Égi édesanyánk könnyező figyelmeztetése után következik a Nagy Figyelmeztetés, majd 100 nap olyan keresztényüldözés, amilyen még nem volt a világon, aztán elragadtatva a 4 év alattiak és a mennybe tartozók, a többiek haladnak az utolsó ütközet felé

Armageddon nyomában

Mi hunok 300millióan vagyunk

2018. november 15. - Andre Lowoa



Sajó Sándor: E rab Föld mind az én hazám


Északon, erdős, kies völgyben,
Ott, ott van az én szülőföldem.
Jaj, azt a földet nem adom!

Délen, kalászos rónaságon,
Ott, ott születtem, oda vágyom.
Nem, azt a rónát nem adom!

Keleten ős föld kínja jajgat,
Erdély szült engem bús magyarnak.
Oh Erdélyt soha senkinek!

Északra, Délre napkeletre
Nézek nagy búsan, keseredve:
E rab föld mind az én Hazám!

Születtem síkon, völgyben, halmon,
Egy kis rögért ha meg kell halnom,
Hát meghalok, - de nem adom!






Édenkert

Nem hiszek a pokolban,
De ha mégis létezik,
Akkor az itt, a Földön van.

Hogy tehettük ezt a Földdel?
Mit Isten oly nagy gonddal,
Szeretettel mivelt és alkotott?
EMBEREK!
EMBEREK?
Vagy inkább emberállatok?

Földi iskolánkat járjuk valamennyien itt e Földön,
Lépegetünk jobbra, meg balra,
Előre, meg hátra,
Ahogy azt a tánctanár a táncórán tanitja.

De táncolni soha meg nem tanulunk,
Mert nem halljuk a zenét,
Az égi zenét, mit Isten küldd nekünk,
Nem halljuk, mert a külvilág zajára figyelünk.

De csendesedj egyszer el,
S meghallod az égi muzsikát
Akkor indulj el utadon,
De csakis előrefele menetelj.

Végső célja mindenkinek az kell, hogy legyen,
Hogy e földi pokol,
Újra gyümölcsöző édenkert legyen.


2oo9. Földanya hava (szeptember) 7. Tejút




 

 




Erdély induló



Felhangzott a szó, zeng az induló,
Győztesek megint, régi zászlaink.
Nézd a gúnyhatárt, széttiporva már,
Várnak újra mind, ősi bérceink.

Édes Erdély itt vagyunk, érted élünk és halunk,
Győz a szittya fergeteg, a rohanó sereg!

Lépteink nyomán, fenn a Hargitán,
Völgyeinkben lenn, tornyok hangja zeng.
Már semerre sincs átkozott bilincs,
Énekeljetek, völgyek és hegyek!

Édes Erdély itt vagyunk, érted élünk és halunk,
Győz a szittya fergeteg, a rohanó sereg!





Simonyi Imre: EZERÉV


Te voltál itt mindég káros
úgynevezett szabójános,
foglalástól évezredig,
Vereckétől Voronyezsig —

Dunán-túltól Tiszán-innen
te voltál itt — boldog Isten —
ezerévig élve, halva,
minden jöttment hajcsár barma.

Lech mezején lettél vérrel
anyakönyvelt européer —
kelet ellen botcsinálta
golyófogó, védőbástya...

Miként az egyszeri foglár:
svábföldön törököt fogtál
két marokkal — s lám nem ereszt
se török, se kettőskereszt...

Meddig is? — Át ezeréven?
--- Kínod nem idővel mérem:
de pallostól tüzes trónig,
derestől bükkfakaróig,

bottól kerékbetörésig,
úrbértől a dobpergésig,
Siófoktól Orgoványig,
tengertúlon vándorlásig...

Néztél csak a nagy egekre,
földnélküli fellegekre:
— lesvén mása mikor támad
az Ács mániás Fiának...

Messzi az ég... S ím alattad
pokolközeli hatalmak
nevedben, ámde ellened
árkolták a történelmet.

Te voltál a huncut paraszt;
akkor is ha csak egy arasz...
de amikor véred kellett;
nemzetfenntartó elemnek,

édes-szent-hazánk-fiának,
gazduramnak tituláltak —
kik köznapon hajjakendnek
is alighogy embereltek.

Bitangságban, veszendőben
tengtél ezer esztendőkben,
földönfutó árvaságban,
e honod-vesztett hazában.

Sorvadtál csak évről évre,
nemzedékről nemzedékre,
hol börtönbe, hol meg zárva
torz ideológiákba.

Bárhovási születésű:
mohácsi illetőségű
voltál ezerévek hosszán
— magad sorsán, ősöd jussán.

Ezerévig voltál káros
Szabó János, Szabó János:
pusztuló a pusztulatban,
mégis elpusztíthatatlan.






Groholy Milán: Háromszor is nem!


Három "Nem"-et mondok, hallgasd meg barátom,
Nem lesz hosszú, s utána veszem kabátom.
Elmegyek Versailles-ig, a nagy palotáig,
Hol mindenki a magyaron hahotázik.
Röhögjön csak! Engem nem tud érdekelni,
Ha kell, karddal, bottal fogunk harcra kelni!
És mért hahotázik a kövér francia?
Mert a magyar neki országát eladta!

NEM adjuk a népünk idegen országnak,
Hogy belőlük kisebbséget csináljanak?!
Hát ezer év után ezért fáradoztunk?
S törökkel évekig ezért háborúztunk?
Hát tudd meg most, te szlovák, ukrán és román,
Hogy népünk átverd, nem tudsz kelni oly korán!
Mert te az országnak nevét átírhattad,
De a magyar lelket meg nem változtattad!

