőlük nem háború, hanem a környezet- és egy egyedülálló ökoszisztéma védelmének nevében kifejtett nemzetközi nyomás segítségével akarják végrehajtani, ami Bolsonaro szerint csak ürügy.

E terv egyik képviselője, a baloldali Juan Manuel Santos, aki 2010 és 2018 között Kolumbia államfője volt. 2015 februárjában elmondott programbeszédjében már beszélt a hármas-A-tervről, és a Martin von Hildebrand etnológushoz fűződő kapcsolatáról. Martin von Hildebrand unokája Dietrich von Hildebrand katolikus filozófusnak. [Dietrich von Hildebrand özvegye nem is olyan régen vett át valami magas kitüntetést a Vatikánban – micsoda véletlen!]
Martin von Hildebrand 1943-ban született New Yorkban, de Kolumbiában nevelkedett, ahol szülei 1949-ben az ország az első magán-egyetemét alapították meg. 1968 után néhány hónapot a trópusi őserdő indiánjai között töltött. [Ezek szerint ő is a 68-es nemzedék lelkes híve lehetett.] Ettől az időtől kezdve az indiánok jogaiért harcol, akiknek Németországnyi nagyságú területet akar „visszaadni”. Már az 1994-es ENSZ találkozó (amiről fentebb a TFP képviselője is beszélt) a „világpolitika témájává tette a trópusi erdők megmentését”. E terv mögött Martin von Hildebrand állt, akinek az a meggyőződése, hogy csak az indiánok titokzatos, mitikus-misztikusba emelkedett tudása tudja a trópusi erdőket megmenteni. Valójában faji konfliktus szitása áll a háttérben, mely azt célozza meg, hogy a fehérekből ellenséget csináljanak; e kép kialakításához az indiánok az ötletet és a segítséget a fehérektől kapták és kapják.
E fehérek egyike, Martin von Hildebrand, hozta létre a Fundación Gaia Amazonas hálózatot, amit az Európai Bizottság, valamint Ausztria, Svédország, Hollandia és Dánia is támogat. Jó kapcsolatokat ápolnak a brit királyi házzal is. José Lutzenberger szorosan együttműködik ezzel az alapítvánnyal. Lutzenberger, bajor kivándorlók fia, 1990-től 1992-ig Brazília környezetvédelmi minisztere volt. Hildebrand és Lutzenberger közösen megkapták az alternatív Nobel-díjat. Lutzenberger már 1987-ben alapított egy Gaia nevű társaságot, Hildebrand ugyanezt a nevet adta saját, 1990-ben életbe hívott alapítványának. Gaia a görög mitológiában a megszemélyesített anyaföld, a föld istenasszonyának neve. A mitológiában idővel Gaiát tekintették mindenek szülőanyjának.
Hildebrandot elbűvöli a dél-amerikai indiánok animista kultúra- és vallásformái, amit „specifikus kozmológiának” nevez.

Az amazonasi indiánok ezen Hildebrandtól csodált egyházidegen, panteista kozmológiai látásmódja került be az amazonos-szinódus munkaprogramjába. Hildebrand Gaia-alapítványa és Bergoglio politikai karja, Sanchez Sorondo „püspök” (a tudományok és szociális kérdések pápai akadémiájának kancellárja) között szoros kapcsolat áll fenn. Maga Hildebrand magyarázta el 2017-ben Sorondonak a három-A-tervet. Hildebrand találkozójukon azt is kijelentette, hogy az AAA-folyosó megvalósítására már „minden készen áll”, és hogy ehhez hálózatának segítségével minden szálat ő tart kézben. Egy évvel később, Bolsonaro megválasztásával azonban a helyzet kedvezőtlenné vált e terv megvalósításához.
Az Instrumentum laboris-ban található furcsa kijelentések mind megtalálhatók a Fundacion Gaia Amazonas internetes oldalán. Az amazonasi indiánok azt állítják, hogy Hildebrand meg van róla győződve, hogy „az ő sámánjaik a trópusi erdőkben befolyásolni és gyógyítani tudják az energia-áramlatokat”. „Tehát a világ egészségének érdekében kell ezt a területet idegen – vagyis nem indián – emberi befolyásoktól megtisztítani.”

Ebben az archaikus kontextusban, hogy finoman fejezzük ki magunkat, marxista, felszabadulás-teológiai, indián és klíma-hisztérikus irányzatok keverednek szokatlan szövetségben. Az ürügyek mögött a brazilok nagyon is valóságos gazdasági érdekeket sejtenek, nevezetesen, hogy az AAA-korridor létrehozásának tervezői és támogatói ilyen módon akarják e hatalmas terület erőforrásait bizonyos körök kezére átjátszani; de legalábbis azt akarják megakadályozni, hogy ezeket Brazília használhassa fel, hogy ezzel Latin-Amerika leginkább felfelé törekvő államának kárt okozhassanak.
Mindezeken túl azt sem szabad elfelejteni, hogy az abortusz-lobby térképén Brazília a legnagyobb fehér folt. Ebben az országban a magzatokat még mindig csak nagyon kivételes esetekben szabad megölni. 2016-ban a WHO és az ENSZ a média és milliárdos magán-alapítványok segítségével gyors csellel akarta elérni az abortusz legalizálását. Ürügyül az említett erők összjátékával létrehozott cika-pánikot vetették be. Próbálkozásuk azonban nem sikerült. Amivel a cika-vírus is egyik napról a másikra eltűnt a semmibe.

(forrás: www.katholisches.info – 2019. június 24.)
http://www.katolikus-honlap.hu/1901/amazonas.htm

Június 24. – Szent Iván ~ Búzavágó Szent János napja

A szegedi kirajzású falvakban e napot Búzavágó Szent János napjának szokták emlegetni. A nyári napfordulat napja ez, melyet ősidőktől fogva Európa-szerte lángoló tűz gyújtásával ünnepeltek. A tüzet háromszor kellett átugrani, hogy a tűz tisztító ereje átjárja az illetőt. Ez a Szent Iván vigíliáján, előestéjén Európa-szerte gyakorolt kultikus-játékos célú tűzgyújtás és a tűz átugrása a tűz tisztító, gyógyító, termékenyítő, szerelemvarázsló erejébe vetett archaikus hiten alapult. A nyári napfordulatot ünneplik vele.

A tűz gyújtása és átugrása még nemrégen is szokás volt sok helyen, pl. Padén, Szajánban, Pacséron, a szerbeknél, magyaroknál egyaránt. Horgoson Móra István jegyezte fel a szokást. A tűz körül ugrándoznak, táncolnak, nótáznak, éneklik a közmondásosan hosszú szentiváni énekeket.

