Égi édesanyánk könnyező figyelmeztetése után következik a Nagy Figyelmeztetés, majd 100 nap olyan keresztényüldözés, amilyen még nem volt a világon, aztán elragadtatva a 4 év alattiak és a mennybe tartozók, a többiek haladnak az utolsó ütközet felé

Armageddon nyomában

2018. június 21. - Andre Lowoa

Alajos és Szent Iván


Alajos napján ránk köszönt a csillagászati nyár. A nyári napfordulat - amint az közismert - egyben a Nap visszaútját is jelzi, és a hónap végéig 3 perccel csökken a nappalok hossza.
Előestéjén sokfelé ágat tűztek a tyúkólakra a rontás és a boszorkányok ellen. A Szent Iván éjjelén szedett gyógyfüveknek különleges hatást tulajdonítottak. Hajnalán az öregasszonyok meztelenül járták körül a földjüket, és harmatot szedtek.
Ezen a napon került sor a híres tűzgyújtásra is. A faluvégen, erdőszélen rakott tüzet háromszor kellett átugrani, hogy Szent Iván - vagy Szent János - közbenjárásával a Szentháromságnál kegyelmet nyerjenek. Ám leginkább a "párosítók", a közös átugrás, az összeéneklés színhelye volt az Iván-napi tűz. A palóc lányok a tűzgyújtás után a legényekkel a kenderföldre mentek, ahol egyenként a kenderbe heveredtek. Azt tartották, hogy amelyikük után a kender feláll, az egy éven belül férjhez megy. A tűzgyújtás alkalmával a tűzbe vetett gyümölcsnek, főként a Szent Iván-i almának gyógyító erőt tulajdonítottak. Egyes helyeken, hogy a ház le ne égjen, a tűzgyújtáskor viselt koszorút feltűnő helyen a falra akasztották. Úgy tartották, hogy a Szent Iván-napi tűz megvéd a jégesőtől, a dögvésztől, a gonosztól és jó termést biztosít.
Szent Iván a korán elhunyt gyermekek védőszentje. A gyermeküket korán elvesztett fiatalasszonyok, a tüzet körülülő gyermekeknek gyümölcsöt osztogattak, míg ők maguk nem ehettek belőle.

Trump nagyon megnehezítheti a németek dolgát


Die Hard? Trump aligha fog lemondani a következő években.

Úgy tűnik, az amerikai külpolitika kihasznál minden adódó lehetőséget arra, hogy újabb csapást mérjen a német vállalatokra – írja a Der Spiegel német napilap. Elmondásuk szerint Trump ismeri a német autóipar sebezhető pontjait, emiatt nehéz idők jönnek Németország számára.

Donald Trump korábban azt mondta, nem akar többé Mercedest látni New York utcáin – az amerikai elnök tudja, milyen sebezhető a német autóipar, és mennyire fontos a német gyártó számára az amerikai piac. Emiatt azt fontolgatja, hogy magasabb tarifákat vezethet be a német autógyártókra vonatkozóan – áll a Der Spiegel beszámolójában. A lap szerint Trump intézkedéseinek célja, hogy megvédje a hazai autógyártó cégeket, és meggyengítse a német konkurenciát.

A Spiegel cikke szerint az amerikai elnök azonban nem csak az autóipart állítja célkeresztbe, de mostanra számos kis- és középvállalkozás kezdi felismerni, hogy a Trump-adminisztráció nagyon hatékony tud lenni, amikor megpróbál nyomást gyakorolni a külföldi cégekre; Washington új politikája nem csak egész iparágakat vesz célba, de előkerülhetnek az egyes cégek elleni, személyre szabott szankciók is.

“Ezekkel a támadásokkal Trump újra és újra sikereket ér el Európa megosztásában, kijátssza egymás ellen a francia és német érdekeket, egymás ellen fordítja Kelet- és Nyugat-Európát. Amikor az Európai Unió megosztottá válik, az európai cégek csak még könnyebb prédává válnak Amerika számára” – írja a német lap.

A beszámoló szerint Trump a dollárt is fegyverként használja, ennek már mutatkoznak jelei az iráni atomalku felmondása kapcsán; az elnök nyíltan bejelentette, hogy betiltja a dollárban folytatott tranzakciókat a szankcionált országok számára. Bár azt gondolnánk, hogy ez csak a harmadik világ béli országokat érintheti, ma már az Európai Unió legnagyobb cégeit is szankciók fenyegetik, emiatt a dollár könnyen Európa ellen fordulhat.

A Spiegel emellett hangsúlyozza, hogy az amerikaiak a sajtót is felhasználják arra, hogy meggyengítsék európai vetélytársaikat. A publicisztika szerint a Deutsche Bank szándékos kiszivárogtatás áldozatává vált, az amerikai sajtóban kifejezetten azzal a szándékkal jelennek meg hírek, hogy nyomást gyakoroljanak a német pénzintézetre.

A Spiegel ráadásul azt írja, nem egyedi jelenségként kell kezelni ezeket az eseményeket, hanem immár egyértelmű, hogy az Egyesült Államok egy újfajta gazdasági imperializmust képvisel, ami fenyegetést jelent az európai érdekek számára.

http://www.hidfo.ru/2018/06/trump-nagyon-megnehezitheti-a-nemetek-dolgat/

Soros bevásárolta magát a New York Times-ba

George Soros befektetési vállalata, a Soros Fund Management LLC több mint 3 millió dollár értékben vásárolt a New York Times részvényeiből. A magyar kormányt amúgy is gyakran kritizáló amerikai újságra mostantól közvetlen befolyása van Sorosnak.

