Égi édesanyánk könnyező figyelmeztetése után következik a Nagy Figyelmeztetés, majd 100 nap olyan keresztényüldözés, amilyen még nem volt a világon, aztán elragadtatva a 4 év alattiak és a mennybe tartozók, a többiek haladnak az utolsó ütközet felé

Armageddon nyomában

2019. március 25. - Andre Lowoa
Gyümölcsoltó Boldogasszony
Régi hagyomány szerint e napon kell oltani, szemezni a fákat. A Skolasztika névünnepén (február 10-én) levágott és a pincében tartott oltóágak felhasználására ekkor került sor, és a gyümölcsfákat a reggeli mise után kezdték beoltani. A Göcsejiek úgy tartották, hogy az e napon beoltott fát nem szabad kivágni, mert vér folyna belőle. A délvidéken ilyenkor a békákat is megfigyelték hajdanán: ha megszólaltak, abból még 40 napi hideg időre következtettek. Okkal nevezik e napot fecskehívogatónak, mert ekkor már a déli szél hazafelé tereli ereszeink lakóit.
Március 25. Gyümölcsoltó Boldogasszony napja
Jézus fogantatásának ünnepe. E nap alkalmas a fák oltására, szemzésére.
Március 25. – Gyümölcsoltó Boldogasszony ~ Gyümölcsoltó ~
Fecskehajtó Boldogasszony napja
Balázs Mátyás oromhegyesi pásztor a pásztorok tapasztalatait összefoglalva mondja a következőket: „Gyümölcsótó indítja meg a mezőt a növekedésre. Gyümőcsótó előtt, ha vasharapóval húzzák is kifelé a füvet, akkor se gyün ki a födbül. De ha elmúlt gvümölcsótó, akkor meg ha vaskalapáccsal verik vissza, akkor is előjön. A fecskék is megérkeznek.” A hal is felveti már magát a vízben – tapasztalják Palics, Ludas halászai.
Általánosan vallják, hogy e nap az oltás, a szemzés napja. A Muravidéken még ma is hiszik, hogy amelyik fát ezen a napon oltják be, azt nem szabad letörni vagy levágni, mert vér folyik belőle. Ha mégis levágná vagy kivágná valaki, akkor meghal az illető, halála után pedig a pokolra jut, mondták Szécsiszentlászlóban nagyon idős adatszolgáltatóim. De az ilyen fáról jó oltani, mert az új oltás megmarad. Egyesek szerint még nyesegetni, tisztogatni sem szabad ilyenkor a fákat, a nyesedéket elégetni meg éppen tilos, magától kell annak elrohadnia.
A fiatalok nem hisznek a tiltásban, sokfele azt tartják, hogy éppen ezen a napon ajánlatos a gyümölcsfákat tisztítani, oltani, a szőlőt metszeni, oltani, de lehetőleg növő hold idején, mert akkor hamarabb terem. Az asszonyok most vetik a veteményes kertben a palántának valót.
Gvümölcsoltó időjárásjósló, termésjósló nap is. Palicson, Ludason, Bácsszőlősön. Kispiacon figyelik a békákat. Ha megszólalnak a békák, 40 napig még hideg lesz. Mások a medvéről állítják, ha kijön a medve, még 40 napos hidegre számíthatunk.
A jó termést a derült, szép idő jósolja meg.
Az egészségvédelmet szolgálja az a Szabadkán, Kelebián már nemcsak bunyevácoknál gyakorolt szokás, hogy ilyenkor vörösbort kell inni, hogy szaporítsák a vérüket. Eret semmi szín alatt sem szabad vágatni.

Március 24. – Gábor napja

Vetni kell a káposztát és a káposztaféléket – mondják a kertészkedő háziasszonyok Szlavóniában. De vigyázni kell, ha távolabb eső földre megy a vető, úgy nézze, hogy ne találkozzék útközben kakassal, mert majd repce nő a káposzta helyett.

Március 22. – Laetáre napja ~ Beáta, Izolda napja

A nők számára guzsalyütő nap. Most már végleg fel kell hagyniuk a fonással, szövéssel, itt vannak a tavaszi munkák a nyakukon. Nem szabad téli munkára fecsérelni az időt. A kerti, a kinti munka fontosabb, sürgősebb, minél hamarabb hozzá kell lógni.