A tűz körüli elhelyezkedésről szól a következő részlet:

„Tüzet megrakáljuk, négy szögre rakáljuk:
Egyik szögén ülnek szép öreg emberek,
Másik szögén ülnek szép öreg asszonyok,
Harmadikon ülnek szép ifjú legények.
Negyediken ülnek szép hajadon lányok.”

A tűzbe dobált és a tűzben megsült korai szentiváni almának gyógyító erőt tulajdonítanak. Verbicán a tűzbe dobott gyümölcsöt a család gyermekhalottjának szánják.

E napon a lányok virágkoszorút fontak, és a fejükre tették. Hazatérve a koszorút a ház elejére akasztották, hogy le ne égjen. (Ez a szokás Vajdaság-szerte minden népnél megtalálható.)

A lányok párosan ugrottak át a tüzet az udvarlójukkal, hogy megtisztuljanak, termékenyek legyenek, és gyermekeket nemzzenek.

Vidékeinken a háborús évekig dívott ez a szokás, de itt-ott még ma is fellobognak a szentiváni tüzek. Doroszlón, Padén, Szajánban, Verbicán, Pacséron még nemrégen is olvashattuk a szokás megtartásáról.

Topolyán – Borús Rózsa szerint – a tüzet utcánként gyújtották. Egy idősebb férfi gyújtotta meg, a fiatalok és gyerekek pedig mezítláb ugrálták át. A lányok a szoknyájukat a lábuk közé fogva ugrottak. Ügyesen kellett ugorniuk, mert sok szempár követte ugrásukat, főleg a menyasszonyt kereső legényeké és az anyósjelölteké. Közben énekeltek. Aki hétszer át tudta ugrani a tüzet, azt semmi betegség nem fogta. A tűz általában egy évig véd a betegségtől, egy évig tartja távol a rosszat a közösségtől. Az öreg férfiak pálinkát öntöttek a tűzre, hogy bőven legyen pálinka a következő évben. Az asszonyok egy-egy szakajtó szentiváni almát öntöttek a parázsra. Ha megsült, a parázsból puszta kézzel kikaparva ették meg ott nyomban azon kormosan, hogy ne fájjon a torkuk. Akinek kisgyermek halottja volt abban az évben, az nem ehette el a halott elől az almát. Szanádon, Szajánban, Verbicán, Kishomokon, Horgoson és Zentán nem a tűzbe dobták az almát és más gyümölcsöt, hanem a tűz köré öntötték, a gyerekek kapkodtak utána, azután közébük öntöttek egy vödör vizet. Utána hazamentek. Az idős emberek is fél lábbal kanyarítottak a tűz fölött egyet, mondván: „Kelés ne légy a testemen, törés ne légy a talpamon!” A Muravidéken a szentiváni tűz hamvából hazavisznek, a gerenda közé teszik, hogy óvja a házat, bele ne csapjon a villám. Doroszlón a falu szélén rakták a tüzet, nehogy tűzvész legyen, mert minden ház nádtetős volt. A fiatalok, asszonyok ugrálták körösztül a tüzet. Pacséron még 1979-ben is ugrálták a Szent Iván-tüzet szerbek, magyarok. Református falvakban általában nem volt szokás a tűzugrálás, illetve ha volt is, más napon történt.

Általában késő estig tartott a szórakozás. Mezítláb taposták el az elhamvadt tüzet, így egy évig sem szög, sem tüske nem ment az illető lábába.

Az idős asszonyok, férfiak sötétedéskor elindultak a határba szentiváni bogarat gyűjteni, hogy elkerülje a házat a baj. Egyesek a holdvilágnál gyógyfüveket szedtek, mert a Szent Iván éjszakáján szedett gyógyfűnek van a legerősebb gyógyító hatása.

Az is szokásban volt Doroszlón, hogy mikor misére mentek, akinek volt szőleje meg bora, vitt egy litert, megszenteltette, és azt itták.

Pacséron e napon „ivansko cveće”, mezei virágokból font koszorú került minden ház homlokzatára óvó szereppel.

Más szokások is fűződnek a naphoz. Szlavóniában Szent Ivánig nem szabad megveregetni az almafát, mert elveri a jég a határt. Bánát, Bácska öregasszonyai Szent Iván éjszakáján harmatot szednek, hogy útját állják a marhavésznek.

Sokan azt tartották, hogy Szent Jánosra megszakad a búza töve. A Bácskában azt mondják, „megszólal a gabona”, azaz szőkülni kezd. Őszi répát, retket vetnek e napon.

Idő- és termésjósló nap is Szent Iván: 40 napig olyan idő lesz, mint ezen a napon. Ha esik, kevés dió és mogyoró terem, azt mondják, sült hagymát ehetünk majd mogyoró és répa helyett. Azt is tartják, ha megszólal a kakukk ezen a napon, akkor olcsó lesz a gabona.

Balázs Mátyás oromhegyesi pásztor, visszaemlékezve gyermekkorára, mondja: „Szent Ivány estéjén nagy tüzet raktunk, ezt szentiványtűznek neveztük, ezt mink gyerekek ugráltuk át. A tűz körül gyümölcsöt is szórtak a felnőttek, aminek mi nagyon örültünk, mert a pusztai gyerek ritkán jutott gyümölcshöz.”



Június 24. Szent Iván napja


A nyári napforduló ünnepe, a szertartásos tűzgyújtás egyik jeles napja.

Alajos és Szent Iván


Alajos napján ránk köszönt a csillagászati nyár. A nyári napfordulat - amint az közismert - egyben a Nap visszaútját is jelzi, és a hónap végéig 3 perccel csökken a nappalok hossza.
Előestéjén sokfelé ágat tűztek a tyúkólakra a rontás és a boszorkányok ellen. A Szent Iván éjjelén szedett gyógyfüveknek különleges hatást tulajdonítottak. Hajnalán az öregasszonyok meztelenül járták körül a földjüket, és harmatot szedtek.
Ezen a napon került sor a híres tűzgyújtásra is. A faluvégen, erdőszélen rakott tüzet háromszor kellett átugrani, hogy Szent Iván - vagy Szent János - közbenjárásával a Szentháromságnál kegyelmet nyerjenek. Ám leginkább a "párosítók", a közös átugrás, az összeéneklés színhelye volt az Iván-napi tűz. A palóc lányok a tűzgyújtás után a legényekkel a kenderföldre mentek, ahol egyenként a kenderbe heveredtek. Azt tartották, hogy amelyikük után a kender feláll, az egy éven belül férjhez megy. A tűzgyújtás alkalmával a tűzbe vetett gyümölcsnek, főként a Szent Iván-i almának gyógyító erőt tulajdonítottak. Egyes helyeken, hogy a ház le ne égjen, a tűzgyújtáskor viselt koszorút feltűnő helyen a falra akasztották. Úgy tartották, hogy a Szent Iván-napi tűz megvéd a jégesőtől, a dögvésztől, a gonosztól és jó termést biztosít.
Szent Iván a korán elhunyt gyermekek védőszentje. A gyermeküket korán elvesztett fiatalasszonyok, a tüzet körülülő gyermekeknek gyümölcsöt osztogattak, míg ők maguk nem ehettek belőle.

