Égi édesanyánk könnyező figyelmeztetése után következik a Nagy Figyelmeztetés, majd 100 nap olyan keresztényüldözés, amilyen még nem volt a világon, aztán elragadtatva a 4 év alattiak és a mennybe tartozók, a többiek haladnak az utolsó ütközet felé

Armageddon nyomában

Budapest XVIII. kerület

2013. június 14. - Andre Lowoa

 Pestszentlõrinc-Erzsébettelep - Árpádházi Szent Erzsébet plébániatemplom

Erzsébettelep Pestszentlôrinc Kôbánya felé esô magaslatán helyezkedik el. A katolikus hívek szorgalmazására egy iskola két termét egybenyitva 1928 augusztusától ideiglenes kápolna létesült. Vasárnaponként mutattak be a Fôplébánia lelkészei szentmisét.
1941. november 19-én Haas István tábori püspök áldásával keresztet állítottak és elkezdték a templomépítést. 1947-ben Dr. Pétery József váci megyéspüspök a Fôplébánia területérôl leválasztotta és önálló plébánia lett. Meggyorsult az építkezés. A plébánia épületét 1954-ben a hívek közös adományaiból vették. 1963. november 19-én készült el és Miháczi József püspöki helynök szenteli fel a torony nélküli, színes festett üvegablakú, 344 m2-es templomot.
1992 végén Keszthelyi Ferenc váci megyéspüspök a Fôplébániához csatolta paphiány miatt. A plébánia az 1993-as egyházmegyei határrendezés során került a váci egyházmegyétôl az esztergom-budapesti fôegyházmegyéhez.
1996-ban az altemplomban kolumbárium építését kezdték el.

Anyakönyvek: 1947-tôl, házasultak 1949-tôl


 Pestszentlőrinci - Árpádházi Szent Margit templom

Pestszentlőrinc Szent Imre Kertváros parcellázásakor már gondoltak a templomépítésre. A Hargita tér közepére egy Fadrusz János feszület másolat került, ami a majdanii katolikus templom mögé került volna. A talaj előkészítéseként az alapot szintbe hozták, az így kialakult templomalap formáról ma is bárki meggyőződhet, aki a tér felső felén áthalad. A tér alsó felén református templom volt elképzelve, a tér oldalán elhelyezett parókiákkal. Az un. "tisztviselő-telep" létrehozásában és irányításában elévülhetetlen érdemeket szerzett Haraszti Sándor tanár (U:1968.dec.20.), aki egyben szorgalmazója volt annak is, hogy a II. világháború befejeztével a ferencesek megtelepedjenek a Kertvárosban.
A Historia Domus tanúsága szerint már a II. világháborút megelőzően P. Hársligeti-Vinkovics Viktor mariánus ferences tartományfőnök tárgyalást folytatott a kertváros-szövetkezet vezetőivel a lelkigondozás kérdéseiről és P. Horváth Péter ferences házfőnök lelkigyakorlatot is tartott a Hargita téri cserkészházban.
A háborút megelőzően mi kertvárosi katolikus hívek vagy a Szemere-telepi szalézi templomba, vagy a főplébániára jártunk misére. A háború tehát meghiusította a kertvárosi lelkigondozásra kialakított terveket. A Szent Imre Kertvárost 1944-ben Budapest ostromát megelőzően kiürítették, innen minden mozgathatót a németek és oroszok elvittek. Az 1945 tavaszán visszatelepültek teljesen lepusztult állapotban találták házaikat. De a nehéz idők erősítik a hitet. Még a villamos sem járt, amikor már a kertvárosiak tucatszor jártak küldöttségben Budapesten, hogy állandó lelkigondozást kaphassanak.
Végül a Fogaras utca 16. sz. alatti házat szükségkápolna és lakás céljára bérbevette a kertváros-szövetkezet, és 1945 május 6.-án volt a szuterénban az első szentmise, amit P. Markó Marcell tartott 6 hívő jelenlétében. Kezdetben a belvárosi ferences rendházból jártak ki az atyák vasárnaponként misézni, majd Fr. Mérő Ruppert, a később sokak által nagyon megszeretett "Ruppert testvér" végleg ide költözött.