George Soros befektetési vállalata, a Soros Fund Management LLC több mint 3 millió dollár értékben vásárolt a New York Times részvényeiből – derült ki az amerikai Securities and Exchange Commission jelentéséből.

A Szputnyik hírügynökség a Media Research Center alelnökére hivatkozva azt írja, Soros nem véletlen vásárolta be magát az egyik legnagyobb liberális laphoz, hiszen korábban is hatalmas összegekkel támogatta az “oknyomozó újságírást”.

Soros alapítványai világszerte együttműködnek a liberális lapokkal, és válogatás nélkül támogatnak mindent, ami államellenes – kezdve a Németországban működő erőszakos antifasiszta szervezetekkel, a közép-európai anarchista csoportokon át, az Ukrajnában működő neonáci félkatonai szervezetekig, akiket még intenzív utcai harcok idején is békés “kormányellenes tüntetőkként” reklámozott a liberális sajtó.

A Media Research Center alelnöke maga is említi, hogy Soros korábban széleskörű befolyással bírt a liberális újságok felett, és ez a részvénycsomag-vásárlás egy “jelentős lépést” jelent az oligarcha számára.

A lap említi, hogy Soros rengeteg olyan szervezetet is támogat, melyek az Európai Unió központosítását, és a tömeges bevándorlást próbálják előmozdítani. Utóbb több millió dollárral támogatott egy kampánycsoportot, mely egy sikeres népszavazás eredményét próbálja megváltoztatni, annak érdekében, hogy az Egyesült Királyság mégse lépjen ki az Európai Unióból.

http://www.hidfo.ru/2018/06/soros-bevasarolta-magat-a-new-york-times-ba/

Mi hunok 300millióan vagyunk

Bódás János: A MENNYBE MENT JÉZUSHOZ

Uram, ha most onnan lenézel,
lásd: a lét most sincs tele mézzel,
hogy rengeteg bűn, kapzsiság van
e szüléstől nyögdécselő világban.
Még nem mérték az igaz ember,
az az "igaz," kinél a fegyver,
az akar "jót," aki hatalmas,
a szegény, gyenge neve: hallgass!
... BÉKE?!... Öt kontinens rivallja
s a kapzsi ember meg se hallja,
sõt, a nevedben ölni készül,
s Te is, nem úr vagy már, de vádlott:
-- így váltottad meg a világot?

Engem nem tántorít el Tőled,
ha nem mindig látom erődet
de száz ok, érv, kínos eset
szól napról napra ellened
s a gyenge hit megtántorul,
ha nem látja: Te vagy az Úr!

Uram, nem magamért esengek,
de százmillió ember szenved,
tetű, éhség, rabszolga-járom
gyötri őket. Ezeket szánom.
Mocsok, sötét odúk penésze
s börtönfenék... Ez sokak része.
Csontváz-anyák korcsokat szülnek
s mind átkozódva, sírva tûrnek,
szívük már robbanásig megtelt
atom-erejű gyűlölettel...

A szenvedők nevében kérlek,
add, hogy legyen élet az élet,
ne köss békét herék hadával:
a munkát övezd glóriával.
Nem kívánjuk, hogy Tündérország
legyen a Föld... Hadd hulljon orcánk
harmata - de legyen az ember
ember, nemes, szép küzdelemben.

Tedd ujjongóbbá dalainkat,
ritkítsd meg sűrű sóhajunkat
s adj jó békét - ne majd a mennyben,
de a Földön is!... Ámen, ámen.





Kerecseny János
A MAGYAR NÉPHEZ


Ti Félistenek az ősi Kárpátokon!
Nők és gyermekek, munkások, katonák,
Aggok és ifjak, kik a halálsáncokon
Rohantok tűzön és vason, vakon át,
Nem félve börtönt, vérpadot, kudarcot -
Felvettétek a reménytelen harcot:
Hozzátok nem méltók senki törpe mások!
- Köszöntlek titeket, dicső Óriások!

Új Tamerlán ellen, kik fellázadtatok,
Mert szolgaságot nem tűrt hős éneketek:
Kik száz Batu előtt harctáncot roptatok,
Mert szabadságot követelt véretek:
S hogy kivívjátok a legnagyobb Kincset,
Szétzúzva gyűlölt, vörös rabbilincset:
Dalolva mentetek halni, fegyvertelen:
- Örök fény övezzen sok ezer Névtelen!

És megdúltátok e kor Dzsingisz-khán hadát,
A "verhetetlen Arany Horda" népét:
Megdöntve vak hitek gyáva téves tanát
- Átformáltátok ezzel a Föld képét!
Zúg már Nyugaton a szabadság szele,
Kitisztult kábult álmodozók feje,
Kik bódító boruk negyven évig itták
- Ti ráztátok fel őket, gyönyörű Szittyák!

Ti Félistenek, csak tiétek az érdem,
Ha a tunya világ végleg feleszmél...
- Drága hősi fajtám, büszke magyar Vérem:
Diadalt vívtál, hazug, vörös eszmén!
Diadalt arattál: gyász-győzelmi tort.
Gyermek és asszonyvér Egekre sikolt,
Tankok talpáról csöpp kisded vére jajgat...
- Van-e nemzet, mely ily gaztettre is hallgat?!