Úrnapja

Krisztus teste, az Oltáriszentség ünnepe, a pünkösd utáni második hét csütörtökje. Kötelező ünneppé IV. Orbán pápa tette 1246-ban. Az ünnep és a körmenet elterjedésével szokássá vált az oltáriszentség körülhordozása, aminek a népi hitvilág a gonoszt, a betegséget, a természeti csapásokat elűző erőt tulajdonított. Megünneplésére hazánkban 1292-ből és 1299-ból vannak adatok.
A XII-XIV. század között keletkezett az a szokás, hogy amerre a körmenet haladt, négy oltárt állítottak fel. Az oltárok fölé sátrakat emeltek. Ezeket a sátrakat nálunk gallyakkal díszítették, a földre pedig virágokat, kakukkfüvet hintettek. A néphit a zöld ágakhoz és az elhintett füvekhez különféle hiedelmeket fűzött. Mihálygergén a kunyhóból hazavitt gallyakat a ház négy sarkába tűzték, hogy ne érje villámcsapás. Baranyában az istálló fölé dugták, hogy az állatokon Isten áldása legyen. Székelyföldön az úrnapi virágot a hernyók ellen tették a káposzta közé. Sióagárdon a beteg gyermek fürdőjébe tettek az úrnapjakor hazavitt virágokból. Máshol a virágokat a lábfájás elleni fürdőbe tették és fájós fogat füstöltek vele.


Székelykevén e napon koszorút fonnak virágokból, elviszik a templomba, megszenteltetik. A ganglábra, az ajtó fölé akasztják az úrnapi koszorút. Ha jön „a nagy idő”, három szál virágot kihúznak a koszorúból, és egyesek tűzben, mások szentelt gyertya tüzében elégetik. A virágok füstölnek a tűzben. Közben az Úrangyalát imádkozzak. Remélik, hogy elkerüli őket a zivatar.

Két potenciálisan élhető bolygót is találtak egy közeli csillag körül

A keddi bejelentésen a csillagászok azt mondták, még vizsgálják, hogy a két Földhöz hasonló bolygó valóban lakható-e, és hogy megtalálható-e rajtuk az élet valamilyen formában.

A bejelentés szerint Teegarden csillaga körül, melyet 2003-ban észleltek először, két sziklás bolygó kering – olvasható a National Geographic cikkében.

A csillagot a NASA asztrofizikusa, Bonnard Teegarden fedezte föl, amikor olyan közeli vörös törpék után kutatott, amelyek eddig elkerülték a felderítést.

Teegarden csillaga egy M típusú vörös törpe,
amely valószínűleg legalább nyolcmilliárd éves, vagyis kétszer több, mint a Nap, tömege pedig a Nap tömegének kilenc százaléka.

Ez az ultra hűvös M színkép típusú vörös törpe energiája nagy részét az infravörös tartományban sugározza, csak úgy, mint a Trappist–1, amely körül hét földszerű exobolygó kering.

A Teegarden csillag távolsága azonban csak egyharmad a Trappist–1-hez képest,

mindössze 12 fényévre található a Naprendszertől.
A körülötte keringő két bolygó (Teegarden B és C) tömegében és méretében hasonló a Földhöz, és mind a kettő olyan pályán kering, amely lehetővé teszi a folyékony halmazállapotú víz jelenlétét a felszínen.

A két bolygó és a csillag vélhetően hasonló korúak, ami elegendő időt jelent ahhoz, hogy az élet megjelenjen rajtuk.

Teegarden csillagát három éve vizsgálják, és több, mint kétszáz mérés igazolta a körülötte keringő két kisebb bolygó jelenlétét. A megfigyeléseket az is segíti, hogy a csillag jelenleg nyugodt állapotban van, és nem észlehetők a felszínén kitörések.

A Teegarden B keringési ideje 4,9 földi nap, míg a Teegarden C ideje 11,4 nap.

Ignasi Ribas, a Katalóniai Űrkutatási Intézet szakértője azt nyilatkozta az Astronomy & Astrophysics tudományos lapnak, hogy a Teegarden mindkét bolygója potenciálisan lakható, és meg fogják vizsgálni, hogy valóban alkalmasak-e életre, és vajon találhatók-e életre utaló jelek rajtuk.

A biztos kijelentésekhez azonban még további megfigyelésre van szükség. Lehetséges például, hogy a számítások ellenére a két bolygó keringési ideje gyorsabb, ami gátolhatja a lakhatóságot.

Forrás: www.hirado.hu

Mi hunok 300millióan vagyunk

Bódás János: A MENNYBE MENT JÉZUSHOZ

Uram, ha most onnan lenézel,
lásd: a lét most sincs tele mézzel,
hogy rengeteg bűn, kapzsiság van
e szüléstől nyögdécselő világban.
Még nem mérték az igaz ember,
az az "igaz," kinél a fegyver,
az akar "jót," aki hatalmas,
a szegény, gyenge neve: hallgass!
... BÉKE?!... Öt kontinens rivallja
s a kapzsi ember meg se hallja,
sõt, a nevedben ölni készül,
s Te is, nem úr vagy már, de vádlott:
-- így váltottad meg a világot?

Engem nem tántorít el Tőled,
ha nem mindig látom erődet
de száz ok, érv, kínos eset
szól napról napra ellened
s a gyenge hit megtántorul,
ha nem látja: Te vagy az Úr!

Uram, nem magamért esengek,
de százmillió ember szenved,
tetű, éhség, rabszolga-járom
gyötri őket. Ezeket szánom.
Mocsok, sötét odúk penésze
s börtönfenék... Ez sokak része.
Csontváz-anyák korcsokat szülnek
s mind átkozódva, sírva tûrnek,
szívük már robbanásig megtelt
atom-erejű gyűlölettel...

A szenvedők nevében kérlek,
add, hogy legyen élet az élet,
ne köss békét herék hadával:
a munkát övezd glóriával.
Nem kívánjuk, hogy Tündérország
legyen a Föld... Hadd hulljon orcánk
harmata - de legyen az ember
ember, nemes, szép küzdelemben.