Őt az Érsekújvárról áttelepült P. Móró Szolánói Ferenc atya (U:1980.ápr.12.) követte, aki állandó lelkipásztori megbízatást kapott. A ferencesek csak úgy tudtak állandóan maradni, hogy ebédeltetésükről beosztás alapján a hívek gondoskodtak. Nemegyszer jómagam is mentem, mint ministránsgyerek az ételhordóval az ebédért oda, ahova nem személyesen mentek a szerzetesek ebédelni. A mi családunk ezen ebédelések kapcsán került szoros barátságba az egyébként zárkózott Ferenc atyával. Küzdelmes, de szép időszak volt ez a háború után.

Itt kell megemlékeznünk dr. Vereczkey (Wimmert) Béla prelátus kiemelkedő szerepéről a kápolna és a későbbi lelkészség létrejöttében, hiszen ő bocsátotta a ferencesek rendelkezésére bérleményként a Fogaras u. 16. sz. alatti házat, amelyet testvérével közösen birtokolt. Később1958 februárjában kedvező feltételekkel el is adta a házat a ferenceseknek.

Az 1948 nyarán összehívott ferences káptalan úgy rendelkezett, hogy P. Móró Ferenc és P. Kiss Elemér atya, működési helyet cseréljenek. (A ferences regula szerint az atyáknak, négy évenként új helyre kellett költözniük és ez alól a rendfőnökök ritkán tettek kivételt.) Hiába ment hát küldöttség a tartományfőnökhöz, a döntés megmásíthatatlan volt. Így került hozzánk P. Kiss Elemér atya (U:1982. nov. 29.) házfőnöknek. Elemér atya oldalán az igencsak tüzes P. Szokolai Bernardin (U:1992) atyával, nagy lendülettel fogott hozzá a hitélet megújításának.

Ennek főbb állomásai az 1948 nov.11.-19.-ig, Szent Erzsébet ünnepéig tartott 9 napos szentbeszédsorozat, az 1949 nagyböjtjében P. Labanc Medárd által vezetett lelkigyakorlat, és a Szent Antal ünnepe előtti 2 napos P. Kis Csongor által tartott szentbeszédsorozat voltak. A nagyböjti lelkigyakorlat olyan hatásos volt, hogy mottója ma is a fülemben cseng:

Egyetlen a lelkem, várja őt az Ég.
Megmenteni: időm ki tudja lesz-e még?
Oly rövid az élet, oly biztos a halál,
Rettenetes óra vajon hogyan talál?
Megváltó Krisztusom add szent kegyelmedet,
Engedd, hogy megmentsem egyetlen lelkemet.