Nem Nem veszhet ki így a lelkiismeret.
Egy gyilkost is üldöz száz ország hada,
A Föld népe olyan hitvány mégsem lehet,
Hogy futhat milljó, mint erdők dúvada!
- Bízzatok, parittyás hősi Dávidok,
Követek talált: Góliát már inog...
És felcsattant, süvölt az Igazság szója,
Édes Magyar Népem, Neked is üt óra!

Ti Félistenek a bérces Kárpátokon!
A kultúrvilág figyeli harcotok,
Úgy érez veletek, mint szenvedő rokon,
S megáldja halálba-indult arcotok...
De fegyvert is fen jog és törvény szerint,
És erős kezével kitartásra int!
Európa hívő népe mind háborog:
Remegnek már a poklos sátán-táborok!

És itt - a szabadság véráztatta földjén,
Pirul az arc: a magyar ököl feszül...
Gyászköntös van New York Liberty bús Hölgyén,
De mellét vaspáncél fedi már mezül!
Szobor ajkáról tiltó szó zúg s teper:
Gyilkosok, ne tovább! Lehullt a lepel!
Elég volt a gyermek- és asszony vér folyam.
Mert ha mozdulok: A Földön nem volt olyan!

Óh, ti Félistenek a szent Kárpátokon,
Kiknek hű vére patakokban csorog:
Bízzatok, mert ősi, hősi vártátokon
Oldalatokra állt Isten és a Jog!
Szívetek kelyhének hő áldozatja:
Tisztelettel tekint rátok jó és gonosz,
És a világ első népe elé soroz!

Ti Félistenek a véres Kárpátokon!
Nők és gyerekek, munkások, katonák,
Aggok és ifjak, kik a halálsáncokon
Rohantok tűzön és vason, vakon át:
Köszöntlek titeket hős Óriások!
Csodállak, tisztellek győztes Csodások!
- Könnyező szememben a dicsőség ragyog
S áldom Istenem, hogy: én is magyar vagyok!


(Cleveland, 1956. október 25.)





Áron


Uram, Teremtőm, Istenem,
megleltem hazám, de még nem ismerem.
Van egy régi térkép mit kaptam rég.
Apámé volt, így mondta: legyen tiéd.


S mondta még azt is, él itt egy büszke nép,
ahonnan a folyók vize messze ér.
Hol a madár, ha felszáll, s eljut az Égig,
távol a Föld, közel neki mégis.

Messze vagy Istenem, messze vagyok én is.
De itt vagy velem, itt vagy velem mégis.
Testvér a testvérnek, nem lehet gyilkosa,
egy fáradt sólyom szárnyán érkeztem haza.


Ide, ahol a napfény, baráti szó,
Ide, ahol tudják, jó az, ami jó.
Ide, ahol védik, az ősi határt,
Ide, ahol a jó szó, szívekre talál.


Uram Földön, Égben, legyen akaratod,
él itt egy nép, védd meg a magot.
Uram Földön, Égben, szívünk adtuk érted,
Ne engedd elvegyék az ősi büszkeséget!


Kapaszkodunk a semmiben,
üldöznek mert élünk.
Adj nekünk erőt, hogy messzire érjünk.
Adj erőt Istenem, bírjam küldetésem!
Megmaradjon a szó, megmaradjon a népem!


Messze vagy Istenem, oly közel mégis,
Az igazság miénk, felér hozzád az Égig!
Sokan álmodunk - mégis - egyedül vagyunk,
amíg lehet magyarul, magyarul imádkozunk.


Sokáig éltem a hegyekben, tán bűnös vagyok én is,
de ím most itt vagyok, vigyél a keresztúton végig!
Segíts nekem apám, ki itt fekszel a sírban,
Segíts, hogy megtaláljam népem, küldetésem!






Az utolsó "Tordai Országgyűlés"

"Elmondja, hogy mint lett a hazának veszte,
S ez a drága föld most, bitangra eresztve,
Raberdőket táplál, jaj, rabkalászt érlel!
Rabmagyarok sorsát hűséges beszéddel
Megrajzolja, festi, úgy, hogy a táborbul

Haragos moraj kél, tompa zúgás mordul.
- Hát akik szabadok? - Kiáltoznak többen.
Kuruc Balázs lelke szomorúra döbben.

A csonka hazában, hajh, alszik a lélek.
Ha ti azt tudnátok, a magyar mivé lett!
Koncért marakodik, aranyborjút épít,
Becsmérli, gyalázza egymást, saját vérit,
Nem tud felriadni, sziklaeggyé lenni,
Nem állítja meg a pusztulását semmi! . . .
Tettekre már hitvány, de nagy a beszédben!
Gőgösebb, tunyább, mint volt valaha régen!
A megásott sírját vigalommal nézi,
Sok öröklött bűnét újakkal tetézi,
S ha az Isten nem küld egy riasztó lelket,
Végképpen elalszik, nyomtalanul elmegy! . . .

A süveget, vértet szembehúzva mélyen,
A nagy országgyűlés hallgat szégyenében."


"De legyetek készen, mert eljön az óra,
Mikor csatakürtös vértalálkozóra
A felébredt magyar hozzátok kiált majd,
Hogy jöjjetek víni ezt a végső párbajt! "


Benke Tibor





Csodaszer

Nem vagyok én varázsló,
De még csak csodaszer sem vagyok.
Hozzátok szólok és beszélek Magyarok!
Amit most mondok, mondhatnám én is éppen,
De valaki más mondatja vélem.