Március 21. Benedek napja
A bencés rendet alapító Szent Benedek ünnepe. Benedek napján zsírt és fokhagymát szenteltek, amelynek gyógyító erőt tulajdonítottak.
Március 21. – Benedek napja
Most van a tavaszi napéjegyenlőség, a tavasz hivatalos kezdete. „Sándor, József, Benedek, jünek a jó melegek.” „Benedek zsákszámra hoz meleget.” „Benedek zsákba hozza a meleget.” Balázs Mátyás oromhegyesi pásztor mondja, hogy a pásztorok csúfondárosan átköltik a rigmust. A bolondos napokra emlékezve ezt mondják: „Benedek zsákba hozza a hideget.” A pásztorok a szeles, hideg időre is azt szokták mondani: „De benedekes idő van!”
A Benedek-napi időjárás utal a jövendőre. Ha dörög Benedekkor, akkor 40 napi szárazságra számíthatsz.
A hiedelmek közül érdemes megemlíteni a Benedek napján dugdosott fokhagymához fűződőt. Az öreg adatszolgáltatók erősítik, maguk is hisznek benne, hogy a Benedek napján dugdosott fokhagyma elűzi a boszorkányt. A „téteményei” hatástalanok maradnak.

Március 19. József napja
A gyermek Jézus gondviselőjének, Józsefnek az ünnepe. A három jeles nap közül (Sándor, József, Benedek) szokásokban és hiedelmekben a leggazdagabb József napja. E naphoz fűződik az időjárás – és természetjóslás, sőt a haláljóslás is. Ezen a napon érkeznek a fecskék. Ide kapcsolódik ez a kedves mondás: “Fecskét látok, szeplőt hányok!”
Március 19. – József napja
József a meleghozók társaságába tartozik. A népi tapasztalat azt mutatja, hogy az első meleg napok megérkeztek. Most már sok helyen kieresztik a méheket a kaptárból, kitisztogatják a kaptárokat a gondos méhészek. A marhákat is kihajtják a Muravidéken a legelőre, de a rendszeres kihajtás, legeltetés csak később kezdődik. A gólyákat is ezen a napon várják vissza.
József-napkor mindenfele figyelik az időjárást mind a földművesek, mind a pásztorok, mert József időjósló, mégpedig 40 napra előre, ezenkívül még baj- meg termésjósló nap is. Az a hiedelem terjedt el, hogy József napján, ha fúj a szél, sok tűz lesz. Ezért mondták: „Sándor, József a szegény ember ellensége.” Az e napok táján fújó böjti szelek sok kárt tettek régen, nagyon sokszor letépték a kis falusi házak tetejét.
Amilyen az idő József-napkor, olyan várható 40 napig. A Muravidéken, Szécsiszentlászlóban azt mondják, amilyen az idő Józsefkor, olyan lesz Péter-Pálkor és szénahordáskor. Ha József napján derült, hőség hozzánk beül – tartják a muravidékiek.
A termést illetően Csókán, Szajánban, Jázován azt vallják: „József kedvessége jó év kezessége.” Azt is hallani: „Ha szivárvány tűnik fel az égen, jó termés lesz.”
A háziasszonyok házi regulája szerint most kell vetni a krumplit, a hagymamagot, eldugdosni a fokhagymát. A bánáti székelyek azt ajánlják, hogy olyan sekélyre ültessük a krumplit, hogy meghallja a déli harangszót.
Bácska népe tapasztalatból tudja, hogy József-nap után kalapáccsal sem lehet visszaverni a füvet, végleg kizöldült a rét, a legelő. De azt is mondták, hogy ha a gazda kiad valamit ezen a napon a házból, akkor a méhek rajzáskor elrepülnek. Tilos e napon a gazdának elmenni a házból.
Tisztítónap is József. József-napkor illik mindenkinek megfürdeni és tiszta fehérneműt venni – tartották és gyakorolták a szlavóniai nagycsaládban.
Általában mindenütt felköszöntik a Józsefeket, hisz sokan kaptak valamikor ilyen nevet, kialakult tehát elég szép számú köszöntővers a tiszteletükre. A baranyaiak híresek köszöntőikről, névnapozásaikról. Várdarócon pl. Lábadi Klára ezeket hallotta:
„József, a neved napján a boroskancsót érd el,
Amíg a halál a torkodra nem térdel.”
Laskón hallotta:
„Adjon az isten száz ólat, egy malacot!
Ez legyen az utolsó névnapod!”
Kiss Lajos Sepsén jegyzett fel egy igen régi és a XVII–XVIII. századi népi éneklésmódot visszaidéző köszöntőt.
„Serkeny fel, miért aluszol,
Hózsán indulj nótádra!
Kelj fel, miért szunyadozol
E nap víg hajnalára?!
Ez József, melyet kére
Szive isten estére:
Ez napra hogy felvirradtál,
Békességben megtartottál.”
Egy másik köszöntő:
„Békességgel, víg örömmel
Köszöntünk e házhoz:
Eljutottunk, felvirradtunk
Szent József napjához.
Szomorúság, nyomorúság
Tőlünk távol járjon!…”
Bácsszőlősön hallottam:
„Jézus, Mária, Szent József!
De megijedtem:
Amit mára megtanultam,
Mind elfeledtem.
Csak azt tudom, József van ma,
Áldja meg az ég hatalma.
Adjon neki szénát, zabot,
A lovának.
Sok szerencsét, boldogságot
Ő magának.
Rakott asztalt, tele kancsót
Vendégének.
Szolgáljanak örömére

Számos évek!”