Időközben a szentmisék már nem a szuterénban, hanem a magasföldszinten három szoba összenyitásával kialakított kápolnában folytak. De lassan ez a hely is szűknek bizonyult, ezért Elemér atya a melegebb napokra egy kerti szentély kialakítására gondolt, amihez az egyházi hozzájárulást megszerezte. Az anyagiak előteremtéséhez a tanuló ifjúsággal egy mesejátékot akart a Szemere-telepi Szalézi Kultúrotthonban előadatni. Ennek bevételéből szerette volna a kerti szentélyhez szükséges anyagiakat előteremteni. Az előadást azonban betiltották, és ez volt az előszele a későbbi meghurcoltatásoknak. A kerti szentély, gyűjtéssel összeadott adományokból mégis elkészült.
Ezután következett a szerzetesrendek elleni támadás: 1950 júl. 13.-án éjjel Elemér atyát és a többi ferencest teherautókon egy kelet magyarországi kényszertartózkodási helyre szállították, majd a rendeket feloszlatták. Szerencsére a váci püspök közreműködésével világi áldozópapként Elemér atya visszakerülhetett hozzánk, de csak egyedül. Az akkor már itt kisegítő P. Kovács Antal Kalliszt atyát Orgoványba helyezték. Elemér atyának egyedül kellett vezetnie a parókiát, alkalmi kisegítőket keresve a vasárnapokra. A kápolna kis befogadóképessége miatt vasárnaponként négy szentmise volt. Kisegítőként kiváló szerzetespapokat ismerhettünk meg P. Kis Csongor, Vízvári László piarista tanár, majd P. Máté Károly, Teodóz személyében.
A kápolna önálló lelkipásztori állomássá nyilvánítása 1957. április 21-én történt meg. Egyben az a terület is kijelölésre került, amely lelkigondozás szempontjából a kápolnához tartozott. Nemsokára megtörtént az első bérmálás is a kápolnában: 1959. október 10-én Szabó Imre püspök 112 bérmálkozót bérmált meg.
Időközben az 1947-ben Szent Imre tiszteletére szentelt harang fa állványzata annyira meggyengült, hogy életveszély miatt a harangozást be kellett szüntetni, a harang elnémult. 1963-ban új betonalap és vas állványzat készült a haranghoz, és húsvétkor újra megszólalt villamos működtetéssel.
A kápolna életében a következő jelentős állomás Kalliszt atya idehelyezése volt 1965. szeptember 1-én, de az Á.E.H. csak úgy járult hozzá, ha a megromlott egészségű Elemér atya csak kisegítő marad. Ugyanezen év második felében ujjászerveződik az énekkar Reményi Károly vezetésével, amely immáron 35 éve eredményesen működik.
A kápolna újabb bővítésének igénye már 1967-ben felmerül, de a tényleges kivitelezés csak 1971 augusztusában indul meg Dobos Pál mérnök tervei alapján. Egyben az új liturgikus előírásoknak megfelelően ("szembemisézés") a kápolna belső berendezése is megújul: dr. Nemcsics Antal tervei alapján Knizner Béla és István gondos kivitelezésében új szembemiséző oltár és ambó készül. A újjáalakított kápolnát 1971. október 31-én dr. Liptay György vikárius adjutor benedikálta. A kápolna új padjai később, 1974-ben lettek készen, a két kerámia oltárképet pedig dr. Nencsics Antal 1975. július 20-ára készítette el.
A következő két bérmálás a Szemere-telepi templomban volt: 1973. október 21-én dr. Miháczi József püspöki helynök 63 fiatalt bérmált, 1977. november 13-án dr. Vajda József püspök 43 fiatalunkat bérmálta.
A kápolna további bővítésére már csak az épület átépítésével volt lehetőség. A terv 1977-ben készült Dobos Pál és Kemény Zoltán építészmérnökök tervei alapján. Az átalakítás az egész épületet érintette (pl. új tetőszerkezet). A kápolna hátsó része jelentősen bővült, új feljáratot kapott, és az alagsor is átalakult (hitoktató terem). A kivitelezés 1978 novemberére befejeződött, de a kápolna festése és az alagsori munkák 1979-re maradtak.
A kápolnában 1979 március 18-án a 80 éves Bárdos Lajos személyes köszöntésével egybekötve új elektronikus orgonát avattunk, amely dr. Házmann István és fia többéves munkájának eredményeképpen Knizner Béla asztalos közreműködésével szinte ingyen készült el, és csaknem napjainkig biztosított orgona kíséretet a templomi éneknek.
Kalliszt atyát 1981. december 21-én címzetes esperessé nevezik ki. A következő évben már ismét a kápolnában van bérmálás: 1982. május 9-én dr. Bánk József érsek bérmál 48 bérmálkozót. A kápolna kertjében 1984-ben készül el a Lourdes-i Szűz-re emlékezve a Lourdes-i barlang.

A hívek számtalan zarándoklatáról nem tudunk e helyen beszámolni, de Lourdes-tól Fatimán keresztül Medjugorje-ig számtalan zarándokhelyet megjártak híveink az elmúlt évek során.
További két bérmálás érdemel említést még kápolnánkban: Marosi Izidor püspök 1985. november 3-án bérmált 36 fiatalt, majd dr. Bánk József püspök 1989. április 30-án 24 fiatalnak szolgáltatta ki a bérmálás szentségét. A két bérmálás között ünnepeltük 1987. június 21-én Kalliszt atya 40 éves papi jubileumát.
A rendszerváltást 1989 áprilisától érzékeltük, amikor Kalliszt atya ismét ferences szerzetesruhában jelent meg, jelezve a szerzetesrendek visszaállítását. A Szemere-telepen is ismét a szaléziánus atyák kapják meg a plébániát és templomot.
Az 1990-et követő első éveket a kezdeti fellelkesedés, sokféle kezdeményezés, majd a kezdeti lendület megtörése jellemezte. Ökumenikus cserkészcsapat alakult, az egyházközségnek nyomtatott közlönye jelent meg "KESKENY ÚTON" címmel, és egyre gyakrabban merült fel egy új templom építésének igénye levélben és szóban egyaránt a hívek részéről. Kalliszt atya, aki a nehéz időben épített templomot korábbi állomáshelyén Orgoványban, az itteni templomépítés gondolatát korára való tekintettel már nem tudta magáévá tenni. Az anyagi lehetőségek látszólag korlátozott volta miatt sokan kételkedtünk a terv kivitelezhetőségében, de voltak lelkesek, akik megvalósíthatónak vélték a régi álmot.
Végül Kalliszt atya a rendi vezetőségétől áthelyezését kérte Sümegre a Mária kegyhelyre, akik ezt jóváhagyták, és a ferences rendtartomány a lelkészség feladását határozta el, illetve az Esztergom-Budapesti főhatóság gondjaira bízta. Így bizony rövid ideig még a lelkészség felszámolása is a levegőben lógott. De a Gondviselés (és az egyházmegye) gondoskodott a tettre kész utódról Benke István atya személyében. ő lett a templomépítő (persze nem egyedül). De ez már egy másik történet, a templomépítés története. A múlt itt lezárult. A megújulás itt kezdődött. A múlt emlékét megőrizzük, de cselekvéseinknek már a jövőt kell szolgálnia.
Földi vándor