És nem az ördög az, tudom biztosan,
Mert ő Istent nem dicsőitené ily magasztosan,
Angyal szállt meg: azt hiszem
Ő mondatja mindezt énvelem.

Mert az én szám ilyen ékesen,
Nem nyilt szóra még sohasem.
És hogy miért éppen én, ki igy szólhatok?
Nem rejtem véka alá e titkot sem,
S ebben a dologban még szerény sem vagyok.

Mert ALÁZAT van bennem sok,
És mint a köszikla, oly KEMÉNY is vagyok,
Ha Isten útján akarunk végigmenni,
Ahhoz elengedhetetlen e két dolog.

A nehéz sors ALÁZATRA nevelt,
S hogy e terhet el tudd hordozni,
Nem elég csupán az alázat,
KŐKEMÉNYNEK is kell lenni.


Tejut, 2oo9. szeptember 1o.





Szabó László Dezső: Ébredj végre magyar!

Ötven éve, hogy a pesti srácok,
az utca népe lerázta bilincsét,
és tankok elé dobta életét.
Életét, legnagyobb kincsét…
Ötven éve… és most hol tartunk?
Hol vagy szerelmes Forradalmunk?!

Ma a szabadság furcsa léte
gyöngyözik fáradt homlokunkon;
ma már nem a szovjet hízik
szocialista nyomorunkon.
Ötven éve… és most hol tartunk?
Hol vagy szépséges Forradalmunk?!

Ma kendőzetlen rabol a tőke,
úgy fosztogat, ahogy akar,
nincs védelem és nincs menekvés,
csak tehetetlen agyzavar.
Ötven éve… és most hol tartunk?
Hol vagy gyönyörű Forradalmunk?!

Ébredj magyar!
Nem érzed, hogy lenyúlnak?
Nem látod, mesteri kezek
rád mosolyogva, kirabolnak?!

Elveszik kenyered, elveszik jó borod,
vész az ifjúságod, elveszik agg korod,
elveszi földedet, elveszik a tájat,
elveszik a múltadat, most már az se fájhat!
Elveszi mosolyod, elveszik a könnyed,
mert a rabszolgának így se lehet könnyebb,
elveszik a lelked, el gondolatodat,
elveszik hitedet, napodat, holdadat,
elveszik utódod, elveszik jövődet,
kiürült fészkedbe idegenek jönnek.
Lopják büszkeséged, elveszik faludat,
elveszik nyelvedet, elveszik dalodat,
elveszik a sírod, elveszik jövendőd,
elveszik a sírod, elveszik jövendőd,
elveszik a Istened, elveszik teremtőd!

Ötven éve… és most hol tartunk?
Hol vagy vérrel megszentelt Forradalmunk?!

Ébredj magyar!
Csak akarnod kell és vége!
Vége lesz a rossz álomnak,
hogy akik ellen harcoltál,
a mai napig uralkodnak!!

Csoda esett, most éppen ötven éve…
Csinálj magyar most is csodát!
Ébredj fel végre alvó nemzet,
hadd nézzen nagyot a világ!





Gyömrő, 2006. július 16.




Gyergyótölgyes kellős közepében...

Gyergyótölgyes kellős közepében van egy nagy kaszárnya.
Ott székel a huszonegyes vadász parancsnoki szárnya.
Huszonegyes határvadász Horthy katonája,
Mert ő néki széles e világon, sehol nincsen párja.

A kaszárnya széles udvarában nyílik a muskátli,
Sír a kislány, hulldogál a könnye, el sem is akar állni.
Ne sírj, ne sírj te barna lány, büszke lehetsz rája,
Bús szívednek egy huszonegyes vadász a hűséges párja!





Sajó Sándor: Magyar énekKÉP


Uram! tudd meg, hogy nem akarok élni,
Csak magyar földön és csak magyarul;
Ha bűn, hogy lelket nem tudok cserélni,
Jobb is, ha szárnyam már most porba hull;
De ezt a lelket itt hagyom örökbe
S ez ott vijjog majd Kárpát havasán,
És aztán belesírom minden ősi rögbe:
El innen, rablók ez az én Hazám!

És leszek szégyen, és leszek gyalázat
És ott égek majd minden homlokon,
S mint bujdosó gyász, az én szép Hazámat
A Jó Istentől visszazokogom;
És megfúvom majd Hitem harsonáit,
Hogy tesz még Isten gyönyörű csodát itt:
Havas Kárpáttól kéklő Adriáig
Egy Ország lesz itt, egyetlen s Magyar!"






Nagytakaritás

Jártamban-keltemben
Azt láttam, hogy semmi sincsen rendben,
Gyorsan nekiláttam rendet rakni én,
De figyelmeztettek: Itt minden a helyén.

Nem úgy van az komám,
Szólok vissza én,
És sietve folytatom dolgomat,
De akkor már az orromra koppintanak.

Ott állok értetlen,
S bambulok a fertelmen.
Újra seprűt ragadok,
S nyomban kitakaritok.

De ekkor már a nagyfőnök jön felém,
S kiált dörgedelmesen,
El lehet menni, ha nem tetszik itt semmi,
"Rendbontókra" nincs szükség!

Értetlenül nézek én,
De hiszen itt semmi sincs a helyén,
Hebegtem-habogtam,
De oly mérgesen nézett rám, hogy inkább elkotródtam.

Tűnődtem magamban,
Hová kerültem én?
És vajon ki a bolond?
Ők, vagy én?