NEM adjuk a nyelvünk sem idegeneknek,
A magyar magyar legyen! Ezt kívánom nektek!
Ha már az Anyaországod így elhagyott,
Hát beszélj magyarul! Nem kérek én nagyot!
Egy napon konduljanak meg a harangok,
Kiknek szemében könny ül - ők a magyarok.
Mert nem elég az, hogy magyar nyelven beszélsz,
Lelked is legyen magyar- ennyi az egész!

NEM adjuk hitünk veszett, pogány népnek,
Kik áldoznak minden állatnak, növénynek!
Katolikus hitünk nem veszed el tőlünk,
Mi csak egy, valódi, igaz Istent félünk.
Színe előtt születünk, esküszünk, halunk,
És ha házasodunk, Isten rá a tanúnk.
Egyhez imádkozunk, és nem az egyikhez,
Életed mellette boldogabb, szebb is lesz.

Három "Nem!"-et mondtam, köszönöm figyelmed,
Fogadd meg jól e versben írt kis intelmet.
Mert három dolog fontos: nemzet, nyelv és hit,
Ezek nélkül elveszünk: magyar nem lesz itt!
Csak mindenféle értelmetlen keverék,
Babilon lesz: nem értjük majd egymás nyelvét!
Hát gondolkozz, beszélj, imádkozz magyarul,
Ha Gonosz tőrbe csal, ellenállj makacsul!


2005. június 03.





Simonyi Imre: MAGYAR

1


Magyar akartál lenni — semmi más.

Magyarnak lenni? — Kell ahhoz
némi szalonspicc: eszmétől rögeszmétől.
S valami finom elmebaj
valami diszkrét téboly.

Másként elviselhetetlen.


2


Igazában és egészében
talán soha nem értetted.
Csupán az igazát értetted.
Meg azt hogy ilyenkor
talán még neked is igazad lehetett.
Valóban: az Egészet nem
de talán a részletet...
A Részletet igen...
a részleteket érteni vélted.
Azt hogy május van
— valahol a Hazában —
vagy azt hogy éppen nincsen május.
S hogy az a Lány
miért is késett hát a randevúról?
Meg azt hogy a hagymásrostélyos
este nyolckor
ott a gyulai Kék Macskában
— igen pont AZ a rostélyos és éppen OTT —
bizony hogy harapásnyi Részlet volt
egy jobbízű Hazából
S még mindig a Részlet:
hogy a zöldszilváni
éjféltájt már a Lány nevét dúdolta
és megkönnyezte a Haza nevét.

Igen a részletek...
Például hogy
a Hazának pedig hazudnod nem szabad
s hogy a Haza sem hazudhat tenéked.
Micsoda fontos részlet:
e két utóbbi micsoda fontos Részlet!
(Természetesen inkább is tenéked
kevésbé a Hazának
amiként ez utólag olykor kiderült...)
S ahogyan már mondottad:
az Egészet nemigen értetted:
az Egészet azt talán sohasem.
(Mert miközben az Egészre figyeltél
hisz — valld meg —
mindig is az Egészet akartad
méghozzá mindenáron
esetleg bármi áron:
ezenközben mindent
mindörökkön túlfizettél
és mindenhez áron felül jutottál:
mindig áron felül
s örökké bóvlihoz.

„Május lány randevú rostélyos zöldszilváni.”
De hisz te magyar akartál lenni semmi más
és nem kapni de adni akartál volna
valami fontosat de mindenáron.
Az Egészet akartad
de az egészet valahogy nem értetted.
Nem értetted hogy miért von vállat
ha meglát
és miért ásít ha nevedet hallja?
Mintha ő sem értett volna valamiképp...)
Hát igen... az Egészet nem...
csupán a Részletet. De azt aztán igen!
A részletet... a Pillanatot... igen.
A Pillanatot értetted.
A Pillanatot:
amikor meg akartál halni érte.
(Tudod-e még hogy miért?)
S azt a Pillanatot:
amikor élni akartál érte.
(Emlékszel-e még hogy miért?)
S volt amikor tenni akartál érte.
(Mit is akartál tenni érte a Pillanatban?)
És volt amikor már
nem is akartál véle egyebet
csupán hogy legyen.
De éppen úgy akár a szerelemben.
(S ez volt valahogy a legnehezebb.)
Élni érte? meghalni érte?
— ha nem is könnyű de nem is olyan nehéz.
Ám lenni véle s egyebet sem akarni!
Összeszűkült szemmel figyelmesen nézni:
szemügyre venni — összeszorult szívvel.
S tűrni hogy szemügyre vegyen:
szívügyét... talán... ó istenem...
Igen meglenni véle
mintegy szemlehúnyva
— de tágranyílt szívvel! de tágranyílt szívvel! —
Igen egymásra nézni s bámulni a földre.
És valamit — talán mindent —
— ha még lehet —
megbocsátani egymásnak.
De mit az istenért?!
Talán az Egészet. Talán a Részletet.
De éppen úgy akár a szerelemben.
(S bizony mondom ez volt a legnehezebb.)


3


Igen magyar akartál lenni semmi más.
Hát ez aztán sikerült az Úristenit.






id. Kiss László: MAGYAR HATTYÚDAL!


Helyett írom szüntelen és végtelen:



Hol is hagytam ABBA, jaj már meg is öregedtem.

a fiatalságomon elmerengve, egy szebb jelenben.

Egy szebb jelen, mely nem jelszó, ha nem meghatározó.

Ez legyen már meg nekem, a JELEN mely nem képmutató.



Ismerem a múltam, a jelenben vagyok, a jövő hamar itt van.