Templomot építünk
(A templom építésének története)
Amint az előző cikkből nyilvánvaló, a templomépítés gondolata az 1989-es rendszerváltozás előtt semminemű realitással nem bírt. A 90-es évek már biztosították az építés lehetőségét. A hívek részéről az ilyen irányú kezdeményezések egyre sürgetőbben jelentkeztek. Benke István atya e kérdésben teljesen nyitott volt, de a hívek egyházi adó befizetései alapján megbecsülve az egyházközség anyagi teherbíró képességét, és megbecsülve egy templomépítésre rendezett célirányos gyűjtés várható eredményét, az anyagi alapok előteremtése eléggé reménytelennek tűnt. Induló összegnek Longauer Dénes templomépítésre hagyatékozott 7 M Ft-ja állt rendelkezésre, de ez a kezdetben is kb. 50 M Ft-ra becsült beruházáshoz kiindulásnak is kevés volt.
1995 tavaszán a hívek új képviselőtestületet szavaztak meg, amely alelnöknek Dózsa Jánost választotta. Amikor a képviselő testületben a templomépítés lehetőségein rágódtunk, ő volt az, aki "bedobta" a kulcsszót: "urnatemető". Más, már megvalósult budapesti templomépítések példájára javasolta, hogy mivel a környékünkön sehol nincs ilyen, legyen urnatemetős altemplom, és fölé építsük fel a templomot. Ha előre el tudunk adni urnafülkéket örökmegváltásra, azzal megteremthetjük az anyagi alapját az építkezésnek. Ezeket a gondolatokat Dózsa János a "KESKENY ÚTON" 1995 karácsonyi 2. Számában: "Kápolnát építünk" címmel megírta, buzdítva ezzel a lehetőség megragadására.
Mivel Benke István atya idejövetelének első pillanatától kezdve a templomépítés gondolatára teljesen nyitott és aktív volt, megígérte, hogy az Egyházmegyénél minden követ megmozgat a lehető legnagyobb anyagi támogatás kieszközlésére, Így a templomépítés lehetősége realitássá vált. A templom (és plébánia) tervei Almásy Sándor építész keze alatt megszülettek. Következtek a szorgos aprómunka állomásai az urnatemető minél szélesebb körű ismertté tételére. Az Egyházmegye Pénzügyi Tanácsának döntése 1996 elején lehangoló volt: A kért 15 M Ft-ból semmit sem tudnak biztosítani, de erkölcsi támogatásukkal mellettünk állnak. Ennek ellenére nem adtuk fel, hanem fokozva az urnahelyek előre megváltási akcióját, az alapozási, földkiemelési munkák elkezdődtek 1996 jún. 5.-én.
A munkával olyan tempósan végeztek, hogy dr. Paskai László bíboros atya jún. 13.-án már letehette az épülő templom alapkövét.
Az Altemplom építése, az urnatemető (kolumbárium) létrehozása első lépésben 552 urnahellyel, az alapkő letétele után "teljes gőzzel" folytatódott, aminek eredményeképpen az altemplom és urnatemető födémmel és ideiglenes esővédő burkolattal október végére elkészült. Az Altemplomban, ahová átszállították az oltárt és a padokat, nov.1.-én stílszerűen Mindenszentek ünnepén megvolt az első szentmise. Ettől kezdve gyakorlatilag már állandó jelleggel az altemplomban voltak a szentmisék, és természetesen ugyanitt voltak az urnafülkébe elhelyezést megelőzően a temetési szertartások is.
Itt érdemes megemlíteni, hogy a hamvasztásos temetések időbeni elkezdése érdekében, az időszak elején a felső kápolnánál elhelyezésre került egy mozgó urnasor az időközben elhalt és az Altemplomban temetkezni szándékozók hamvai részére, hogy a szolgáltatás folyamatossága az építkezéstől függetlenül biztosítva legyen. Ez is István atya előrelátó gondoskodását dicséri.