Sándor, József, Benedek
A legismertebb időjárási regula szerint: “Sándor, József, Benedek, zsákban hozzák a meleget”. Az Alföldön Sándor névünnepét március 18-át tartották alkalmasnak a fehérbab vetésére. A Dél-Alföldön sokfelé Sándor napján hajtották ki először a nyájat a juhászok.
A legtöbb népszokás József naphoz kötődik: Szent József a famunkások védőszentje, sok vidéken ezen a napon hajtották ki a jószágot először a legelőre, de véglegesen majd csak György napon. A hagyomány szerint a madarak ezen a napon szólalnak meg először, mert “Szent József kiosztotta nekik a sípot”. A méhészek is ekkor engedik ki a méhrajokat. A méheket igen szűzies életet élő állatoknak tartották, ezért készítették a gyertyát – Jézus jelképét – viaszból és nem faggyúból.
Ezen a napon várták a messzi útról visszatérő gólyákat is, és ha piszkos volt a tolluk, abból bő termésre, a fehér tisztaságukból pedig szűk esztendőre következtettek. Bár a népi tapasztalás azt sugallta, hogy József után már kalapáccsal sem lehet a füvet visszaverni a földbe, a nap derűje, borúja, vagy a szele az elkövetkező negyven nap időjárását is megmutatta. Alföldi hiedelem szerint, ha szivárvány jelenik meg József-napon az égen, a széles sárga sáv jó búzatermést, a széles piros jó bortermést ígér. Észak-Magyarországon a József-napi rossz idő sok halottat jövendöl arra az évre. Szeged környékén uralkodott az a hiedelem, ha József napján megdördül az ég, Péter-Pálkor jég veri el a határt, viszont jó bortermés várható.
Március 18. Sándor napja
E naphoz kapcsolódó mondás: “Sándor, József, Benedek, zsákban hozzák a meleget!”
Március 18. – Sándor napja
Végre megjött Sándor, az első meleghozó nap. A népi tapasztalat Sándor, József és a hivatalos tavaszérkezés napjához, Benedek napjához fűződő hiedelmet így fogalmazza meg: „Sándor, József, Benedek zsákban hozza a meleget.” (Ám ha üres ez a zsák, nem kapod, csak harmadát – fűzik hozzá a Muravidéken.) Egyes kutatók szerint egy régi római hiedelem cseng vissza a szólásban. Tudniillik a rómaiak hite szerint Aeolus, a szelek atyja bőrzsákba zárva tartotta a szeleket. Ha kiszabadultak, a hajók a tengeren felborultak, az emberek elpusztultak.
A Sándorokat csúfolják is, de fel is köszöntik. Harasztiban így csúfolják a Sándorokat:
„Sándor, József, Johák,
Jünnek a gagólyák!” – a gólyák, tehát itt a tavasz.
Kopácson Lábadi Klára gyűjtötte az alábbi Sándor-köszöntőt:
„Engedje az isten, hogy sok Sándor napját
Megérjünk erőben, egészségben!”
vagy
„Isten éltessen sokáig,
Még a füled le nem ér a bokádig!”

Március 17. – Gertrúd napja – Guzsalyütő nap

Szlavóniában általában guzsalyütő napnak tartják március 17-ét. Ez azt jelenti, hogy az asszonyoknak is be kell fejezniük a téli munkának számító szövést, fonást. Fel kell készülniük a rájuk váró tavaszi munkákra, hisz már jön a jó vetőidő, vele a vetés és más egyéb kerti munka.

Mi hunok 300millióan vagyunk

Petőfi Sándor: Nemzeti dal



Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most, vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! -
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughattak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!


Pest, 1848. március 13.





Pál Markó

1992. szeptember



Jöjjön a szabadság,
jöjjön az igazság!
Jöjjön, jöjjön már,
ó, alig várjuk már!
Hogy az igazság töltse be fülünket,
átjárja szívünket,
megtöltse lelkünket,
alig várjuk már.

Mert nekünk hazudtak!
Ó, jaj a hazugnak,
ki agyunkat,
lelkünket tiporta,
kinek száját száz meg száz
hazug szó elhagyta,
kinek nem volt szent semmi,
ki zászlónk leköpte,
jaj a hazugnak,
ki mindezt megtette.