Hiába látom a jövőt megfogni mégse tudom,

Vissza a múltba, emlékezni, és átadni a tapasztalatot.

Az okos tanul belőle, a buta végleg elmerül miatta,

ez így volt az idő végtelenében, jó ha tudod és emlékezetedbe vésed!


Még tíz-éved van Magyar, hogy hazádat visszakapd.

Kilencven éve, volt egy sátáni kacaj,

mely hazádat országodat széttrancsírozta zsugorra.

Azért csak annyira, mert a jog -törvény amit alkottál,

nem adta az egészet oda.


Pedig akartad - titkon, hogy az egész Kárpátmedencét uraljad.

Hát most add vissza, úgy ahogy elveted a jog erejével,

mert az enyém és nem a tied.

A török uralta 150 - évig - ugye tudod, hogy újból teli lett.

Hazám olyan mind a Hold - hol elfogy, hol teli lesz.



Ma ha szóvá teszem, hogy az enyém és nem a tiéd,

lenyílasozol, lefasisztázodól, lenácizól, leterrorizálozol, leantiszemitázodol, lerasszisázodol...

Hát micsoda világ ez? Ha kérem őseim hagyatékát - jussom,

becstelen támadást - megbélyegezést kezdesz a világ felé,

hogy sátáni hangod tovább éltessed.



Hozok én is egy törvényt, hogy a Mars az enyém.

De tényleg az enyém? De hogy az enyém!

Pláne ha már lakják és élet virul ott már.

Soha nem lehet az enyém!



Hozok egy törvényt, hogy a levegő az enyém,

aki lélegzik nekem fizet, de nem keveset!

Hozok törvényt, hozok törvényt, mindenre -

Azért , hogy rajtad uralkodjak örökre!


Meddig mehet ez így tovább, nem tudom -

hisz a nép meg van vezetve, de rendesen -

orránál fogva vezeted mint a barmot,

ahogy én a marhát a vágóhídra vezetem.


Alszik a nép - mert elaltatták,

és aki nem érzi az nem is érti.

MAGYARORSZÁG te ősök ősének,

ősközössége, te voltál a kezdet, a nyelv,

a tudás,hát mivé lettél?


Meg vagy-e még? Leszel-e még?

Amikor már én nem leszek,

ha Magyar vagy -e verset hattyúdalnak nem veszed.

Mert tudód, hogy én figyellek és segítek.

FIGYELLEK ÉS SEGÍTEK, HOGY ÖRÖKKÖN-ÖRÖKKÉ ÉLJ -E FÖLDÖN!

Kelt: 2010. május 1-én a nemzetközi munkás mozgalom megemlékező napján, de hazám drága országom 90.- ÉVÉNEK ELŐRE VETÍTETT megemlékezésére és TRIANON ÉS PÁRIZSI BÉKE DIKTÁTUM ELÍTÉLÉSÉRE!





Nem! Nem! Soha!

Árpád honának népe, ébredj már, veszélyben a haza!
Határid megrabolják ellenid, ha nem sietsz oda!
Nem, nem, soha! Ezt mennydörögd nekik:
Nem, nem, soha! Pusztuljon mindenik!
Szent e földnek minden rögje, védi minden honfi ökle,
Vérét ontja, hogyha kell, sokszázezer magyar kebel.
Harsogjon a kürtök hangja, mely a magyart hívja harcba,
Haljon meg mindahány, vesszen inkább oda,
De e szent földet itt nem adjuk soha!
Nem! Nem! Soha! Nem! Nem! Soha!






Kányádi Sándor: Nyergestető




Csíkországban, hol az erdők
zöldebbek talán, mint máshol,
ahol ezüst hangú rigók
énekelnek a nagy fákon,
s hol a fenyők olyan mélyen
kapaszkodnak a vén földbe,
kitépni vihar sem tudja
másképpen, csak kettétörve,
van ott a sok nagy hegy között
egy szelíden, szépen hajló,
mint egy nyereg, kit viselne
mesebeli óriás ló.
Úgy is hívják: Nyergestető;
egyik kengyelvasa: Kászon,
a másik meg, az innenső,
itt csillogna Csíkkozmáson.
Nemcsak szép, de híres hely is,
fönn a tetőn a nyeregben
ott zöldellnek a fenyőfák
egész Csíkban a legszebben,
ott eresztik legmélyebbre
gyökerüket a vén törzsek,
nem mozdulnak a viharban,
inkább szálig kettétörnek.
Évszázados az az erdő,
áll azóta rendületlen,
szabadságharcosok vére
lüktet lenn a gyökerekben,
mert temető ez az erdő,
és kopjafa minden szál fa,
itt esett el Gál Sándornak
száznál is több katonája.
Véres harc volt, a patak is
vértől áradt azon reggel.
Támadt a cár és a császár
hatalmas nagy hadsereggel.
De a védők nem rettentek
- alig voltak, ha kétszázan -,
álltak, mint a fenyők, a harc
rettentő vad viharában.
Végül csellel, árulással
délre körülvették őket,
meg nem adta magát székely,
mint a szálfák, kettétörtek.
Elámult az ellenség is
ekkora bátorság láttán,
zászlót hajtva temette el
a hősöket a hegy hátán.
Úgy haltak meg a székelyek,
mind egy szálig, olyan bátran,
mint az a görög háromszáz
Termopüle szorosában.
Nem tud róluk a nagyvilág,
hőstettükről nem beszélnek,
hírük nem őrzi legenda,
dicsőítő harci ének,
csak a sírjukon nőtt fenyők,
fönn a tetőn, a nyeregben,
s azért zöldell az az erdő
egész Csíkban a legszebben.