A következő évben 1997. Jan. 18.-án, a templom védőszentjének Szt. Margitnak az ünnepén dr. Paskai László bíboros atya megáldotta a kész Altemplomot. Egyben bejelentette, hogy a lelkészséget 1996. december1.-ével plébániai rangra emelte. Ettől a pillanattól vált jogossá a "templomépítés" szó használata, hiszen addig hivatalosan csak "kápolnát" építhettünk volna. Az 1996-os év tényeihez tartozik még, hogy az Egyházmegye végül az év végén, összesen 13 M Ft támogatást nyújtott a templomépítéshez.
Az 1997-es esztendő a kivárás éve lett a templomépítésben, a rendelkezésre álló anyagiak nem voltak elegendők arra, hogy a felső templom építése elkezdődhessen. Az Altemplom építési költségei így is mintegy 23 M Ft-ot emésztettek fel. A templomépítés előkészületei azonban nem álltak le. Az engedélyezési és kiviteli terveket Almásy Sándor és Csegzy Lóránt építészmérnökök Sólyom Rózsa statikus bevonásával elkészítették. Egyebekben pedig folyt az anyagi erőgyűjtés az urnafülkék megváltásával. Egyben az Altemplomban egy "osszárium" is készült fedett szórókút formájában, amely a hamvak közös gyűjtőhelyre szórására szolgál, a lehető legolcsóbb temetkezési formát biztosítva. Az ilyen formában közös helyre temetkezők nevei is feljegyzésre kerülnek. Az Altemplom télen kissé túl hideg volt, bár bizonyos temperálást sikerült biztosítani, nyáron viszont kellemesen hűvös volt a forró napokon. Így átmeneti megoldásként jól betöltötte a szükségtemplom, amolyan modern katakomba szerepkörét. Minden szertartást meg lehetett tartani, akusztikailag is annyira megfelelő volt, hogy még kórushangversenyt is rendeztek benne
Az átmeneti szünet után a felső templom építése 1998. Júl. 25.-én indul az ideiglenes esővédő burkolateltávolításával és az oldalfalak felhúzásával. Itt érdemes megemlíteni, hogy az építési kivitelező az Érdi Építő Rt. volt Lázár József vezetésével, míg a gyönyörű fa tetőszerkezetet a Gyomaendrődi Faipari kft. állította fel Balogh Károly irányításával, és természetesen az építés menetét állandóan figyelemmel kísérő műszaki ellenőr, Fülöp Jenő építészmérnök, valamint a már említett Sólyom Rózsa statikus közreműködésével. Az építkezés olyan jó tempóban haladt, hogy 1999 második felében már a fűtési, épületgépészeti kivitelezés folyt, kiegészülve a világítási, hangosítási és biztonságtechnikai kábelezés elkészítésével. E munkák villamos részét Bíró János villamosmérnök tervezte, de a megvalósuláson lehetetlen nem észrevenni Dózsa János alelnökünk keze munkájának nyomát.
Egy szó, mint száz, 1999. december közepére már annyira előrehaladott állapotban volt minden, hogy István atya kitűzhette a felső templomban tartott szentmise időpontját 1999. Dec. 23.-ára. - Időközben december 8.-val a bíboros Atya Benke István plébánosunkat KÁVAI CÍMZETES APÁTTÁ nevezte ki. Ezzel is kifejezve a Főegyházmegye tiszteletét és megbecsülését a nagy és sikeres munkájáért. - Minden a menetrend szerint történt, így dec. 23.-án este 6 órakor a szentmise keretében megtörtént a felső templom megáldása. A karácsonyi ünnepi szertartások már a felső templomban voltak, amely induláskor már majdhogynem szűknek bizonyult.