Tedd ujjongóbbá dalainkat,
ritkítsd meg sűrű sóhajunkat
s adj jó békét - ne majd a mennyben,
de a Földön is!... Ámen, ámen.





Kerecseny János
A MAGYAR NÉPHEZ


Ti Félistenek az ősi Kárpátokon!
Nők és gyermekek, munkások, katonák,
Aggok és ifjak, kik a halálsáncokon
Rohantok tűzön és vason, vakon át,
Nem félve börtönt, vérpadot, kudarcot -
Felvettétek a reménytelen harcot:
Hozzátok nem méltók senki törpe mások!
- Köszöntlek titeket, dicső Óriások!

Új Tamerlán ellen, kik fellázadtatok,
Mert szolgaságot nem tűrt hős éneketek:
Kik száz Batu előtt harctáncot roptatok,
Mert szabadságot követelt véretek:
S hogy kivívjátok a legnagyobb Kincset,
Szétzúzva gyűlölt, vörös rabbilincset:
Dalolva mentetek halni, fegyvertelen:
- Örök fény övezzen sok ezer Névtelen!

És megdúltátok e kor Dzsingisz-khán hadát,
A "verhetetlen Arany Horda" népét:
Megdöntve vak hitek gyáva téves tanát
- Átformáltátok ezzel a Föld képét!
Zúg már Nyugaton a szabadság szele,
Kitisztult kábult álmodozók feje,
Kik bódító boruk negyven évig itták
- Ti ráztátok fel őket, gyönyörű Szittyák!

Ti Félistenek, csak tiétek az érdem,
Ha a tunya világ végleg feleszmél...
- Drága hősi fajtám, büszke magyar Vérem:
Diadalt vívtál, hazug, vörös eszmén!
Diadalt arattál: gyász-győzelmi tort.
Gyermek és asszonyvér Egekre sikolt,
Tankok talpáról csöpp kisded vére jajgat...
- Van-e nemzet, mely ily gaztettre is hallgat?!

Nem Nem veszhet ki így a lelkiismeret.
Egy gyilkost is üldöz száz ország hada,
A Föld népe olyan hitvány mégsem lehet,
Hogy futhat milljó, mint erdők dúvada!
- Bízzatok, parittyás hősi Dávidok,
Követek talált: Góliát már inog...
És felcsattant, süvölt az Igazság szója,
Édes Magyar Népem, Neked is üt óra!

Ti Félistenek a bérces Kárpátokon!
A kultúrvilág figyeli harcotok,
Úgy érez veletek, mint szenvedő rokon,
S megáldja halálba-indult arcotok...
De fegyvert is fen jog és törvény szerint,
És erős kezével kitartásra int!
Európa hívő népe mind háborog:
Remegnek már a poklos sátán-táborok!

És itt - a szabadság véráztatta földjén,
Pirul az arc: a magyar ököl feszül...
Gyászköntös van New York Liberty bús Hölgyén,
De mellét vaspáncél fedi már mezül!
Szobor ajkáról tiltó szó zúg s teper:
Gyilkosok, ne tovább! Lehullt a lepel!
Elég volt a gyermek- és asszony vér folyam.
Mert ha mozdulok: A Földön nem volt olyan!

Óh, ti Félistenek a szent Kárpátokon,
Kiknek hű vére patakokban csorog:
Bízzatok, mert ősi, hősi vártátokon
Oldalatokra állt Isten és a Jog!
Szívetek kelyhének hő áldozatja:
Tisztelettel tekint rátok jó és gonosz,
És a világ első népe elé soroz!

Ti Félistenek a véres Kárpátokon!
Nők és gyerekek, munkások, katonák,
Aggok és ifjak, kik a halálsáncokon
Rohantok tűzön és vason, vakon át:
Köszöntlek titeket hős Óriások!
Csodállak, tisztellek győztes Csodások!
- Könnyező szememben a dicsőség ragyog
S áldom Istenem, hogy: én is magyar vagyok!


(Cleveland, 1956. október 25.)





Áron


Uram, Teremtőm, Istenem,
megleltem hazám, de még nem ismerem.
Van egy régi térkép mit kaptam rég.
Apámé volt, így mondta: legyen tiéd.


S mondta még azt is, él itt egy büszke nép,
ahonnan a folyók vize messze ér.
Hol a madár, ha felszáll, s eljut az Égig,
távol a Föld, közel neki mégis.

Messze vagy Istenem, messze vagyok én is.
De itt vagy velem, itt vagy velem mégis.
Testvér a testvérnek, nem lehet gyilkosa,
egy fáradt sólyom szárnyán érkeztem haza.


Ide, ahol a napfény, baráti szó,
Ide, ahol tudják, jó az, ami jó.
Ide, ahol védik, az ősi határt,
Ide, ahol a jó szó, szívekre talál.


Uram Földön, Égben, legyen akaratod,
él itt egy nép, védd meg a magot.
Uram Földön, Égben, szívünk adtuk érted,
Ne engedd elvegyék az ősi büszkeséget!


Kapaszkodunk a semmiben,
üldöznek mert élünk.
Adj nekünk erőt, hogy messzire érjünk.
Adj erőt Istenem, bírjam küldetésem!
Megmaradjon a szó, megmaradjon a népem!


Messze vagy Istenem, oly közel mégis,
Az igazság miénk, felér hozzád az Égig!
Sokan álmodunk - mégis - egyedül vagyunk,
amíg lehet magyarul, magyarul imádkozunk.


Sokáig éltem a hegyekben, tán bűnös vagyok én is,
de ím most itt vagyok, vigyél a keresztúton végig!
Segíts nekem apám, ki itt fekszel a sírban,
Segíts, hogy megtaláljam népem, küldetésem!






Az utolsó "Tordai Országgyűlés"

"Elmondja, hogy mint lett a hazának veszte,
S ez a drága föld most, bitangra eresztve,
Raberdőket táplál, jaj, rabkalászt érlel!
Rabmagyarok sorsát hűséges beszéddel
Megrajzolja, festi, úgy, hogy a táborbul

Haragos moraj kél, tompa zúgás mordul.
- Hát akik szabadok? - Kiáltoznak többen.
Kuruc Balázs lelke szomorúra döbben.

A csonka hazában, hajh, alszik a lélek.
Ha ti azt tudnátok, a magyar mivé lett!
Koncért marakodik, aranyborjút épít,
Becsmérli, gyalázza egymást, saját vérit,
Nem tud felriadni, sziklaeggyé lenni,
Nem állítja meg a pusztulását semmi! . . .
Tettekre már hitvány, de nagy a beszédben!
Gőgösebb, tunyább, mint volt valaha régen!
A megásott sírját vigalommal nézi,
Sok öröklött bűnét újakkal tetézi,
S ha az Isten nem küld egy riasztó lelket,
Végképpen elalszik, nyomtalanul elmegy! . . .