Beálltam hát a sorba,
És mint a többi birka, fejreálltam én,
S csodák csodája,
Valóban minden a helyén.

Akkor döbbentem rá,
Hogy két lábon állok én,
S a világ áll a feje tetején.


Tejut, 2oo9. Szeptember 12.




Hajas István: Ne sírj, Anyám!




Anyám, ha erre Nyugat felé nézel
S hiába várod bujdosó fiad,
Ne sírj Anyám, ha borús még az égbolt,
Egyszer felderül, egyszer felvirrad.
Egyszer, ha majd az ajtódat kitárod,
A hajnalpír az arcodra ragyog:
Ott áll előtted fiad, akit vártál,
S kiáltom: Anyám! Ne sírj, itt vagyok.

Hoztam a hajnalt, amit várva-vártunk.
Zokogva léptük át a szent határt.
Amerre jöttünk, ölelő karokkal
Egy eggyéolvadt nemzet lelke várt.
Ezernyi kérdés szállt el az ajkakról:
Mi van fiammal, jön-e az uram?
Kisunokámat hozza-e a lányom,
Hát a vejemmel, menyemmel mi van?

Jönnek. Mind-mind és örökbékét hoznak,
A bujdosásból Krisztus visszatért.
Ne sírj, Anyám, ha apám nem jöhet már,
Halálba ment a magyar nemzetért.
Ne sírjatok, kik mindhiába vártok!
Virág fakad a hősi sírokon.
Vérünk és könnyünk nem folyt el hiába,
Magyar áll őrt, az őshatárokon!

Anyám, nem lesz több rémületes álmod,
Szent küszöbödön őrködik fiad.
Hősi síroknak békés álmodói
Pihenjetek meg - hazátok szabad!
Testvérkarokkal - magyart átölelni
A bujdosóknak hada hazatart.
Amerre járnak, örömkönnyes arccal
Zengik, hogy: "Isten, áldd meg a magyart!"






Radnóti Mikós: Nem tudhatom...



Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.


1944. január 17.





Lengyel Károly: Ott ahol éltet a négy folyó

Most a rónák nyár tüzében ring a délibáb.
Tüzek gyúlnak, vakít a fény, ragyog a világ.
Dombok ormain érik már a bor.
Valamennyi vén akácfa menyasszonycsokor.
Zöld arany a pázsit selyme, kék ezüst a tó.
Csendes éjjen halkan felsír a tárogató.

Ott ahol éltet a négy folyó,
megtalál testvéri szó.
Ott ahol a felhők lába még elér,
ezredévről hoz ma hírt a szél.
Szól a kürt az ősi várfokán,
elringat a magyar táj.
S minden szent helyünkre újra száll,
vigyáz ránk a magyar turulmadár!

Kárpáthazát újra kerít, szállnak fellegek.
Fellobbannak az őrtüzek, csillogó szemek.
Még az eget is, öröm jár át,
Szép országunk szíveibe Szent Korona száll.
Szebb lesz a nyár, szebb az ősz is, szebben hull a hó.
Minden házon piros, fehér, zöld a lobogó.

Ott ahol éltet a négy folyó,
megtalál testvéri szó.
Ott ahol a felhők lába még elér,
zeng a dal, lelkekben újra ég.
Szól a kürt az ősi várfokán,
Átölel a magyar táj.
S minden szent helyünkre egyre vár,
újra hív a magyar turulmadár!


Ferencváros, 2009. október 28.








Székelyek, székelyek...

Fenn az égen hadak útja, csillagkaviccsal kirakva
Szittyák serge rajta erede.
Csaba király kivezeti, székelyeket megsegíti
Harci kürtje éjjel üzeni.

Refrén:
Székelyek, székelyek, mindig bizakodva énekeljetek!
Székelyek, székelyek, ősi dallal legyen tele szívetek!
Víg kedéllyel, szorgos kézzel igyekezzen minden székely
Építeni egy boldogabb jövőt!
De ha mégis vész jön rátok, magatokat ne hagyjátok,
Ősi virtus ad nektek erőt.
Ezt a sorsot örököltük, bajtól, vésztől sose féltünk,
Bátran álltuk az idők viharát,
Volt ez sokszor rosszabul is, bízva bízunk lesz még jobb is,
Erre segíts égi jó atyánk!

Ezeregyszáz esztendeje őseink itt teremtettek
Hazát, hazát a Kárpátok alatt.
Ezt védték és úgy szerették, bárhol voltak, nem feledték
Erdély földjét, mely otthonuk maradt.

Refrén

Itt élünk, mert itt születtünk, nem hagyjuk el szülőföldünk,
Jóban, rosszban itten maradunk.
Ez a föld, mely szeret minket, ez adja a kenyerünket,
S ez takar be, hogyha meghalunk.

Refrén

Szálljon végre ránk is boldogság!





Juhász Gyula: Trianon




Nem kell beszélni róla sohasem,
De mindig, mindig gondoljunk reá.

Mert nem lehet feledni, nem, soha,
Amíg magyar lesz és emlékezet,
Jog és igazság, becsület, remény,
Hogy volt nekünk egy országunk e földön,
Melyet magyar erő szerzett vitézül,
S magyar szív és ész tartott meg bizony.
Egy ezer évnek vére, könnye és
Verejtékes munkája adta meg
Szent jussunkat e drága hagyatékhoz.