És mi történt azóta? Azóta a templom belső berendezése is fokozatosan elkészült. A karácsonyi szertartások még a régi berendezéssel és padokkal zajlottak le. De közben dr. Dragonics Tamás építészmérnök, belső építész tervei alapján elkészültek a templom új belső berendezési tárgyai: az új oltár, ambo, tabernákulum, keresztelő kút és végül a padok. Aki most belép a templomba már láthatja a teljes berendezést, és képet alkothat a tervező művészi stílusáról a mesterien szép kivitelű, komoly művészi értéket képviselő tárgyak láttán.
Ilyen pompás környezetben könnyebb kapcsolatot találni a Gondviselő Istenhez is. Akik e templom építésében oroszlánrészt vállaltak, maguk is a jó magyar közmondást igyekeztek megvalósítani: "Segíts magadon, s az Isten is megsegít". Valóban megsegített, és most már az a feladatunk, hogy mi is lélekben megújuljunk, hogy illő "menyegzős ruhában" járuljunk az Úr elé az új Isten háza felszentelésekor.
Földi vándor


 Pestszentlőrinc - Grassalkovich kápolna

A kápolna 1762-ben épült, az egykori Szent Lőrinc major kápolnájaként. A barokk stílusú Grassalkovich kápolna műemlék. Építtetője a Grassalkovich család, híres támogatói, megújítói: Mayerffy Xavér Ferenc és a Szemere család.


Pestszentimrei Szent Imre templom

Pestszentimrén 1920. január 1-től kihelyezett lelkészek végzik a lelkipásztori szolgálatot. A templom (590 m2) építése 1927-ben kezdődött Bánszky Mihály építész tervei alapján, neogót stílusban. A templom melletti régi épületet alakították át lelkészlakássá.
A negyedik lelkész, Dr. Schaub Mihály 1929-ben került Soroksárpéteribe. 1930-ban már miséztek a templomban, de a templomot csak 1939. április 10-én szentelte fel Dr. Hanauer Á. István váci megyéspüspök.
Bár a toronysisak még 1944-ben sem készült el, 1944 decemberében a kivonuló katonák felrobbantották a tornyot és az rádőlt a templomra. Megsérült a plébánia is. Az újjáépítés hamarosan megkezdődött, de csak 1968-ban lehetett használatba venni a templomot, akkor is csak ideiglenes tetőszerkezettel és álmennyezettel. Addig az egyházközség kultúrházát használták kápolna gyanánt. A templomtorony 1991-ben kapott rézsisakot. A plébánia az 1993-as egyházmegyei határrendezés során került a váci egyházmegyétől az esztergom-budapesti főegyházmegyéhez.

Anyakönyvek: 1921-től.



 Pestszentlőrinc Szemeretelepi Szent István király plébániatemplom

Területét a század 20-as éveiben parcellázták. Gyorsan benépesült. 1935-ben már elemi iskolája volt. Itt miséztek a pestszentlőrinci plébánia papjai. Templomát 1937-ben kezdte építeni Vereczkey Béla prelátus-plébános. 1938-ban Hanauer Á. István váci püspök benedikálta. A templom első papja kihelyezett káplánként a szalézi Gábor József lett. A szaléziak a következő évben, 1939-ben letelepedtek Szemerén. Ettől kezdve egészen 1950 ôszéig állandóan 3–4 szalézi végezte a pasztorációs munkát. 1944 szeptemberében Pásztor János vette át a lelkészség vezetését és 1946-ban ő lett ez egyházközség első plébánosa. 1946–47-ben egy tekintélyes nagyságú kultúrházat épített az egyházközség, a fővárostól kapott telken a templom közelében.
A szerzetesrendek működési engedélyének megvonása után még 3 évig Pászotor János a plébános, de 1953 őszén az ÁEH nyomására a főpásztor elmozdítja Pásztort és ezután egyházmegyés papok irányítják a plébániát 1989 őszéig. Madari Péter plébánossága alatt épül meg a jelenlegi korszerű plébánia közadakozásból és egy örökölt családi ház árából.

1989 szeptemberében Marosi Izidor püspök úr ismét a szaléziakra bízza Szemeretelep ellátását és kinevezi a második szalézi plébánost Frank Pál SDB személyében. A plébánia az 1993-as egyházmegyei határrendezés során került a váci egyházmegyétől az esztergom-budapesti főegyházmegyéhez. 2005. augusztus 1-től a szalézi rend nem tudta tovább ellátni a plébánia vezetését a paphiány miatt, így ismét egyházmegyés plébánia templom lett.

Anyakönyvek: 1946-tól, előtte a Pestszentlőrinc fôplébánián.