Mert az emberek,
negyven év után,
a tévé előtt,
minden délután,
mint hipnózis alanya
nézik a képernyőt,
hol ködösítő riporter,
ferdítő bemondó,
hazug szónokló,
áruló hírmondó,
mind-mind ontják fülünkbe a hazugságot,
a megvágott igazságot,
hogy lázadjunk hamis célokért,
hirdessünk hazugságot,
s pusztítsuk az igazságot.

Mert valami ismeretlen erő,
bukott hatalom,
még mindig suttog felénk
egynéhány karzaton,
s megbújva valahol lelkünk mélyén,
agyunk rejtekében,
de nem csupán ott,
hanem gyárak sötétjében,
asztalok mögött,
ahol még homály van,
megbújtak néhányan.
De nem túl sokáig,
mert látjuk: már nem bújnak,
mi bújunk,
ők újra szónokolnak,
bátran kilépnek a világosságba,
támadnak, mocskolnak újra,
újra minket,
mint aki igazságot hirdet,
s joggal hirdethet.

Mert nekik joguk van,
joguk van mindenre,
szórni a szitkokat,
lopni a pénzeket,
meghozni ítéletet,
vagy megtagadni, ha kell,
ha ők ítéltetnének,
ha mi ítélnénk őket,
ha mernénk ítélni,
ha mernénk beszélni,
ha mernénk szólalni.

Mert ki ellenük szól
az mindjárt fasiszta,
rasszista, vagy nacionalista,
kit földbe kell tiporni,
sárral bemocskolni,
pártjából kizárni,
börtönbe bezárni,
megkínozni s felakasztani.
Mert ha szóhoz jut félő,
hogy akkor már késő,
s hatalmuk mint kártyavár összedől.





Ady Endre: A grófi szérűn

Nyár-éjszakán a grófi szérün
Reccsen a deszka-palánk
S asztag-városban pirosan
Mordul az égre a láng.
Éjféli hajnal, szörnyű fény ez,
Nincs párja, napja, neve.
Fut, reszket a riadt mezőn
Az égő élet heve.

Koldus, rossz álmú zsellér ébred,
Lompos, bús kutya csahol.
Az egész táj vad fájdalom.
S a gróf mulat valahol.

Szenes kalászok énekelnek
Gonosz, csúfos éneket:
„Korgó gyomrú magyar paraszt,
Hát mi vagyok én neked?”

„Mért fáj neked az égő élet?
Nincs benne részed soha.
Ne sírj, grófodnak lesz azért
Leánya, pénze, bora.”

„Ne félj, a tél meg fog gyötörni,
Mint máskor, hogyha akar.
Élethez, szemhez nincs közöd,
Grófi föld ez és magyar.”

S mégis, amikor jön a reggel
S pernyét fújnak a szelek,
A grófi szérün ott zokog
Egy egész koldus-sereg.

Siratják a semmit, a másét,
- A gróf tán épp agarász -
Érzik titkon, hogy az övék
E bús élet s a kalász





Bencze Imre: Édes, Ékes Apanyelvünk



Lőrincze Lajosnak és Grétsy Lászlónak

Kezdjük tán a “jó” szóval, tárgy esetben “jót“,
ámde “tó“-ból “tavat” lesz, nem pediglen “tót“.
Egyes számban “kő” a kő, többes számban “kövek“,
nőnek “nők” a többese, helytelen a “növek“.
Többesben a tő nem “tők“, szabatosan “tövek“,
amint hogy a cső nem “csők“, magyar földön “csövek“.
Anyós kérdé: van két vőm, ezek talán “vövek“?
Azt se’ tudom, mi a “cö“? Egyes számú cövek?
Csók - ha adják - százával jő, ez benne a jó;
hogyha netán egy puszit kapsz, annak neve “csó“?

Bablevesed lehet sós, némely vinkó savas,
nem lehet az utca hós, magyarul csak havas.

Miskolcon ám Debrecenben, Győrött, Pécsett, Szegeden;
amíg mindezt megtanulod, beleőszülsz, idegen.

Agysebész, ki agyat műt otthon ír egy művet.
Tűt használ a műtéthez, nem pediglen tűvet.
Munka után füvet nyír, véletlen se fűvet.

Vágy fűti a műtősnőt. A műtőt a fűtő.
Nyáron nyír a tüzelő, télen nyárral fűt ő.

Több szélhámost lefüleltek, erre sokan felfüleltek,
kik a népet felültették… mindnyájukat leültették.

Foglár fogán fog-lyuk van, nosza, tömni fogjuk!
Eközben a fogházból megszökhet a foglyuk.
Elröppenhet foglyuk is, hacsak meg nem fogjuk.