És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt a kedves Pozsony,
Hol királyokat koronáztak egykor,
S a legnagyobb magyar hirdette hévvel,
Nem volt, de lesz még egyszer Magyarország!
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt legszebb koszorúja
Európának, a Kárpátok éke,
És mienk volt a legszebb kék szalag,
Az Adriának gyöngyös pártadísze!
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt Nagybánya, ahol
Ferenczy festett, mestereknek álma
Napfényes műveken föltündökölt,
S egész világra árasztott derűt.
És nem lehet feledni, nem soha,
Hogy Váradon egy Ady énekelt,
És holnapot hirdettek magyarok.
És nem lehet feledni, nem, soha
A bölcsőket és sírokat nekünk,
Magyar bölcsőket, magyar sírokat,
Dicsőség és gyász örök fészkeit.
Mert ki feledné, hogy Verecke útján
Jött e hazába a honfoglaló nép,
És ki feledné, hogy erdélyi síkon
Tűnt a dicsőség nem múló egébe
Az ifjú és szabad Petőfi Sándor!
Ő egymaga a diadalmas élet,
Út és igazság csillaga nekünk,
Ha őt fogod követni gyászban, árnyban,
Balsorsban és kétségben, ó, magyar,
A pokol kapuin is győzni fogsz,
S a földön föltalálod már a mennyet!
S tudnád feledni a szelíd Szalontát,
Hol Arany Jánost ringatá a dajka?
Mernéd feledni a kincses Kolozsvárt,
Hol Corvin Mátyást ringatá a bölcső,
Bírnád feledni Kassa szent halottját?
S lehet feledni az aradi őskert
Tizenhárom magasztos álmodóját,
Kik mind, mind várnak egy föltámadásra?

Trianon gyászos napján, magyarok,
Testvéreim, ti szerencsétlen, átkos,
Rossz csillagok alatt virrasztva járók,
Ó, nézzetek egymás szemébe nyíltan
S őszintén, s a nagy, nagy sír fölött
Ma fogjatok kezet, s esküdjetek
Némán, csupán a szív veréseivel
S a jövendő hitével egy nagy esküt,
Mely az örök életre kötelez,
A munkát és a küzdést hirdeti,
És elvisz a boldog föltámadásra.

Nem kell beszélni róla sohasem?
De mindig, mindig gondoljunk reá!





Szentmihályi Szabó Péter: Trianon sebei




Trianon sebeit az idő bekötözte,
de a vér átüt még mindig a sebeken.
Idegenek özönlöttek be a földre,
ki fegyverrel érkezett, ki fegyvertelen.
Aki fegyverrel jött, azt fogta a fegyver,
aki fegyvertelenül, azt befogadtuk,
fedéllel, földdel, szeretettel,
nem néztük, ki volt az anyjuk, az apjuk.

Feledd el, jó magyar, jobb, ha feleded
hófödte hegyeid, kincses városaid -
még a fejfákról is letörölték a neved,
templomaidban más nyelven szólal a hit.

Mint gazda, kit ősi házából kivetettek,
s megjelennek a rablók, fosztogatók,
gyorsan leverik a címert s a keresztet,
s a magyarnak bottal osztanak útravalót,
szomorú szemmel néz vissza a gazda,
letérdel, megcsókolja ősei földjét,
aztán csak porát szívja, sarát dagasztja,
néhány régi írás, fakult kép az örökség.

Trianon sebeit az idő bekötözte,
de a vér átüt még mindig a sebeken.
Régi gazdaként lépek a magyar földre,
és szent szavait sohasem feledem.




Papp Anna: Variációk egy témára



1. variáció

Talán a föld,talán az ég,
talán a minden-mindenség
adott erőt.
Talán a tűz,talán a jég,
a közel és a messzeség,
nemis tudom...
de elmondom,hogy borzalom
a tehetetlen hatalom:
csak les,csak néz,
csak vár,csak vár...
a döglött ló, zörgő csontváz már,
de nem száll le,mert azt hisz,
hogy a csontváz továbbviszi.

Talán a csend,talán a szó,
talán az est, a fényfaló
adott erőt,
nemis tudom...
de el kell,el kell mondanom,
hogy csöpög,fröcsög a gyűlölet,
akármi van:
sziszeg, sziszeg...
s a fel-fel, ti rabjai után,
koccintanak...
-hazám...hazám...!?...
Az isten lábát éltetik.
Sikerült megfogni nekik.
Végre !!!!
de mégse jutnak semmire,
merthát a lábnak nincs esze.

Szólít a Nap, szólít a szél,
szólít a nyár,szólít a tél,
harsog március szent szava:
Ne add, ne add fel soha!
Hisz megtanultat mi a harc!
Ezer év óta egyre tart!
Nézd szép hazádat, csupa szenny!
és gyönyörűség tölti el
azt,ki ezt tette vele...
Jöjj el MAGYAROK ISTENE !
itt rendet már csak te tehetsz!
de mi is ott leszünk Veled!


2. variáció

Kuncogás,...mint hegyi patak,
itt-ott felbukkan,.. elmarad....
csend...
aztán akad egy kicsi rés,
és kibuggyan a nevetés...
harsány,ragyogó,tiszta,szép!

Hegyi patak rohan, rohan...
sodorja,mi útjában van!

Oly szépek voltatok,ahogy kacagtatok!
Végre! Végre! Végre
megvan a kezdet !
-a nevetés!
Csak ez kell,...és mennek!
mennek! mennek! mennek!