(1965)





Kárpáti Piroska: Üzenet Erdélyből




Üzent az Olt, Maros, Szamos,
minden hullámuk vértől zavaros.
Halljátok ott túl a Tiszán,
mit zeng a szél a Hargitán,
mit visszhangzanak a csíki hegyek?
Erdély hegyein sűrű fellegek.
Ez itt magyar föld, és az is marad,
tiporják bár most idegen hadak,
Csaba mondája új erőre kel,
segít a víz, a tűz, a csillagok,
és nem leszünk mások, csak magyarok!

Ha szól a kürt, egy szálig felkelünk,
halott vitézek lelke jár velünk.
Előttünk száll az ős turul madár,
nem is lesz gát, és nem lesz akadály.
Ember lakol, ha ellenünk szegül,
a székely állja rendületlenül.
Üzenik a gyergyói havasok:
megvannak még a régi farkasok.

Elő velük! Gyertek, segítsetek!
Hollók, keselyűk tépik a szívünket,
rabló hordák szívják vérünket;
ha nem harcoltok velünk... elveszünk!
A honszerző hősöknek hantja vár,
ha odavesz az ős magyar határ,
s ha rablónak kedvez a világ,
mutassunk akkor újabb magyar csodát!

Megmozdulnak mind a csíki hegyek!
A székely föld nem terem kenyeret,
elhervad minden illatos virág,
mérget terem mind a gyümölcsfaág,
Vizek háta nem ringat csolnakot,
székely anya nem szül több magzatot,
vadon puszta lesz az egész vidék,
s ha végzetül még ez sem elég,
a föld megindul, mennybolt megszakad,
de Erdély földje csak magyar marad!


(tanítónő; a románok e verséért 1920-ban felakasztották)

A MAGYAR NYELV NAPJA

Egy szó mint száz, a magyar nyelv ősnyelv! A legkevésbé sem finnugor vagy kechua eredetű. A bármely nyelvben fellelhető szóegyezés csupán a magyar ősiségét igazolja!

A Magyar Országgyűlés 2011. szeptember 26-án egyhangúlag, 339 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül november 13-át a magyar nyelv napjává nyilvánította. Ezzel lehetőséget teremtett arra, hogy évente egyszer a közfigyelem hivatalosan is ráirányuljon a szellemi-kulturális örökségünk és nemzeti identitásunk alapját jelentő magyar nyelvre.
 

Neves személyek a magyar nyelvről

 
Arany János ezt írta szomorúan : 
    "Kisütik, hogy a magyar nyelv 
     Nincs, nem is lesz, nem is volt, 
     Ami új van benne mind rossz, 
     Ami régi, az meg tót."
 

Jókai Mór pedig elegáns és maró gúnnyal tiltakozva ezt írta: "Csak azt mondhatom: a magyarok nyelve mindig magyar volt." 

Széchenyi István: „Az egészséges nemzetiségnek... egy főkísérője a nemzeti nyelv, mert míg az fennmarad, a nemzet is él, bármi sínylődve is sokszor... , de ha az egyszer elnémul, akkor csak gyászfűzt terem a hon, mely a voltakért szomorúan eregeti földre... lombjait." (Hitel)

Czakó Gábor: A magyar nyelv toldalékoló és van egy sajátos szerkezete. Alapeleme a gyök, mely sokfelé képes elágazni, számos szót létrehozva, és úgy épülnek fel a magyar szavak, mint a növény. A magyar filozófiai nyelv, annak ellenére, hogy nincsenek híres filozófusaink, mint a németeknek, de a mi filozófusaink az írók, költők. A magyar, mivel gyökrendű nyelv, nem szakadt nyelvjárásokra, bizonyos gyökökből 500–1000 szó is származott, ami azt jelenti, hogyha egy szó meg akarna változni, akkor az összes többinek meg kéne változnia és ezért a magyar sokkal lassabban változik, mint a többi nyelv.

Grimm a meseíró szerint (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."
 
George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit."
 
Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."
 
Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)
 
Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.) Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medencei ősi volta mellett is kiáll. A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.
 
Isaac Asimov sci-fi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."
 
nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni. (VARGA CSABA: Mire lehet büszke a magyar)
 
Kőrösi Csoma Sándor: „...ha majd a magyar tudósok  a szanszkrit irodalom bővebb ismereteire tesznek szert, csodálkozándanak azon, mekkora rokonság van e régi nyelv és a mi anyanyelvünk között. A magyarság sok régi emléke megtalálható itt, amelyeket az elhagyott helyeken ma már hiába keresünk.”
 
Sir Bowring John (1792-1872): "A magyar nyelv eredete nagyon messzire megy vissza. Rendkívül különleges módon fejlődött és szerkezete visszanyúlik arra az időre, amikor még a jelenleg Európában beszélt nyelvek nem léteztek. Egy olyan nyelv, mely szilárdan és határozottan fejlesztette magát, matematikai logikával, harmonikus összeilleszkedéssel, ruganyos erős hangzatokkal. Az angol ember legyen büszke arra, hogy nyelve az emberiség történetére és múltjára utal. Az eredete kimutatható, meglátszanak rajta az idegen, különböző nemzetektől származó rétegek, melyek összességéből kialakult.
Ezzel szemben a magyar nyelv egy tömör kődarab, melyen az idők viharai a legcsekélyebb karcolást sem hagytak. Nem olyan, mint egy naptár, mely a korral változik. Nincs szüksége senkire, nem kölcsönöz, s nem von vissza, nem ad és nem vesz el senkitől. Ez a nyelv a legrégibb, a legdicsőségesebb emlékműve egy nemzeti egyeduralomnak és szellemi függetlenségnek. Amit a tudósok nem tudnak megoldani, azt mellőzik, mind a nyelvkutatásban, mind a régészetben. A régi egyiptomi templomok mennyezete - mely egyetlen szikladarabból készült - megmagyarázhatatlan. Senki sem tudja, honnan származik, melyik hegységből vágták ki ezt a furcsa, bámulatos tömeget. Hogyan szállították és emelték fel a templom tetejére. A magyar nyelv eredete ennél sokkal csodálatosabb tünet. Aki megfejti, isteni titkot kutat, és a titok első tétele ez: Kezdetben vala az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige."
 