Főmérnöknek fáj a feje - vagy talán a fője?
Öt perc múlva jő a neje, s elájul a nője.

Százados a bakák iránt szeretetet tettetett,
reggelenként kávéjukba rút szereket tetetett.

Helyes-kedves helység Bonyhád, hol a konyhád helyiség.
Nemekből vagy igenekből született a nemiség?

Mekkában egy kába ürge Kába Kőbe lövet,
országának nevében a követ követ követ.

Morcos úr a hivatalnok, beszél hideg ’s ridegen,
néha játszik nem sajátján, csak idegen idegen.

Szeginé a terítőjét, szavát részeg Szegi szegi,
asszonyának előbb kedvét, majd pedig a nyakát szegi.

Elvált asszony nyögve nyeli a keserű pirulát:
mit válasszon? A Fiatot, fiát vagy a fiúját?

Ingyen strandra lányok mentek, előítélettől mentek,
estefelé arra mentek, én már fuldoklókat mentek.

Eldöntöttem: megnősülök. Fogadok két feleséget.
Megtanultam: két fél alkot és garantál egészséget.

Harminc nyarat megértem,
mint a dinnye megértem,
anyósomat megértem…
én a pénzem megértem.

Hibamentes mentő vagyok.
Szőke Tisza pertján mentem:
díszmagyarom vízbe esett,
díszes mentém menten mentem.

Szövőgyárban kelmét szőnek: fent is lent meg lent is lent.
Kikent kifent késköszörűs lent is fent meg fent is fent.
Ha a kocka újfent fordul fent a lent és lent is fent.

Hajmáskéren pultok körül körözött egy körözött,
hajma lapult kosarában meg egy tasak kőrözött.

Fölvágós a középhátvéd, három csatárt fölvágott,
hát belőle vajon mi lesz: fasírt-é vagy fölvágott?

Díjbirkózó győzött tussal,
nevét írják vörös tussal,
lezuhanyzott meleg tussal,
prímás várja forró tussal.

Határidőt szabott Áron: árat venne szabott áron.
Átvág Áron hat határon, kitartásod meghat, Áron.

Felment, fölment, tejfel, tejföl; ne is folytasd, barátom:
első lett az ángyom lánya a fölemás korláton.

Földmérő küzd öllel, árral;
árhivatal szökő árral,
ármentő a szökőárral,
suszter inas bökőárral.

Magyarország olyan ország hol a nemes nemtelen,
lábasodnak nincsen lába, aki szemes: szemtelen.
A csinos néha csintalan, szarvatlan a szarvas,
magos lehet magtalan, s farkatlan a farkas.
Daru száll a darujára, s lesz a darus darvas.
Rágcsáló a mérget eszi, engem esz a méreg.
Gerinces, vagy rovar netán a toportyánféreg?

Egyesben a vakondokok “vakond” avagy “vakondok“.
Hasonlóképp helyes lesz a “kanon” meg a “kanonok“?

Nemileg vagy némileg? - gyakori a gikszer.
“Kedves ege-segedre” - köszönt a svéd mixer.
Arab diák magolja: tevéd, tévéd, téved;
merjél mérni mértékkel, mertek, merték, mértek.

Pisti így szól: kimosta anyukám a kádat!
Viszonzásul kimossa anyukád a kámat?
Óvodások ragoznak: enyém, enyéd, enyé;
nem tudják, hogy helyesen: tiém, tiéd, tié.

A magyar nyelv - azt hiszem, meggyőztelek Barátom -
külön-leges-legszebb nyelv kerek e nagy világon!






Hervay Gizella: Igaz Szó


Ami van, azzal
Mindig azzal, ami van:
kővel, husánggal,
égből lopott lánggal,
kerékkel, kereszttel,
Dávid Ferenccel,
cséphadaróval,
szekerce-szóval,
hitvitával,
hitért- halállal,
végvári vígsággal,
vésett virággal,
Vitéz Mihállyal,
balladával,
karddal-kenyérrel,
a kenyér nevével,
kaszával-könyvvel,
Dózsa Györggyel,
tűzkoronával,
lélekbeli lánggal,
szarvassá lett fiú-
kiáltozással,
meztelenre nyúzott idegekkel,
megcélzott koponyával,
kivetettel,
pajzsnak feltartott
értelemmel,
várnak állított
szerelemmel,
liliomszállal,
káromkodással,
élettel- halállal,
ami van, azzal---
a megmaradásért.



, 1972 január
Marosvásárhely




Kannás Alajos: Kiáltvány
Csapó Bandinak

Nagymagyarország széjjeltépve
de élnek még a magyarok.
Lásd Erdélyt, nézz a Felvidékre.
Versailles - Trianon nem volt béke,
csupán vak bosszú aratott.