Mióta a világ,világ,
te győztél mindig, ifjúság !
Te hoztad a változást,az újat !
Nevess,nevess!
-jól megtanultad :
Itt szólni kár,itt nem lehet!
Itt elárulják a nemzetet!
Itt kicsúfolják a magyart !
Itt csak az jó,ki balra tart!
Itt megköszönik a rabságot!
A magyar vidék,minek már most?
-Meghátrált a magyar gazda .
Ferkó büszkén hangoztatja.
Itt vitának nincs értelme,
egy válaszuk van mindenre,
hol sejpítve,hol sziszegve...
mutogatva hátrafele.

Nevessetek,nevessetek!

Fut,rohan a hegyi patak:
útjában szenny,vacak-kacat,
de a patak elsodorja!

,,, 89 - tél és hideg
bolyong a Vencel tér felett...
és mindenfelé emberek...
és csengenek, és csengenek...
a kulcscsomók csak csengenek...

-Nevetés és csengetés,
csengetés és nevetés...
-nem vezényszóra,nem parancsra:
tiszta mélységből fakadva...
s a hatalom belegebed,
ha egy egész ország nevet...
Csodálatos fegyvernem ez!
Nevess! Nevess!
Nevess! Nevess...

...a hegyi patak fut,rohan,
kristálytisztán és boldogan,
a nap tüzében csillogón,
és eléri a nagy folyót.


3.variáció

Sziszegő hüllők serege,
írígykedve néz felfele,
hol galambok szállnak fehéren,
szállnak tisztán,békés szelíden.
Megpihenni egy fára ülnek.
A csúszó-mászó sziszegő népek,
ott tekeregnek a fa alatt...
-Megnézem,mért nincs semmi dal,
szól egy galamb,fehér galamb.
-Szürke nyúlványok serege !
-Fehér galamb, ne gyer ide!
kiált egy héja,s felrepül...
de a galamb mégis leszáll.

...piszkos a tolla,csapzott a szárnya,
kígyómarástól, véres a lába.....

Fehér galamb,mondtam neked:
a békesség itt nem erény,
szelídkedni itt nem szabad!
Változtasd héjává magad!
Nekik te úgyis héja vagy,
nem ismernek galambokat!

Csak tekeregnek mérgesen:
Mi lesz a Földdel,Istenem!

A héja száll, a héja száll...
és azután köröz,...köröz...
-Riad már a kígyófészek,
érzik szelét a veszélynek...
Lecsap a héja.
Látod ezt ?
Itt kegyelmezni nem lehet,
itt kegyelmezni nem szabad !
Változtasd héjává magad!

Szent Vitus

A népi kalendárium jeles napként tartotta számon - 15-én - Szent Vitus ókeresztény vértanú babonás hiedelmekkel átszőtt ünnepét. Nyárkezdő napnak tartották sokfelé, merthogy a pásztorok tapasztalása alapján általában ilyenkor fordul meg az időjárás. A göcseji nép szerint Vid napján jönnek ki a rákok a folyó partjára, jelezvén a várva-várt időváltozást. A napfényt árasztó Vitus jó és bő termést, esője, hidege hetekig tartó hűvös borongást és silányabb gabonahozamot mutat.



Június 15. – Vida ~ Vid ~ Vitus napja

Vitus a vitustánc, nyavalyatörés, őrjöngés, hisztéria, kígyócsípés, kutyaharapás esetében segít.

Mindenütt azt tartják, hogy most fordul meg az időjárás. A rákok – a muravidékiek szerint – e napon kijönnek a folyó partjára, várják a változást.

A Vid-napi időjárás termésjósló is. Jó idő esetén jó termés, rossz idő után rossz termés várható. Ha Szent Vid napján eső esik, hibás lesz az árpa, mondogatják már régóta.

Vitus napján rendszerint viharos, zivataros idő járta, Topolyán ilyenkor gyertyát gyújtottak.




Szentháromság vasárnapja

A pünkösd utáni vasárnap a Szentháromság ünnepe, székelyföldön kispünkösdnek nevezik. Hazánkban - a pápa vonakodása ellenére Kálmán király rendeli el megünneplését. Kultusza tőlünk terjed nyugat felé. A barokkban az egyházművészetben és az egykori városképekben is érződik a Szentháromság misztériuma. Szentháromságnak szentelt templomok már a középkortól jelen vannak a keresztény Európában; később a török, majd a pestisjárványok szorongattatása miatt választják e titulust, s ekkortól, a XVIII. századtól emelik a köztéri Szentháromság szobrokat is.
Jelölésének legegyszerűbb formája a háromszög, amely vagy sugárzó Napot, vagy pedig "Isten szemét" fogja közre. Az első változat oltalmazó céllal a házak homlokzatára, kapubejáratokra került.
Szegeden, de más városokban is a Szentháromság-szobor közelében volt a régi piac: "mögterem minden a Szentháromság laposán" - mondogatták a régiek. Vasárnap délelőtt e szobornál gyűltek össze beszélgetésre az emberek: "minden újság mögteröm a Szentháromság tövibe."
Szerte az országban zarándoklatokat, körmeneteket tartottak tiszteletére és köztéri ájtatosságokat.

Biológiai fegyvert gyártott a migráns, elfogták

Kedden egy 29 éves tunéziai migránst tartóztattak le a német hatóságok, miután házkutatást tartottak nála és otthonában nagy mennyiségű ricint találtak, ami a biológiai fegyverek egyik hagyományos hatóanyaga.