Giuseppe Mezzofanti (1774-1849) bíboros, a nyelvtudományok legnagyobb tudósa, aki élete vége felé ötvennyolc nyelven írt és százhárom nyelven beszélt, ismerve minden hangárnyalatot és nyelvjárást, a következőket felelte mosolyogva, amikor megkérdezték tőle, melyik nyelvet tartja a legszebbnek: ő a saját anyanyelvével, az olasszal szemben elfogult és azt tartja legszebbnek. De hozzátette egy kis gondolkozás után, hogy az emberi gondolat érzelmek közvetítésére szolgáló nyelvek közül, egy kevéssé ismert nyelv, a magyar az, amelyet legkifejezőbbnek tart. "Tudja melyik nyelvet tartom az olasz és a görög után, minden más nyelv előtt leginkább dallamosnak és a verselés szempontjából a leginkább fejlődésre képesnek? A magyart. Ügyeljen, egy feltündöklő költői lángész még igazolni fogja nézetemet. A magyarok, úgy látszik, maguk sem tudják, hogy nyelvük milyen kincset rejt magában..."
 
Chevalier de Berris (1817-1865) francia nemes ezt írta a magyar nyelvről: "Egészen különös ez a nyelv, kissé talán nehéz is. De mindevvel nem törődve, megtanultam, mert jól csengő. Az általam ismert nyelvek közül a legszebbnek és legtisztábbnak tartom. Különösen, ha egy hölgyet hall beszélni az ember, akkor vele együtt a nyelvbe is bele kell szeretni."
 
Brockhaus Lexikon: "A magán- és mássalhangzók szép aránya, a hangok finom árnyalása, minden szótag egyenletes és tökéletes képzése és a magánhangzó-illeszkedés harmóniája pompássá és férfiassá teszik ezt a nyelvet."
 
Nicholas Lezard kritikája Szerb Antal Utas és holdvilág c. regényéről a The Guardianban: "A magyarok tulajdonképpen nem is földi lények, hanem egy szuper-intelligens földönkívüli faj, amelynek sikerült egybeolvadnia az emberiséggel, s csak műveik zsenialitása és nyelvük teljes érthetetlensége árulja el őket."
Luitprant cremonai püspök 910-ben írja, miután a magyarokkal egy éven át állandó érintkezésben volt: "gens hungarorum videlicet christiana..." azaz "a Magyar Nemzet nyilvánvalóan keresztény".
Enrico Fermi olasz atomfizikus (1901-1954) - amikor Fermit megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak! Magyaroknak nevezik őket."

A munka (al)világa: A német munkáltatók sem kímélik a nőket

Egy nemrég hazatért barátunk, aki Németországban, egy készételeket gyártó cégnél dolgozott, elég brutális munkakörülményekről számolt be nekünk.

Merkel nagy “demokráciájában” szabadon használhatják ki a nőket a munkáltatók, olyan munkát adva nekik, mely hosszú, (vagy nem is olyan hosszú), távon tönkre teszi egészségüket.

Barátunknak, aki 35 éves hölgy, egy robotokkal is felszerelt futószalag elején kellett 50 kilós húsos ládákat emelgetni, s borítani a szalagra egész nap.

Maga a láda majd olyan súlyú volt, mint ő, aki 70 kilogramm és senki nem akadt, aki a munka közben segített volna neki. Csak a még gyorsabb ütemű pakolásra ösztönözték a munkavezetők.

Kolléganői, kik már régebben csinálták ezt a fajta munkát, tele voltak sérülésekkel, gerinc, ízületi, és alhasi fájdalmakkal küszködtek. Barátnőnk nem akarta megvárni, míg ő is idejut, s bármilyen jól keresett, inkább hazajött.

Ám itthon sem különb a helyzet, sőt még rosszabb. Ugyanilyen rossz munkakörülmények, de jóval kevesebb pénzért.

Azon felül, hogy a nőket megalázza ez a fajta bánásmód, sokukat hosszú távon meg is nyomorít, s kétségessé válik, hogy tudnak-e később szülni, vagy nem. A női test nem arra való, hogy hatalmas súlyokat emeljen, nehéz munkát végezzen. Ezt a férfiaknak kell(ene) elvégezniük.

A nő életet ad, gondoskodik, erre teremtette őt az Isten. A nőket nemcsak tisztelni, de védeni is kell, ám úgy látszik, hogy erre ez a fajta profitorientált gazdasági berendezkedés, ami jelenleg ma Magyarországon is van, – nem alkalmas. Nőkkel végeztetnek nehéz fizikai munkát, hogy ne kelljen annyit fizetniük, mint a férfiaknak.

Az “átkos” Kádár rendszerben volt egy törvény is, mely nem engedte, hogy a nők nehéz fizikai munkát végezzenek, például; hogy 20 kilónál többet emeljenek.

Manapság családanyákat kényszerítenek 10-12 órás műszakokra, fiatal lányok emelik meg magukat, szakadnak meg, mennek tönkre még 40 éves koruk előtt.