Nagymagyarország széjjeltépve,
de még magyarok vérzenek
Bácskában is. S egy újabb béke(?)
eladta mind a végeket...

Nagymagyország széjjeltépve
születnek újabb államok.
Csupán Trianon - véres kéve -,
végleges határt vághatott!?

Nem és nem és Nem Nem,
egyre harcolj a gyilkos béke ellen!
Határt, sorompót dönts keresve
békét. S ne hulljon ránk az este.
Trianon nem, NEM sérthetetlen!






Krisztus Vérének Hordozói

Egyazon Kelyhek Vagytok Ti Mind
Krisztus Vérének Hordozói
Szent Kötelékből Valók
Hitetek Tiszta
Emeljétek fel végre fejetek
Hogy lássák szemetekben a Fényt
Mely lelketek mélységes tükre
S Új Világ jöttének Üdve
Szent kötelékből valók
Emeljétek fel végre fejetek
Kelyhek Vagytok Ti Mind
Krisztus Vérének hordozói


2009-09-14 16.22.





Légy bátor – Zászlóvivő
Ha ütött is már a végső óra,
Ha nem hallgat más az Igaz Szóra,
Akkor is csak szeress s légy bátor,
Ha elesnél, állj talpra százszor!

Kezedet már az Égben fogják,
Utad merre tart, szívedből mondják.
Bízz magadban és a magas Égben,
Tudd Te vagy a Remény az örök Fényben!

Csak szeress és légy bátor,
Jövendölünk, olvass a mából!

Jeleinket szívedbe írtuk,
Csatáinkat általad vívjuk.
Szeress és légy bátor,
Szerelem nőjön Életfából!

Hajtson s virágozzon ezernyi ágat,
Föld mélyében nyíljon megannyi járat!
Te légy, ki mindezt lelkében hordja,
Ki a Titkokat nékünk csendesen mondja.

Csak szeress, bízz és légy bátor,
S kezedbe adjuk a kibomló Zászlót!

Tartsd, vidd, emeld az Égbe,
Fel egész' a Megváltó Fénybe!

Zászlóvivő!

Téged köszönt most a Tábor,
Hát gyerünk, szeress, bízz,
S légy bátor!


2009. augusztus 30. 14.40.




Lesz, lesz, lesz...



Lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz,
Hegyen-völgyön lakodalom, ünnep lesz.
Lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz,
Miénk lesz még Kassa, Pozsony, Eperjes!
A miénk volt ezer évig,
Egy falut sem hagyunk nékik,
Minden magyar hitvallása ez, ez, ez:
Lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz,
Ez az ország újra csak a miénk lesz.

Lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz,
Kolozsvár is újra magyar város lesz.
Lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz,
Szabadka is újra magyar címert vesz.
Akárhogy is berzenkednek,
Acsarkodnak, hetvenkednek,
Erről majd a magyar virtus tesz, tesz, tesz!
Lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz,
Magyarország újra nagy és boldog lesz!






Szathmáry István: Országzászló
Urmánczy Nándornak, az Országzászló lánglelkű vezérének küldöm


Magyar zászló, nemzetemnek lobogója,
Van-e nálad szebb, dicsőbb múlt hordozója?
Büszke láng gyúl a szívemben, hogyha látlak,
Büszke vére forrva pezsdül hős apáknak.

Úgy jövünk, mint Napkeletnek bősz viharja,
A kezünkben hun Attila égi kardja.
S lesz belőlük a kereszt új, nagy csodája:
Nagy Hunyadi oszmánverő katonája.

Hős csatákban addig omlik, hull vérünk,
Míg Mohácshoz, ama roppant sírhoz érünk,
És amikor Zrínyi Miklós kardja villan,
Bécsi sasnak karma dúl már vállainkban.

Új legendák, új vitézek sora támad:
Szent szabadság, érted vívjuk szent csatánkat.
A mi zászlónk nagy Rákóczi, Kossuth óta
A szabadság vérrel ázott lobogója!

Szörnyű számum szántja végig a világot,
S rendületlen érccsoportként őrt ki áll ott,
Hol sikongva, legvadabbul zúg az orkán.
A Doberdón s a Kárpátok ormán?

Újra ő: a magyar honvéd... Földet rázó
Vérviharban ott lobog az ősi zászló,
Ott lobog a három szent szín... Hogyha látja,
Énekelve ront a honvéd száz halálba.

És mikor a poshadó láp csőcseléke
A dicső jelt meggyalázta és letépte
Akkor lett e szép, nagy ország csonka rommá
S elszakított, ősi földje bús vadonná.