 Pestszentlõrinc-Miklóstelepi Szent József-kápolna

Pusztaszentlõrincen 1908-ban karmelita apácák telepedtek le. A 2–14 éves korú árva fiúgyermekeket gyűjtötték össze és gondozták ôket szeretettel. Hamarosan három családi házat nõôttek ki. A villanegyedben, Miklóstelepen felépült az Árvaházuk, ahol 10–12 szerzetesnõ 30–40 árvát nevelt. Az Árvaház 1916-ban kápolnával bõôvült: november 24–én Szent József tiszteletére szentelték fel. A környékbeli hívek egyre nagyobb számban látogatták a napi szentmiséket. 1932 óta vasárnaponként két szentmisét tartottak a Zárda lelkészei. 1950-ben, a szerzetesrendek felszámolásakor államosították az Árvaházat. A kápolnát az elhanyagolt állagú Draskovich-féle házba helyezik át, melyet a hívek hamarosan használhatóvá tesznek. Dr. Bánk József váci megyéspüspök 1969. szeptember 1-jén plébánia rangra emeli és Dr. Liptay Györgyöt kinevezi elsô plébánossá. 1970-ben megvásárolták a házat és a 640 négyszögöles ingatlant. Közösségi adományokból bôvítették és renoválták. A kápolna 152 m2, a plébánia 83 m2. A lelkipásztori munkát 1983-tól a fôplébánia látja. A plébánia az 1993-as egyházmegyei határrendezés során került a váci egyházmegyétõl az esztergom-budapesti fõegyházmegyéhez.

Anyakönyvek: 1969-tôl.


 Pestszentlőrinc - Csákyligeti Szent József templom

Ez a település keletkezésétől kezdve, Vecsés - Ganztelep néven a második világháború végéig, 1945-ig, közigazgatásilag Vecséshez tartozott. Azután Pestszentlőrinchez csatolták, és mint a XVIII. kerület egyik része, a főváros, Budapest része lett.
Az első istentiszteleti hely 1935-től egy szegényes iskolakápolna volt. 1937-ben kap a közösség önálló plébánost, Serfőző Ferenc atya személyében.
1938-ban, mint önálló egyházközség elkezdte a templomépítéshez szükséges építési anyagok gyűjtését, amely azonban a háború folyamán részben elveszett. Az itt beépített téglamennyiség a bombázások idején 1944-ben óvóhelybe beépítve a lakosság védelmét szolgálta.

1947-ben kezdődött el a templomépítés és 1949-ig megépült a templom alsó része a sekrestyével és az ideiglenes tetővel ellátott szentéllyel, amely 15 esztendőn át istentiszteleti helyül szolgált.
Nyáron a tető nélküli nagytemplom falai között jöttek össze a hívek. 15 éven át befejezetlenül, félig kész állapotban állott a templom, kitéve a pusztulásnak, az időjárás viszontagságának. 1964-től 1966-ig épült és fejeződött be a félben maradt épület, és 1966. október 16-án szentelte fel Miháczi József váci püspöki helynök Munkás Szent József tiszteletére.
A templom Straubinger József építészmérnök tervei szerint készült.
Külső magassága: 11 méter, a belső 8 méter. A főhajó hossza: 28,8 méter, szélessége 15,75 méter. A szentély hossza: 8,2 méter, szélessége: 9,48 méter.

A templom az egyházközség plébánosának Serfőző Ferenc tb. kanonok atyának, és híveinek áldozatosságát hirdeti és dicséri. A plébánia az 1993-as egyházmegyei határrendezés során került a váci egyházmegyétől az Esztergom - Budapesti főegyházmegyéhez.
Anyakönyvek: 1938-tól,