A süveget, vértet szembehúzva mélyen,
A nagy országgyűlés hallgat szégyenében."


"De legyetek készen, mert eljön az óra,
Mikor csatakürtös vértalálkozóra
A felébredt magyar hozzátok kiált majd,
Hogy jöjjetek víni ezt a végső párbajt! "


Benke Tibor





Csodaszer

Nem vagyok én varázsló,
De még csak csodaszer sem vagyok.
Hozzátok szólok és beszélek Magyarok!
Amit most mondok, mondhatnám én is éppen,
De valaki más mondatja vélem.

És nem az ördög az, tudom biztosan,
Mert ő Istent nem dicsőitené ily magasztosan,
Angyal szállt meg: azt hiszem
Ő mondatja mindezt énvelem.

Mert az én szám ilyen ékesen,
Nem nyilt szóra még sohasem.
És hogy miért éppen én, ki igy szólhatok?
Nem rejtem véka alá e titkot sem,
S ebben a dologban még szerény sem vagyok.

Mert ALÁZAT van bennem sok,
És mint a köszikla, oly KEMÉNY is vagyok,
Ha Isten útján akarunk végigmenni,
Ahhoz elengedhetetlen e két dolog.

A nehéz sors ALÁZATRA nevelt,
S hogy e terhet el tudd hordozni,
Nem elég csupán az alázat,
KŐKEMÉNYNEK is kell lenni.


Tejut, 2oo9. szeptember 1o.





Szabó László Dezső: Ébredj végre magyar!

Ötven éve, hogy a pesti srácok,
az utca népe lerázta bilincsét,
és tankok elé dobta életét.
Életét, legnagyobb kincsét…
Ötven éve… és most hol tartunk?
Hol vagy szerelmes Forradalmunk?!

Ma a szabadság furcsa léte
gyöngyözik fáradt homlokunkon;
ma már nem a szovjet hízik
szocialista nyomorunkon.
Ötven éve… és most hol tartunk?
Hol vagy szépséges Forradalmunk?!

Ma kendőzetlen rabol a tőke,
úgy fosztogat, ahogy akar,
nincs védelem és nincs menekvés,
csak tehetetlen agyzavar.
Ötven éve… és most hol tartunk?
Hol vagy gyönyörű Forradalmunk?!

Ébredj magyar!
Nem érzed, hogy lenyúlnak?
Nem látod, mesteri kezek
rád mosolyogva, kirabolnak?!

Elveszik kenyered, elveszik jó borod,
vész az ifjúságod, elveszik agg korod,
elveszi földedet, elveszik a tájat,
elveszik a múltadat, most már az se fájhat!
Elveszi mosolyod, elveszik a könnyed,
mert a rabszolgának így se lehet könnyebb,
elveszik a lelked, el gondolatodat,
elveszik hitedet, napodat, holdadat,
elveszik utódod, elveszik jövődet,
kiürült fészkedbe idegenek jönnek.
Lopják büszkeséged, elveszik faludat,
elveszik nyelvedet, elveszik dalodat,
elveszik a sírod, elveszik jövendőd,
elveszik a sírod, elveszik jövendőd,
elveszik a Istened, elveszik teremtőd!

Ötven éve… és most hol tartunk?
Hol vagy vérrel megszentelt Forradalmunk?!

Ébredj magyar!
Csak akarnod kell és vége!
Vége lesz a rossz álomnak,
hogy akik ellen harcoltál,
a mai napig uralkodnak!!

Csoda esett, most éppen ötven éve…
Csinálj magyar most is csodát!
Ébredj fel végre alvó nemzet,
hadd nézzen nagyot a világ!





Gyömrő, 2006. július 16.




Gyergyótölgyes kellős közepében...

Gyergyótölgyes kellős közepében van egy nagy kaszárnya.
Ott székel a huszonegyes vadász parancsnoki szárnya.
Huszonegyes határvadász Horthy katonája,
Mert ő néki széles e világon, sehol nincsen párja.

A kaszárnya széles udvarában nyílik a muskátli,
Sír a kislány, hulldogál a könnye, el sem is akar állni.
Ne sírj, ne sírj te barna lány, büszke lehetsz rája,
Bús szívednek egy huszonegyes vadász a hűséges párja!





Sajó Sándor: Magyar énekKÉP


Uram! tudd meg, hogy nem akarok élni,
Csak magyar földön és csak magyarul;
Ha bűn, hogy lelket nem tudok cserélni,
Jobb is, ha szárnyam már most porba hull;
De ezt a lelket itt hagyom örökbe
S ez ott vijjog majd Kárpát havasán,
És aztán belesírom minden ősi rögbe:
El innen, rablók ez az én Hazám!

És leszek szégyen, és leszek gyalázat
És ott égek majd minden homlokon,
S mint bujdosó gyász, az én szép Hazámat
A Jó Istentől visszazokogom;
És megfúvom majd Hitem harsonáit,
Hogy tesz még Isten gyönyörű csodát itt:
Havas Kárpáttól kéklő Adriáig
Egy Ország lesz itt, egyetlen s Magyar!"






Nagytakaritás

Jártamban-keltemben
Azt láttam, hogy semmi sincsen rendben,
Gyorsan nekiláttam rendet rakni én,
De figyelmeztettek: Itt minden a helyén.

Nem úgy van az komám,
Szólok vissza én,
És sietve folytatom dolgomat,
De akkor már az orromra koppintanak.

Ott állok értetlen,
S bambulok a fertelmen.
Újra seprűt ragadok,
S nyomban kitakaritok.

De ekkor már a nagyfőnök jön felém,
S kiált dörgedelmesen,
El lehet menni, ha nem tetszik itt semmi,
"Rendbontókra" nincs szükség!

Értetlenül nézek én,
De hiszen itt semmi sincs a helyén,
Hebegtem-habogtam,
De oly mérgesen nézett rám, hogy inkább elkotródtam.

Tűnődtem magamban,
Hová kerültem én?
És vajon ki a bolond?
Ők, vagy én?

Beálltam hát a sorba,
És mint a többi birka, fejreálltam én,
S csodák csodája,
Valóban minden a helyén.

Akkor döbbentem rá,
Hogy két lábon állok én,
S a világ áll a feje tetején.


Tejut, 2oo9. Szeptember 12.




Hajas István: Ne sírj, Anyám!




Anyám, ha erre Nyugat felé nézel
S hiába várod bujdosó fiad,
Ne sírj Anyám, ha borús még az égbolt,
Egyszer felderül, egyszer felvirrad.
Egyszer, ha majd az ajtódat kitárod,
A hajnalpír az arcodra ragyog:
Ott áll előtted fiad, akit vártál,
S kiáltom: Anyám! Ne sírj, itt vagyok.