És a statisztika nem tudja megmagyarázni, hogy miért születik kevesebb gyerek, mert a vetéléseket, az egészségügyi abortuszokat nem számolja. – Nos, ez az egyik indok.

Alázza, nyomorítja a magyar nőket a munkáltatók egy nagy része és ezt teljesen törvényesen is teszik, – a “Családok évében.”

Ez ügyben keresni fogjuk a magyarországi munkáltatókat is, konkrét kérdésekkel, melyek a nőkre, a munkakörülményeikre, helyzetükre vonatkoznak.

Ha valakinek közlendője van, vagy bármilyen tapasztalatot, akar megosztani velünk a nőkkel való bánásmódról, – ezen a címen írhat nekünk: szabad.riport@gmail.com

Szlobodka Zoli / Szabad Riport, Népgazdaság

Szent Márton napja

Szent Márton 316-317-ben Pannóniában született, a mai Szombathely területén egy római katonatiszt fiaként. Ő maga is katona lett. Egy napon - a legenda szerint - kettévágta a köpenyét, hogy felét egy fázó koldusnak adhassa. A következő éjszaka megjelent előtte Krisztus, a fél köpenyben ő mutatkozott meg koldusként. Szent Márton erre kilépett a hadseregből, megkeresztelkedett és téríteni kezdett. 371-372-ben Tours polgárai püspökké választották. Egyik vidéki egyházkerületében, Candes-ben a 397-es évben megbetegedett és ott halt meg. Halálának napját a hagyomány november 8-ára, a temetését november 11-re teszi. Tours-i sírja híres zarándokhely lett.
Szent Márton személyét már a korai középkorban is a jószágok patrónusaként tisztelték. Ezen a napon tömött libát vágtak, mondván: "Aki Márton napján libát nem eszik, egész évben éhezik." A liba csontjából az időjárásra következtettek. Ha fehér és hosszú volt a mellcsontja, akkor havas telet vártak, ha rövid és barna, akkor sárost. Az aznapi időből is jósoltak: "Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél lesz, ha barnán kemény tél várható."
Márton napja a gazdasági év zárása, az elszámolás időpontja. Ekkor jártak le a munkaszerződések is. Ilyenkor kaptak a pásztorok, kanászok, kondások éves járandóságot, ünnepélyesen bírót választottak maguk közül az új évre. Megkapták a járandóságukat is, a "Mártongarast", a bocskorpénzt, meg a természetbeni juttatásokat, hogy megteljen télre a kamrájuk. A mesterek vacsorát adtak a legényeiknek, a fő fogás a "likprádlinak" nevezett libapecsenye volt. Mivel a boltokban ezen a napon gyújtottak először gyertyát, az ínycsiklandozó sültet "gyertyapecsenyének" is mondták. A szőlősgazdák ekkor kóstoltatták meg egymással a kiforrt termést, és az új bornak, miként emlegették: Márton volt a bírálója.
A Szent Márton lúdja elnevezés egy régi római étkezési szokásból ered. Ugyanis ezen a napon általában libát ettek annak az emlékére, hogy ludak mentették meg hangjukkal a római Capitoliumot a gallusok támadásától. Innen a ludak megtisztelő "avis Martis" neve, melyből könnyen vált "avis Martini". Régen, ha az asszony csalta a férjét úgy mondták, hogy: "Lúdnyom nem láccik meg a jégen..."


November 11. Márton napja
Szent Márton 316-ban született Pannóniában. A középkor egyik legnépszerűbb szentje, kultusza hazánkban is virágzott: emlékét helynevek is őrzik. A XIV. századi krónikákban a tisztújítás, jobbágytartozás lerovásának napja. Márton-napon országszerte lakomákat rendeztek, hogy egész esztendőben ehessen, ihassanak. Úgy gondolták, minél többet isznak, annál több erőt és egészséget isznak magukba. Ilyenkor vágták le a tömött libát, mert úgy tartották: "Aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik."


Márton napja

Régen Márton a gazdasági év fontos őszi zárónapja volt. Baranyában pl. akkor hajtották be a gulyát telelőre.

Márton gonoszjárónap, időjós negyvenes nap, rámutató- és tiltónap. „Ha jókedvű Márton, kemény tél lesz, borús Márton borongós tél” – mondja a rigmus. Márton-napi esőre fagy, szárazság következik.

Baranyában azt tartják, hogy márciusban olyan lesz az idő, mint a Márton-napi. Mivel ez a nap többnyire ködös, esetleg havas, a baranyaiak azt mondják: „Eljött Márton szürke lovon.” „Márton fehér lován nyargal.” A bánátiak szerint 40 napig olyan idő lesz, mint e napon, viszont a tél időjárása a maiak ellentéte lesz.

Baranyában a szép, napos Márton-napot és az előtte vagy utána következő napokat Márton nyarának emlegetik, amely hideg telet jelent.

Márton madara, a holló eddig a hideg erdőben lakozott, most előkerült, mindenfele látni.

Márton lúdját is emlegetik, hisz ez a lúd hizlalásának ideje. A lúdhoz több hiedelem fűződik. Pl. időjóslás: „Ha Márton napján a lúd jégre áll, karácsonykor sárba jár.” A Muravidéken, Szlavóniában mesélték: „Ha Márton lúdját megölték, megsütötték, akkor levették a melle csontjáról a húst. Az első része a csontnak a nyakánál a karácsonyig tartó időt jelzi, az utolsó része a karácsony utáni időt. A mellcsont fehérje havat és esőt jósol, a vörösesbarna színű csont pedig nagy hideget.”