 Pestszentlőrinc-Havannatelep Szent László plébániatemplom

1934. május elején kezdődött a templom építése, Fanta István műépítész tervei és irányítása révén (négy lakás lett átalakítva!) Az ő munkája az oltárkép is, mely Szent László királyt ábrázolja. A templomot Dr. Wimmerth Béla prépost szentelte fel, 1935. június 29-én. Ekkor még a pestszentlőrinci Főplébániához tartozott, innen látták el. 1939-ben készültek el az oldalhajók és egy színes üvegablak, Szent István király felajánlja a koronát és országot a Szűzanyának (Ligeti Sándor munkája). A templom és közössége 1946. október 6-án nyerte el az önálló plébániai rangot. A II. világháború alatt a templom épülete megrongálódott, bombatámadás is érte, de a hívek áldozatkész munkájával sikerült helyreállítani. 1960-ban lehetőség nyílt a templom korszerűsítésére, bővítésére (raktár címen hittanterem lett kialakítva). A templom körül hatezer lakásos, tízemeletes házak épülnek, a Havanna-lakótelep. A plébániaépület Patty Károly üzemmérnök tervei alapján épült. 1990. február 11-én Marosi Izidor váci püspök szentelte fel. A nagyon megromlott, megkopott templom épületét 1992–95 között sikerült teljesen felújítani. 1997-re a plébánia épülete kinőtte kereteit. Közösségi és hitéleti célok miatt a részben bővített tetőtér helyére egy teljes szint készült. A szerkezeti és tetőfedési munkák év végére befejeződtek. Az alapterület teljes birtokba vételére 1998-ban kerül sor. A plébánia az 1993-as egyházmegyei határrendezés során került a váci egyházmegyétôl az esztergom-budapesti főegyházmegyéhez.

Anyakönyvek: 1946-tól.


 Pestszentlõrinc - Szűz Mária Szeplõtelen Szíve fõplébániatemplom

A Duna menti Szentlôrincet a XIV. századi iratok templomos faluként említik. 1470-ben lelkészség templommal.
A törökdúlás pusztasággá tette. A XVIII. század elején a Grassalkovich család birtokrésze lesz Pusztaszentlôrinc és ôk építtetik a Szent Lôrinc tiszteletére szentelt kápolnát, ahol vasárnaponként rendszeresen volt szentmise.
Sina Simon költségén 1860-ban létesült itt az ország elsô tanyai iskolája, ahol 50-60 gyermek tanult. A XIX. század végén Pusztaszentlôrinc közigazgatásilag és egyházilag is Kispesthez tartozott. 1902-ben háromharangos haranglábat állítanak fel. 1905-tôl az iskola egyik termében szükségkápolna mûködik kispesti káplánok vezetésével. 1906 karácsonyán az Egyházmegyei Hatóság jóváhagyja az Egyháztanácsot. 1910. január 1-jén nagyközség, 1936-ban megyei jogú város, 1950. január 1-jén a Fôváros XVIII. kerülete lett Pestszentlôrinc. Egyházilag is önállósul 1910. augusztus 24-én Wimmerth Béla elôbb expositus, majd 1920. szeptember 8-tól plébános és kerületi esperes.
1923-ban elkezdik a nagy plébániatemplom építését. 1925. szeptember 5-én Dr. Hanauer Á. István váci megyéspüspök Szûz Mária Szeplôtelen Szíve tiszteletére szenteli fel. A templom neoromán stílusú, 36 m magas tornyú, 525 m2-es, 1500 ember befogadására alkalmas. 1931-ben közadakozásból katolikus kultúrház épül (600 ülôhelyes, 270 m2-es elôadóteremmel, 96 m2-es ebédlôvel, társalgóval, játék-, könyvtárszobával és számos kiszolgáló helyiséggel). 1946. szeptember 8-án Dr. Pétery József váci megyéspüspök az állami lakótelep és a Szemere-telepi részt önálló plébániaként leválasztja a Fôplébánia területérôl. A II. világháború alatt (1944. október 4-én) a templomot bombatalálat érte.
1993. szeptember 1-jén a Karmelita Nôvérek volt Nevelôintézetében megkezdi oktató-nevelô munkáját a Szent Lôrinc Katolikus Iskola, majd 1994. szeptember 1-jén a Liliomkert Katolikus Óvodát is megnyitottuk. Iskolánkba 350, óvodánkba 44 gyermek jár. 1992. április 30-i önkormányzati határozat értelmében az államosított Katolikus Kultúrház tulajdonjogát még nem kapták meg, de az épület egy részét már az Egyházközség használja. Közösségi csoportjai itt tartják rendezvényeiket.
1989-tôl 200 személynek önköltségi áron meleg ebédet biztosító katolikus alapítványi konyha is van az önkormányzat épületében.
A templomkertbôl leválasztott telken 1993-ban építették föl rendházukat az USA-ból hazatelepült Jézus Szíve Nôvérek és álltak be mind a helyi, mind az országos hitoktatóképzés munkájába. A plébánia az 1993-as egyházmegyei határrendezés során került a váci egyházmegyétől az esztergom-budapesti főegyházmegyéhez.


Anyakönyvek: 1910-tôl.

Elemző auditok:

Külső feed