Hoztam a hajnalt, amit várva-vártunk.
Zokogva léptük át a szent határt.
Amerre jöttünk, ölelő karokkal
Egy eggyéolvadt nemzet lelke várt.
Ezernyi kérdés szállt el az ajkakról:
Mi van fiammal, jön-e az uram?
Kisunokámat hozza-e a lányom,
Hát a vejemmel, menyemmel mi van?

Jönnek. Mind-mind és örökbékét hoznak,
A bujdosásból Krisztus visszatért.
Ne sírj, Anyám, ha apám nem jöhet már,
Halálba ment a magyar nemzetért.
Ne sírjatok, kik mindhiába vártok!
Virág fakad a hősi sírokon.
Vérünk és könnyünk nem folyt el hiába,
Magyar áll őrt, az őshatárokon!

Anyám, nem lesz több rémületes álmod,
Szent küszöbödön őrködik fiad.
Hősi síroknak békés álmodói
Pihenjetek meg - hazátok szabad!
Testvérkarokkal - magyart átölelni
A bujdosóknak hada hazatart.
Amerre járnak, örömkönnyes arccal
Zengik, hogy: "Isten, áldd meg a magyart!"






Radnóti Mikós: Nem tudhatom...



Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.


1944. január 17.





Lengyel Károly: Ott ahol éltet a négy folyó

Most a rónák nyár tüzében ring a délibáb.
Tüzek gyúlnak, vakít a fény, ragyog a világ.
Dombok ormain érik már a bor.
Valamennyi vén akácfa menyasszonycsokor.
Zöld arany a pázsit selyme, kék ezüst a tó.
Csendes éjjen halkan felsír a tárogató.

Ott ahol éltet a négy folyó,
megtalál testvéri szó.
Ott ahol a felhők lába még elér,
ezredévről hoz ma hírt a szél.
Szól a kürt az ősi várfokán,
elringat a magyar táj.
S minden szent helyünkre újra száll,
vigyáz ránk a magyar turulmadár!

Kárpáthazát újra kerít, szállnak fellegek.
Fellobbannak az őrtüzek, csillogó szemek.
Még az eget is, öröm jár át,
Szép országunk szíveibe Szent Korona száll.
Szebb lesz a nyár, szebb az ősz is, szebben hull a hó.
Minden házon piros, fehér, zöld a lobogó.

Ott ahol éltet a négy folyó,
megtalál testvéri szó.
Ott ahol a felhők lába még elér,
zeng a dal, lelkekben újra ég.
Szól a kürt az ősi várfokán,
Átölel a magyar táj.
S minden szent helyünkre egyre vár,
újra hív a magyar turulmadár!


Ferencváros, 2009. október 28.








Székelyek, székelyek...

Fenn az égen hadak útja, csillagkaviccsal kirakva
Szittyák serge rajta erede.
Csaba király kivezeti, székelyeket megsegíti
Harci kürtje éjjel üzeni.

Refrén:
Székelyek, székelyek, mindig bizakodva énekeljetek!
Székelyek, székelyek, ősi dallal legyen tele szívetek!
Víg kedéllyel, szorgos kézzel igyekezzen minden székely
Építeni egy boldogabb jövőt!
De ha mégis vész jön rátok, magatokat ne hagyjátok,
Ősi virtus ad nektek erőt.
Ezt a sorsot örököltük, bajtól, vésztől sose féltünk,
Bátran álltuk az idők viharát,
Volt ez sokszor rosszabul is, bízva bízunk lesz még jobb is,
Erre segíts égi jó atyánk!

Ezeregyszáz esztendeje őseink itt teremtettek
Hazát, hazát a Kárpátok alatt.
Ezt védték és úgy szerették, bárhol voltak, nem feledték
Erdély földjét, mely otthonuk maradt.

Refrén

Itt élünk, mert itt születtünk, nem hagyjuk el szülőföldünk,
Jóban, rosszban itten maradunk.
Ez a föld, mely szeret minket, ez adja a kenyerünket,
S ez takar be, hogyha meghalunk.

Refrén

Szálljon végre ránk is boldogság!





Juhász Gyula: Trianon



Nem kell beszélni róla sohasem,
De mindig, mindig gondoljunk reá.

Mert nem lehet feledni, nem, soha,
Amíg magyar lesz és emlékezet,
Jog és igazság, becsület, remény,
Hogy volt nekünk egy országunk e földön,
Melyet magyar erő szerzett vitézül,
S magyar szív és ész tartott meg bizony.
Egy ezer évnek vére, könnye és
Verejtékes munkája adta meg
Szent jussunkat e drága hagyatékhoz.

És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt a kedves Pozsony,
Hol királyokat koronáztak egykor,
S a legnagyobb magyar hirdette hévvel,
Nem volt, de lesz még egyszer Magyarország!
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt legszebb koszorúja
Európának, a Kárpátok éke,
És mienk volt a legszebb kék szalag,
Az Adriának gyöngyös pártadísze!
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt Nagybánya, ahol
Ferenczy festett, mestereknek álma
Napfényes műveken föltündökölt,
S egész világra árasztott derűt.
És nem lehet feledni, nem soha,
Hogy Váradon egy Ady énekelt,
És holnapot hirdettek magyarok.
És nem lehet feledni, nem, soha
A bölcsőket és sírokat nekünk,
Magyar bölcsőket, magyar sírokat,
Dicsőség és gyász örök fészkeit.
Mert ki feledné, hogy Verecke útján
Jött e hazába a honfoglaló nép,
És ki feledné, hogy erdélyi síkon
Tűnt a dicsőség nem múló egébe
Az ifjú és szabad Petőfi Sándor!
Ő egymaga a diadalmas élet,
Út és igazság csillaga nekünk,
Ha őt fogod követni gyászban, árnyban,
Balsorsban és kétségben, ó, magyar,
A pokol kapuin is győzni fogsz,
S a földön föltalálod már a mennyet!
S tudnád feledni a szelíd Szalontát,
Hol Arany Jánost ringatá a dajka?
Mernéd feledni a kincses Kolozsvárt,
Hol Corvin Mátyást ringatá a bölcső,
Bírnád feledni Kassa szent halottját?
S lehet feledni az aradi őskert
Tizenhárom magasztos álmodóját,
Kik mind, mind várnak egy föltámadásra?