Egyébként ludat illik enni ezen a napon, mert aki Márton napján nem eszik libát, az majd egész évben éhezik. Az újbort is megkóstolják a lúdpecsenyéhez, mert „A bornak Márton a bírája”, megforrt az újbor, elválik, hogy milyen.

Baranya és Muravidék lakói szerint nem szabad mosni, teregetni, libatojást elültetni Mártonkor, mert odasiet „a dög”, és elpusztul a jószág, majd a jószág bőrét terítik ki, a libatojásból pedig kétfejű kisliba kel ki.


Sepsén megverik egy hosszú póznával a diófa ágait, hogy jövőre többet teremjen.

A kínai államelnök beszédet mondott az első Kínai Nemzetközi Importexpó megnyitóján

Xi Jinping kínai államelnök november 5-én Sanghajban részt vett az első Kínai Nemzetközi Importexpó megnyitóján, amelyen „Az innovációs, befogadó és nyitott nemzetközi gazdaság közös építése” címmel beszédet is mondott.

A kínai államelnök szerint a Kínai Nemzetközi Import Expó megrendezése egy jelentős döntés Kína számára, egy új fordulópontot és magas rangú nyitás előmozdítását jelent a világ felé, és egy fontos lépés is egyben, hogy Kína aktívan megnyitja a piacait a világ előtt. Mindez Kína állandó helyzetét is bemutatja arról, hogy Kína támogatja a többoldalú kereskedelmi rendszert és előmozdítja a szabad kereskedelmet is. Ezek együttvéve pedig Kína valódi cselekedetei arra vonatkozóan, hogy elősegítse egy nyitott világgazdaság építését és a gazdaság globalizációját.

Xi Jinping hangsúlyozta, hogy a gazdasági globalizáció biztosan fejlődik, a nyitás és együttműködések pedig fontos részei a nemzetközi kereskedelem fejlődésének. Xi Jinping kifejtette, hogy a világ országainak még bátrabban, még több együttműködést kell folytatniuk a nyitás területén, hogy közös fejlődést valósítsanak meg.

Xi Jinping kifejtette, hogy az elkövetkező 15 évben Kína több mint 30 000 milliárd dollár értékű árucikket és 10 000 milliárd dollár értékű szolgáltatást fog vásárolni a világ országaiból. A jövőben Kína több importálási lehetőséget keres, könnyíti a piac szabályait, világszínvonalú befektetési feltételeket teremt, több kétoldalú és többoldalú együttműködést folytat, hogy a kínai piac még nyitottabb legyen.

Xi kijelentette, hogy a jövőben Kína csökkenti a vámokat, fejleszti a nemzetközi e-kereskedelmet, bővíti a pénzügyek és a szolgáltatóipar területén meglévő nyitást. Kína felgyorsítja a kínai–európai befektetési tárgyalási fordulókat és a kínai–japán–dél-koreai szabadkereskedelmi zóna építését is.

Kína a jövőben szilárdan és a törvényeknek megfelelően fogja büntetni a külföldi üzletemberek törvényes jogainak és érdekeinek megsértését, különösen a szellemi tulajdonokkal összefüggő szabálysértéseket, emelni fogja a szellemi tulajdonok minőségellenőrzésének hatékonyságát és bevezeti a büntető kárterítési rendszert. Ezzel párhuzamosan pedig jelentősen megemeli a törvény megszegése miatti fizetési kötelezettség mértékét. Ezeket a lépéseket Kína a nemzetközileg első rangú kereskedelmi környezet kialakítása érdekében teszi – jelentette be Xi Jinping

Xi Jinping szerint Kína gazdasági fejlődésének egészséges és stabil alapja nem változik, a jó minőségű fejlődést támogató termelési tényezők nem változnak, a hosszú távú stabil trend nem változik, egyre fokozódik az ország makrogazdaságának kontrollképessége, és az átfogóan elmélyülő reformok folyamatosan hoznak létre fejlesztési energiát. A kínai államelnök szerint a kínai gazdaság óriási tenger, nem egy kis tavacska, a viharos zivatar nem fogja elpusztítani a tengert, ezért a kínai gazdaság biztosan gyorsan átállhat a jó minőségű fejlődés vágányára.

Xi Jinping államelnök kifejtette, a kínai kormány úgy döntött, hogy a Sanghaji Szabadkereskedelmi Tesztzónát kibővítik, hogy több legyen a befektetés, és több tapasztalatot szerezzen Sanghaj a szabadkereskedelmi zóna építésének területén, és később Kína több városa is tanulhasson Sanghajtól. Az ország támogatást nyújt Sanghajnak, hogy felépítse a Sanghaji Nemzetközi Kereskedelmi Központot és a Technológiai Innovációs Központot. Kína több támogatást nyújt a Jangce folyó deltarégiójának gazdasági fejlődéséhez, és ez kínai állami szintű gazdasági stratégia is, amely majd párhuzamosan fejlődik az Övezet és Út kezdeményezéssel, a Peking–Tianjin–Hebei régió fejlesztési programjával, a Jangce folyó gazdasági övezet programmal és a Guangdong–Hongkong–Makaó öbölrégió gazdasági programmal.