Csonka földön, félárbocon leng azóta
Nemzetünknek ezeréves lobogója,
Hogy hirdesse nemcsak zord és néma gyászunk
De törhetlen, dacos élni-akarásunk.

Magyar zászló, színeidben egybeolvad
A dicső Múlt, bús Jelen és büszke Holnap:
Ősi földjét, melyet Árpád kardja szerzett,
Ősi daccal visszavívja ez a nemzet.

Most szívünkben ősi dacnak láza forrjon,
Most a vérünk, mint a láva, úgy daloljon,
Vagy lobogjunk üstökösként fenn az égen
Új időknek, új viharnak jósaképpen:

Sátán műve, Trianonnak céda lánya,
Odaültél a Hazugság trónusára,
De az Isten e cudar bűnt megtorolja:
Egy nap onnan letaszítunk a pokolba.

Erre buzdíts, nemzetemnek lobogója,
A szívünkbe izzó lángbetűket róva,
S azt a hajnalt, büszke hajnalt ha megéred,
Hirdesd akkor a dicső, új ezredévet!





Simonyi Imre: Rendületlenül


S ha másként nem - hát legbelül:
hazádnak rendületlenül!
S ha restelled, hogy hangosan;
Nehogy meghalja más kívül?
Hát szakálladba dörmögd hogy:
Nincs hely számodra e-kívül.

De aztán - rendületlenül!
Ezt aztán - rendületlenül!
Hogy e-kívül, hogy e-kívül:
nincs más belül, nincs más belül!





Kölcsey Ferenc: Zrínyi dala



Hol van a hon, melynek Árpád vére
Győzelemben csorga szent földére,
Mely nevével hév szerelmet gyújt;
S messze képét bújdosó magzatja,
Még Kalypso keblén is siratja,
S kart feléje búsan vágyva nyújt?


Itt van a hon, ah nem mint a régi,
Pusztaságban nyúlnak el vidéki,
Többé nem győzelmek honja már;
Elhamvadt a magzat hő szerelme,
Nincs magasra vívó szenvedelme,
Jégkebelben fásult szívet zár.

Hol van a bérc, és a vár fölette,
Szondi melynek sáncait védlette,
Tékozolva híven életét;
Honnan a hír felszáll, s arculatja
Lángsugárit távol ragyogtatja,
S fényt a késő századokra vét?

Itt van a bérc, s omladék fölette,
Mely a hőst és hírét eltemette,
Bús feledség hamván, s néma hant;
Völgyben űl a gyáva kor s határa
Szűk köréből őse saslakára
Szédeleg ha néha felpillant.

És hol a nép, mely pályát izzadni,
S izzadás közt hősi bért aratni
Ősz atyáknak nyomdokin tanúlt;
S szenvedett bár, s bajról bajra hága,
Hervadatlan volt szép ifjusága,
A jelenben múlt s jövő virúlt?

Vándor állj meg! korcs volt anyja vére,
Más faj állott a kihúnyt helyére,
Gyönge fővel, romlott, szívtelen;
A dicső nép, mely tanúlt izzadni,
S izzadás közt hősi bért aratni,
Névben él csak, többé nincs jelen.






Zúg március



...........

Én szemfedőlapod lerántom:
kelj föl és járj, Petőfi Sándor!

Zúg Március, záporos fény ver,
suhog a zászlós tűz a vérben.

Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
úgy kelj föl, mint forradalmad!

Szedd össze csontjaid, barátom:
lopnak a bőség kosarából,

a jognak asztalánál lopnak,
népek nevében! S te halott vagy?

Holnap a szellem napvilágát
roppantják ránk a hétszer gyávák.

Talpra, Petőfi! Sírodat rázom:
szólj még egyszer a Szabadságról!

Hős gyerekek a magyar függetlenségi háborúban, 1848-49-ben

Jókai Mór: A kis dobos

Azokban a véres háborúkban melyeket egy-egy európai nemzet a saját önrendelkezéséért és függetlenségéért vívott a történelem folyamán, – rengeteg önkéntes harcolt. Sőt elmondható, hogy a függetlenségükért küzdő nemzetek hadseregeit többnyire önkéntes katonákból állították fel. Akik tudták, hogy miért harcolnak: önmagukért, a családjukért, a saját földjükért.

Teljesen természetes tehát, hogy a bevonuló felnőtt férfiak nyomában sok kisfiú is jelentkezett a felkelő hadseregeknél szolgálatra. Akiket többnyire fel is vettek, s mint futárok, felderítők, s nem utolsósorban; mint dobosok szolgáltak a hadseregben.