Trianon gyászos napján, magyarok,
Testvéreim, ti szerencsétlen, átkos,
Rossz csillagok alatt virrasztva járók,
Ó, nézzetek egymás szemébe nyíltan
S őszintén, s a nagy, nagy sír fölött
Ma fogjatok kezet, s esküdjetek
Némán, csupán a szív veréseivel
S a jövendő hitével egy nagy esküt,
Mely az örök életre kötelez,
A munkát és a küzdést hirdeti,
És elvisz a boldog föltámadásra.

Nem kell beszélni róla sohasem?
De mindig, mindig gondoljunk reá!





Szentmihályi Szabó Péter: Trianon sebei




Trianon sebeit az idő bekötözte,
de a vér átüt még mindig a sebeken.
Idegenek özönlöttek be a földre,
ki fegyverrel érkezett, ki fegyvertelen.
Aki fegyverrel jött, azt fogta a fegyver,
aki fegyvertelenül, azt befogadtuk,
fedéllel, földdel, szeretettel,
nem néztük, ki volt az anyjuk, az apjuk.

Feledd el, jó magyar, jobb, ha feleded
hófödte hegyeid, kincses városaid -
még a fejfákról is letörölték a neved,
templomaidban más nyelven szólal a hit.

Mint gazda, kit ősi házából kivetettek,
s megjelennek a rablók, fosztogatók,
gyorsan leverik a címert s a keresztet,
s a magyarnak bottal osztanak útravalót,
szomorú szemmel néz vissza a gazda,
letérdel, megcsókolja ősei földjét,
aztán csak porát szívja, sarát dagasztja,
néhány régi írás, fakult kép az örökség.

Trianon sebeit az idő bekötözte,
de a vér átüt még mindig a sebeken.
Régi gazdaként lépek a magyar földre,
és szent szavait sohasem feledem.




Papp Anna: Variációk egy témára



1. variáció

Talán a föld,talán az ég,
talán a minden-mindenség
adott erőt.
Talán a tűz,talán a jég,
a közel és a messzeség,
nemis tudom...
de elmondom,hogy borzalom
a tehetetlen hatalom:
csak les,csak néz,
csak vár,csak vár...
a döglött ló, zörgő csontváz már,
de nem száll le,mert azt hisz,
hogy a csontváz továbbviszi.

Talán a csend,talán a szó,
talán az est, a fényfaló
adott erőt,
nemis tudom...
de el kell,el kell mondanom,
hogy csöpög,fröcsög a gyűlölet,
akármi van:
sziszeg, sziszeg...
s a fel-fel, ti rabjai után,
koccintanak...
-hazám...hazám...!?...
Az isten lábát éltetik.
Sikerült megfogni nekik.
Végre !!!!
de mégse jutnak semmire,
merthát a lábnak nincs esze.

Szólít a Nap, szólít a szél,
szólít a nyár,szólít a tél,
harsog március szent szava:
Ne add, ne add fel soha!
Hisz megtanultat mi a harc!
Ezer év óta egyre tart!
Nézd szép hazádat, csupa szenny!
és gyönyörűség tölti el
azt,ki ezt tette vele...
Jöjj el MAGYAROK ISTENE !
itt rendet már csak te tehetsz!
de mi is ott leszünk Veled!


2. variáció

Kuncogás,...mint hegyi patak,
itt-ott felbukkan,.. elmarad....
csend...
aztán akad egy kicsi rés,
és kibuggyan a nevetés...
harsány,ragyogó,tiszta,szép!

Hegyi patak rohan, rohan...
sodorja,mi útjában van!

Oly szépek voltatok,ahogy kacagtatok!
Végre! Végre! Végre
megvan a kezdet !
-a nevetés!
Csak ez kell,...és mennek!
mennek! mennek! mennek!

Mióta a világ,világ,
te győztél mindig, ifjúság !
Te hoztad a változást,az újat !
Nevess,nevess!
-jól megtanultad :
Itt szólni kár,itt nem lehet!
Itt elárulják a nemzetet!
Itt kicsúfolják a magyart !
Itt csak az jó,ki balra tart!
Itt megköszönik a rabságot!
A magyar vidék,minek már most?
-Meghátrált a magyar gazda .
Ferkó büszkén hangoztatja.
Itt vitának nincs értelme,
egy válaszuk van mindenre,
hol sejpítve,hol sziszegve...
mutogatva hátrafele.

Nevessetek,nevessetek!

Fut,rohan a hegyi patak:
útjában szenny,vacak-kacat,
de a patak elsodorja!

,,, 89 - tél és hideg
bolyong a Vencel tér felett...
és mindenfelé emberek...
és csengenek, és csengenek...
a kulcscsomók csak csengenek...

-Nevetés és csengetés,
csengetés és nevetés...
-nem vezényszóra,nem parancsra:
tiszta mélységből fakadva...
s a hatalom belegebed,
ha egy egész ország nevet...
Csodálatos fegyvernem ez!
Nevess! Nevess!
Nevess! Nevess...

...a hegyi patak fut,rohan,
kristálytisztán és boldogan,
a nap tüzében csillogón,
és eléri a nagy folyót.


3.variáció

Sziszegő hüllők serege,
írígykedve néz felfele,
hol galambok szállnak fehéren,
szállnak tisztán,békés szelíden.
Megpihenni egy fára ülnek.
A csúszó-mászó sziszegő népek,
ott tekeregnek a fa alatt...
-Megnézem,mért nincs semmi dal,
szól egy galamb,fehér galamb.
-Szürke nyúlványok serege !
-Fehér galamb, ne gyer ide!
kiált egy héja,s felrepül...
de a galamb mégis leszáll.

...piszkos a tolla,csapzott a szárnya,
kígyómarástól, véres a lába.....

Fehér galamb,mondtam neked:
a békesség itt nem erény,
szelídkedni itt nem szabad!
Változtasd héjává magad!
Nekik te úgyis héja vagy,
nem ismernek galambokat!

Csak tekeregnek mérgesen:
Mi lesz a Földdel,Istenem!

A héja száll, a héja száll...
és azután köröz,...köröz...
-Riad már a kígyófészek,
érzik szelét a veszélynek...
Lecsap a héja.
Látod ezt ?
Itt kegyelmezni nem lehet,
itt kegyelmezni nem szabad !
Változtasd héjává magad!

Szent Vitus

A népi kalendárium jeles napként tartotta számon - 15-én - Szent Vitus ókeresztény vértanú babonás hiedelmekkel átszőtt ünnepét. Nyárkezdő napnak tartották sokfelé, merthogy a pásztorok tapasztalása alapján általában ilyenkor fordul meg az időjárás. A göcseji nép szerint Vid napján jönnek ki a rákok a folyó partjára, jelezvén a várva-várt időváltozást. A napfényt árasztó Vitus jó és bő termést, esője, hidege hetekig tartó hűvös borongást és silányabb gabonahozamot mutat.