A nyomozók szerint a 29 éves tunéziai migránst kedden Kölnben fogták el, és megalapozottan feltételezhető, hogy a gyanúsított biológiai fegyverek előállítására használta a lefoglalt anyagot – derült ki a Welt TV beszámolójából.

Mint kiderült, a rendőrség a migránst és német származású feleségét is letartóztatta, ám a muszlim hitre áttért asszonyt később szabadon engedték. A Kölner Stadt-Anzeiger napilap szerint a tunéziai férfi 2016 novemberében érkezett Németországba.

A házkutatás során a rendőrök jelentős mennyiségű mérgező anyagot foglaltak le, melyre jelenleg nincs ismert ellenanyag és hatszoros mértékben toxikusabb a kálium-cianidnál. Ahhoz, hogy a lefoglalt hatóanyag gyilkoljon, az ember be kell légezezze vagy a véráramba kell jusson. Korábban több olyan eset is történt, melynek során migránsok tömegközlekedési csomópont szellőző rendszerébe juttattak kevésbé káros vegyianyagot, vélhetően ehhez hasonló terrortámadásra készült a tunéziai férfi.

Könnygáz-támadás történt Frankfurt repülőterén




http://www.hidfo.ru/2018/06/biologiai-fegyvert-gyartott-a-migrans-elfogtak/

Az amerikaiak hadihajóval hordják a migránsokat Európába

Az amerikai haditengerészet kezdi partra hordani a migránsokat Európában, miután az olasz kormány úgy döntött, hogy a civilek hajói nem folytathatják az embercsempészetet – derült ki az Index.hu beszámolójából.

A múlt hét folyamán az olasz kormány megtiltotta, hogy egy nemzetközi civil szervezet hajója Európában partra hordja a Földközi-tengeren át szállított afrikai migránsokat. Az Index.hu szerint a civil szervezet most abban reménykedik, hogy ha az NGO-k nem is köthetnek ki, az olasz hatóságok majd nem mernek nemet mondani az amerikai haditengerészetnek.

“A Sea Watch Twitteren közölte: remélik, hogy a hadihajó, ellentétben a civil szervezetek hajóival, kiköthet Olaszországban” – írták, hozzátéve, hogy az afrikai migránsokat ezúttal nem civil szervezet, hanem az amerikai haditengerészet Trenton nevű hajója akarja Európába hozni.

Az amerikai haditengerészet Trenton nevű hajója további utasításokra vár a Földközi-tengeren, hogy mitévő legyen a Líbia partjainál felvett migránsokkal – írták.

A lap megemlíti, hogy a migránsok partra hordása – amit immár az Amerikai Egyesült Államok katonai erővel folytatna – komoly diplomáciai bonyodalmakhoz vezetett az európai országok közt. “A migránsokat olasz hajók segítségével szállítják át Spanyolországba, amely felajánlotta, hogy fogadja őket. Az ügy diplomáciai feszültséget gerjesztett az olasz és a francia kormány között” – áll a beszámolóban.

http://www.hidfo.ru/2018/06/az-amerikaiak-hadihajoval-hordjak-a-migransokat-europaba/

 

Behívatták a francia nagykövetet a migránsimport miatt

Olaszország külügyminisztere, Enzo Moavero Milanesi behívatta a francia nagykövetet, miután Emmanuel Macron “felelőtlen lépésnek” nevezte, hogy az olasz hatóságok nem fogadták be a civilek által a Földközi-tengeren át csempészett migránsokat.

Az AFP hírügynökség szerint a külügyminisztérium “meglepőnek” tartja, hogy a francia elnök nyíltan kritizálta az olasz kormány intézkedését, emiatt hivatalos úton magyarázatot követelnek.

Kedden Macron “cinizmusnak és felelőtlenségnek” nevezte, hogy az olasz hatóságok nem engedélyezték egy civil szervezet hajójának kikötését, ami több mint 600 migránst szállított volna Afrikából Európába. A migránsokat állítólag a Földközi-tengerről “mentették ki”, de a német NGO nem az afrikai kontinensre vitte őket vissza, ehelyett megpróbálták a migránsokat Európába csempészni.

Az olasz külügyminisztérium szerint meglepő ez a kritika, főként egy olyan ország részéről, melynek kormánya félrenéz és nem hajlandó tudomást venni a migrációval együtt járó problémákról.

A keddi incidenst követően a migránsok végül bejutottak az európai kontinensre és a schengeni övezetbe, mert egy másik bevándorláspárti kormány engedélyezte az NGO számára, hogy az Európai Unió területén partra hordják a migránsokat.




http://www.hidfo.ru/2018/06/behivattak-a-francia-nagykovetet-a-migransimport-miatt/

Június 14. – Éliás napja

A topolyaiak emlékezetéből viharok, dörgés, villámlás, jégeső, pusztító szélvihar tört elő Éliás napjának időjárására emlékezve. Háztetőket tépett le, kocsikat borított fel, fákat csavart ki tövestül régen a dühöngő szélvihar Éliás napján.
Már hajnalban lehet következtetni a beálló időváltozásra, mondják Borús Rózsa topolyai adatszolgáltatói. Ha a kelő napot szürke felhő övezi, biztosan megérkezik délutánra a neve napját ünneplő Éliás. Különben Éliás olyan buta, azt sem tudja, mikor van a neve napja. De mikor rájön, akkor úgy örül, hogy összehajtja az eget a földdel, akkora lármát csap. Éliás zajos, viharos öröme ellen a régi topolyai öregek szentelt gyertya gyújtásával védekeztek.