A dobosoknak nagyon fontos lélektani szerepük volt. Ők lelkesítették a menetek és a rohamok közben a katonákat, ők adták meg az előrenyomulás ritmusát, lényegében ők diktálták az ütközet hevességét is.

Joseph Bara, a híres francia kisdobos, aki Nagy Francia Forradalom után alakult fiatal Francia Köztársaság védelméért folyó harcokban halt hősi halált, 1793-ban. 13 éves volt. – Moreau-Vauthier festménye

Mindig elől mentek, következésképpen rengetegen áldozták életüket népük szabadságáért.

A gyermek hősök a magyar történelem folyamán is számtalanszor felbukkantak a feljegyzésekben, s nagy íróink könyveinek lapjain. Kezdve akár Dobó István apródjaival, kik az 1552-es ostromban haltak hősi halált, folytatva; Szondy két apródjával, de ott voltak a kicsi dobosok Rákóczi Ferenc mezei hadaiban is, s nem utolsósorban részt vettek az 1848-49-es Forradalomban és Szabadságharcban is.

Ott voltak Pákozdnál, de Buda visszafoglalásánál is, ahol a honvédeket vezették a Rondellánál, vagy a Viziváros kanyargós utcácskáiban, és sokan el is estek közülük.

A kicsi dobosok közül egynek állít emléket Jókai Mór elbeszélése, melyet 62 éve vittek diafilmre, s, amit most az alábbiakban teljes egészében mi is leközlünk;

Szabad Riport

A pakisztáni-indiai konfliktus felszítása mögött az amerikaiak álltak

Hogy így próbáljanak nyomást gyakorolni Kínára, melynek Kasmír a "hátsó udvarában" fekszik, s Kína is könnyen belekeverhetö lett volna a konfliktusba. Pakisztán Kínával ápol jó kapcsolatokat, India pedig az USA-val. Milyen "elegáns" lett volna erösen meggyengíteni Kínát, amennyiben az belekeverödött volna egy nagy konfliktusba Indiával. Az USA lett volna a nevetö harmadik.

Kína ellenzi a koreai újraegyesítést, nem akar a szomszédságában egy erös, egyesített, USA-szövetséges Koreát. Nem volt véletlen tehát, hogy az indiai-pakisztáni konfliktus nem sokkal a Trump-Kim Dzsong-un csúcstalálkozó elött lobbant fel, s rögvest ki is aludt a csúcstalálkozó után. Kína nem ijedt meg az USA-tól, nem hagyta zsarolni magát. A Trump-Kim Dzsong-un csúcstalálkozó Vietnamban kudarccal végzödött.

 

 

Negyven indiai katona halt meg februárban ebben a kasmíri robbantásos merényletben, melyet Pakisztánra kentek, s melynek hatására késöbb a háború szélére sodródott az indiai-pakisztáni helyzet:

 

2019.2.14

Robbantásos támadás ért egy félkatonai kocsioszlopot Kasmírban, legalább 40 indiai fegyveres meghalt

https://444.hu/2019/02/14/robbantasos-tamadas-ert-egy-felkatonai-kocsioszlopot-kasmirban-legalabb-40-indiai-fegyveres-meghalt

 

Holott valójában a CIA-nak dolgozó afgán mudzsahedin elemensek követték el úgy, hogy India lényegében beengedte ezeket Kasmírba, s hagyta, hogy elkövessék a merényletet.

Pakisztán késöbb teljesen ártatlanul lett megvádolva.

Amikor tavaly júniusban elöször találkozott Trump Kim Dzsong-un-al,  egy titokzatos ballisztikus rakéta röppent fel Washington államból. Egy nukleáris hamis zászlós támadás lett megkísérelve, melyet Kínára kentek volna, lásd a Trumpék igazi ellensége Kína c. írást.

A jelenlegi koreai csúcstalálkozó ideje alatt pedig Kína "hátsó udvarát" próbálták meg lángra robbantani az amerikaiak úgy, hogy belekeverjék Kínát egy nagy konfliktusba Indiával.

Az észak-koreai rezsim már régóta titkos kapcsolatokat ápol az amerikai neokon körökkel, a CIA Észak-Kóreából futtatja többek között az amfetamin-származék bizniszét, és több más mocskos tevékenységét is. Trump és Kim Dzsong-un ugyanahhoz a szabadkömüves hálózathoz tartoznak. Kína viszont továbbra is útjában áll a koreai újraegyesítésnek, nem engedi, hogy Észak-Kórea is nyíltan kapitalistává és amerikabaráttá váljon.

 

http://www.pokolraveluk.com/content/index.php?option=com_content&view=article&id=286:2019-03-12-10-01-03&catid=21:kuelfoeld&Itemid=58

Elemző auditok:

Külső feed