Június 15. – Vida ~ Vid ~ Vitus napja

Vitus a vitustánc, nyavalyatörés, őrjöngés, hisztéria, kígyócsípés, kutyaharapás esetében segít.

Mindenütt azt tartják, hogy most fordul meg az időjárás. A rákok – a muravidékiek szerint – e napon kijönnek a folyó partjára, várják a változást.

A Vid-napi időjárás termésjósló is. Jó idő esetén jó termés, rossz idő után rossz termés várható. Ha Szent Vid napján eső esik, hibás lesz az árpa, mondogatják már régóta.

Vitus napján rendszerint viharos, zivataros idő járta, Topolyán ilyenkor gyertyát gyújtottak.




Szentháromság vasárnapja

A pünkösd utáni vasárnap a Szentháromság ünnepe, székelyföldön kispünkösdnek nevezik. Hazánkban - a pápa vonakodása ellenére Kálmán király rendeli el megünneplését. Kultusza tőlünk terjed nyugat felé. A barokkban az egyházművészetben és az egykori városképekben is érződik a Szentháromság misztériuma. Szentháromságnak szentelt templomok már a középkortól jelen vannak a keresztény Európában; később a török, majd a pestisjárványok szorongattatása miatt választják e titulust, s ekkortól, a XVIII. századtól emelik a köztéri Szentháromság szobrokat is.
Jelölésének legegyszerűbb formája a háromszög, amely vagy sugárzó Napot, vagy pedig "Isten szemét" fogja közre. Az első változat oltalmazó céllal a házak homlokzatára, kapubejáratokra került.
Szegeden, de más városokban is a Szentháromság-szobor közelében volt a régi piac: "mögterem minden a Szentháromság laposán" - mondogatták a régiek. Vasárnap délelőtt e szobornál gyűltek össze beszélgetésre az emberek: "minden újság mögteröm a Szentháromság tövibe."
Szerte az országban zarándoklatokat, körmeneteket tartottak tiszteletére és köztéri ájtatosságokat.

Június 14. – Éliás napja

A topolyaiak emlékezetéből viharok, dörgés, villámlás, jégeső, pusztító szélvihar tört elő Éliás napjának időjárására emlékezve. Háztetőket tépett le, kocsikat borított fel, fákat csavart ki tövestül régen a dühöngő szélvihar Éliás napján.
Már hajnalban lehet következtetni a beálló időváltozásra, mondják Borús Rózsa topolyai adatszolgáltatói. Ha a kelő napot szürke felhő övezi, biztosan megérkezik délutánra a neve napját ünneplő Éliás. Különben Éliás olyan buta, azt sem tudja, mikor van a neve napja. De mikor rájön, akkor úgy örül, hogy összehajtja az eget a földdel, akkora lármát csap. Éliás zajos, viharos öröme ellen a régi topolyai öregek szentelt gyertya gyújtásával védekeztek.

Június 13. – Antal napja

Szent Antal a szembetegek, az orbáncos gyulladásban szenvedők oltalmazója. Szent Antal nevéhez fűződik az orbánc elnevezése Gomboson és máshol is. Szent Antal tüzének nevezik a lábon jelentkező tüzespiros gyulladást. Doroszlón, ha valakinek kivörösödött a bőre, és megdagadt, vagy ha a részeg ember elkezdett vörösödni, akkor azt mondták: „No, kiverte a Szent Antal tüze.” A Muravidéken, hogy elkerüljék a Szent Antal tüzet, a bőrgyulladást, az orbáncot, tilos volt tüzet gyújtani e napon. Baranyában az archaikus tűzgerjesztés ünnepi szertartását tovább éltetve ősi módon, két fa összedörzsölésével gyújtották meg hajnalban a konyhában a gyógyító erejűnek, tisztítónak tartott új tüzet. A régi tüzet ugyanis előző este eloltották. Sándoregyházán a „tudós, gurudzsmáló asszonyok”, hogy a szómágia erejével megszabadítsák a betegségtől, ráimádkoztak a betegre.

„Elindult Szent Antal hét lányával, hetvenhétféle famíliával. Megtalálkozott Szűz Máriával. Hova mensz, Szent Antal, hét unokádval, hatvenhétféle nyavalyádval, száraz köszvényedvel, dagadó betegségvel, tüzes orbáncval? Ó, térj vissza, kérlek Krisztusnak öt mélységes sebeire. Mikor az földön járt, hegyek nőttek, kövek tőttek, és mennybemenetele után mindenek megtértek. Térj meg vissza, Szent Antal, szállj nagy havasokra, az oroszlán szivibe, úgy idd meg a piros vérit, szaggasd meg gyenge testit.”

Nemcsak a ráimádkozás, hanem a Szent Antalt ábrázoló érem is gyógyhatású. Székelykevén az egyik „gurudzsmás asszony” nyakában piros madzagon egy Szent Antalt ábrázoló, kopott medálion függ. Vízvetés közben, mikor a szemmel vertet gyógyítva imádkozik, vízbe dobja a parazsakat, beleérteti a nyakában függő medáliont a vízbe. Ezzel a vízzel itatja meg a beteg kislibákat.

Tiltónap Antal napja. Zentán, Topolyán, Csantavéren nem szabad lisztbe nyúlni, mert kelések nőnek az illető kezén. Különösen az asszonyok számára dologtiltó nap. Topolyán pl. kerülték a nagyobb tüzelést, a nagymosást, hogy utol ne érje őket az orbánc, a Szent Antal tüze. Bánát falvaiban rendszerint ilyenkor vetik a lent, viszont a palántálást igyekeznek befejezni Antalig.

Szent Antal napja Zentán férjjósló, szerelemvarázsló nap is. Antal-napkor böjtölnek a lányok, csak kenyér és víz az egész napi ételük, italuk. De ezt titokban egyedül teszik. Éjfélkor felállítják a tükröt az ágy mellé. Mikor az óra üti az éjfélt, feláll a lány, keresztben átlépi az ágyat, közben gyertyát gyújt, és mondja:

„Szent Antal, kérlek,
Mutasd meg nékem
A jövendőbelimet.”

Akkor belenéz a tükörbe, meglátja a jövendőbelijét. Mások szerint, ha a lány férjhez akar menni, éjjel menjen ki a kertbe, fogja meg az egyik fát, és mondja:

„Én rázom a fát.
Fa rázza a fődet,
Főd rázza a vizet,
Víz hozza az én
Jövendőbelimet.”



Június 13. Páduai Szent Antal napja

A háziállatok patrónusa, az egyház legfőbb "alamizsnás" mestere. Kultuszát a ferencesek terjesztették el. Dologtiltó napnak tartották.