China Radio International (CRI) – Szabad Riport / Arató Péter

Szent Hubertus

Az erdészek, vadászok, lövészcéhek védőszentjének napja, ismét az élet örömeire fordította az élők figyelmét, melyet nagy eszem-iszommal ünnepeltek a vadászok.
Szent HubertHubert (727) a legenda szerint hercegi család elkényeztetett sarjadéka volt, aki teljesen a világi örömöknek élt. Egyszer nagypénteken is kiment vadászni: hirtelen egy szarvas tűnt föl előtte, amely agancsai között keresztet viselt. A látomás annyira megrendítette, hogy életét megváltoztatta. Annyi kétségtelen, hogy Lüttich első püspöke volt. Szentelését - ismét a legenda szerint - maga a pápa végezte. Amikor a püspöki öltözetet átadta neki, a stóla hiányzott. Erre egy mennyei angyal jelent meg, és stólát nyújtott át neki, amelyet ereklye gyanánt őriznek, és máig azokra teszik, akiket veszett kutya harapott meg.

Halottak napja

Halottak napját 998 óta tartják november 2-án. Ez az ünnep összefügg azzal a századvégi szorongásos hangulattal, mely 1000-re a világvégét várta. Ilyen elképzelések mellett igyekeztek a halottakkal "jóban lenni", az elhunytak szellemeivel jó barátságba kerülni. A sírokon gyertyát gyújtottak, hogy "szegény, fázós lelkek annak fényénél melengethessék magukat". A november 2-i halottak napja konkrétan Sz. Odiló clunyi apáttól (962-1048,) ered. Ő ezt az emléknapot a Cluny anyaegyház alá tartozó minden bencés házban bevezette. Ez a rendelete (998) mindmáig fennmaradt. Az ezredvégi világvége várás elmúltával azonban az ünnep megmaradt, egyre inkább elterjedt, és a 14. századtól Róma is átvette.
Bár a Mindenszentek napja néhány száz évvel korábbi, mégis mint a halottak napjának vigíliája ment át a gyakorlatba. Halottak napjaE két napon nem csak az egyház, de az egész társadalom is a halottjairól emlékezik meg. A temetőket kitisztítják, a sírokat feldíszítik, és mindenszentek estéjén gyertyákat égetnek a sírokon, vagy otthon, a lakásban. Számos templomban rekviemmel emlékeznek a halottakra.
A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak, ezért néhány vidéken a halott családtagoknak is terítettek az asztalnál. A gyertyagyújtás is mágikus szokást idéz, arra szolgál, hogy a sírjukból e napon kiszabadult lelkek visszataláljanak a helyükre, és ne kísértsék az élőket. Régebben a falusi nép vígságos torral emlékezett az elhunytakra.
Sokfelé szokás volt, hogy a halottak számára megterítettek, kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra (a bukovinai magyarok körében pedig még a temetőbe is vittek ennivalót s a sírokra helyeztek belőle, a maradékot pedig a koldusoknak adták). Székely népszokás szerint egész kemencére való cipót sütöttek, amelynek Isten lepénye vagy halottak lepénye volt a neve. Ezt kiosztották a templom előtt gyülekező szegények között. Többfelé úgy tartották, hogy Mindenszentek és Halottak napja közti éjszakán a halottak miséznek a templomban, és amíg a harang szól, hazalátogatnak szétnézni. Ezért minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy az elhunytak eligazodjanak a házban. A hagyományos paraszti közösségek egy részében "a halottak hetén" munkatilalom van: nem szabad földet művelni, mosni, meszelni, káposztát elsózni, hogy "ne zavarják a holtakat", s "mert a besózott káposzta meglágyul", és mert mindez bajt hozhat a ház népére. Ehelyett őröltek, kukoricát morzsoltak.
Egyes helyeken halottak napján - a holtak nyugalma érdekében - a gazdaemberek tartózkodtak a mezei munkától. Számos vidéken a halottak napjának hetében tilos volt a mosás, mer különben "vízben állnak a halottak". Gazdasági hagyományok is kötődnek e két naphoz. Az állatok sok helyütt ilyenkor szorultak be az istállóba. Néhány faluban a cselédek és pásztorok felfogadásának napja is ez a két nap. Az öregek a Mindenszentek napján levágott cserfaágból jósolták az időjárást: ha az ág belül száraz volt, kemény hidegekre, ha nedves volt, lucskos, enyhébb télre következtettek.



November 2.   Halottak napja

A Mindenszentek napja még azoknak az ünnepe, akikről a naptár név szerint nem emlékezik meg. A IX. század óta kötelező ünnep. Városon és falun egyaránt a halottakra emlékezés ünnepe: a sírok rendbehozatala, feldíszítése, gyertyagyújtás a halottak tiszteletére. A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak, ezért sokfelé szokás volt, hogy számukra is megterítenek: kenyeret, sót, vizet tesznek az asztalra. Halottak napján, sot hetében mosási tilalom volt érvényben, mert a néphit szerint a hazajáró halott vízben állna. Ezen a napon tiltották a munkát, mert megzavarja a holtak nyugalmát.



Halottak napja

Székelykevén, halottak napjára virradó éjjel, ha valaki álmában eszik a halott családtaggal, hogy az ne váljon hazajáró lélekké, valamilyen ételt átvisznek a szomszédba.

Ez a nap is még a halottaké. Az élőknek tilos a munka. Szlavóniában semmiféle földmunkát nem szabad végezni, hogy ne háborgassák a halottakat. Ha véletlenül valaki mégis vetne, vagy más hasonló munkát végezne, keléses lesz. Doroszlón szintén nem végeztek földmunkát, a lovakat sem fogták be. Az ok: ne nyugtalanítsák a halottakat. Hasonló okból nem ajánlatos az asszonyoknak sem mosni. Ha megtennék, a család halottjai vízbe kerülnének.


Ha e napon esik az eső, a csantavériek szerint sok felnőtt halott lesz.

Szajánban ezen a napon liszttel, gabonával, főzelékkel, kaláccsal ajándékozták meg a koldusokat.